Hogyan lehet túlélni a szülők halálát?

Sehogy. Én 15 éves voltam, mikor apukám és bátyám egy balesetben meghaltak. Máig összeszorul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy csengetnek, kimegyek és két rendőr azt kérdezi, hogy anyukád itthon van... Iszonyú nehéz volt!

Felkészülni a veszteségre talán akkor lehet, ha betegség az oka a halálnak. De látni a fokozatos leépülést, az sem lehet egy leányálom.

Anyuval egyébként most is nagyon szoros a kapcsolatunk. A veszteség miatt még jobban féltem. Meg kell becsülni minden percet, amit együtt tölthetünk.

Nekem meghalt anyukám 6 éves koromban.. nehéz volt..de mikor nagyobb lettem többet sírtam utána mint kicsinek..

apám halálát könnyen feltudnám dolgozni..

"sírógörcsöt kapok,ha eszembe jut hogy az anyukám nem lesz mindig velem."

Én is így vagyok ezzel, de sajnos ilyen az élet, muszáj ebbe beletörődni. Ezért fontos egy jó család alapítása, hogy úgy érezd édesanyád büszke rád még halála után is.

A kő is idővel elreped, ezért nem szabad veszekedni családtaggal mert amint kilép az ajtón valamelyik fél,

onnantól bármi lehet

Sok gyerek/felnőtt legszívesebben a szülő után menne az örökkévalóságba, mert ott minden szép, itt a romlott világban csak a küzdelem marad

Akinek gyerekei vannak, de szülei nincsenek már annak a gyerekek jelentik a fényt, úgy gondolom

Apának sajnos nem élnek már a szülei(az én nagyszüleim) és sajnos soha nem látta sírni még, pedig 20 éves vagyok

Lehet legbelül sír igazán :(

20/F

A folyamatos leépülést végignézni nem jobb.Nem tudsz rá készülni, mert mindig remélsz.

A legjobb amit tehetsz, hogy próbálod megérteni és elfogadni hogy ez az élet rendje, a gyerek temeti a szülő,jó esetben. Ezért örüljünk míg velünk vannak és szeressük, becsüljük meg őket, mert sose tudjuk meddig vannak még velünk.Amíg megadatik, addig kellboldogan élni együtt.