Mit formáljak magamon? (Kép lent)

Hatalmas és közérdekű update:

visszaolvastam a válaszokat, meg nosztalgiáztam egy kicsit azon a mindsetemen, ami akkoriban volt rám jellemző, mikor a kérdést kitettem... Nem tudom, hogy mondjam el, mennyire káros volt már a kérdés feltétele is. Pontosan emlékszem, hogy akkoriban hogy éreztem magam, és arra is, hogy hogyan festettem: úgy, mint aki vékony, túlságosan, így összességében egészségtelen benyomást kelt. Olyannak - amilyen tényleg voltam is, és még most is küzdök vele -, aki a testével nem békében él.

Ha olvassa ezt valaki, aki hasonlókkal küzd: attól, hogy koplalsz, esetleg edzel is, a saját testedre jellemző arányok, tartás, mozgáskultúra NEM fog megváltozni. Azaz hiába csinálsz akármit, nem fogsz úgy festeni, mint XY.

Úgy viszont nem lehet leélni egy életet, hogy valaki már csont és bőr, mert képtelen elfogadni magát, a teste áll a fókuszban, nem adja meg neki azt, ami szükséges, nem úgy tekint rá, mint egy totális egészre, aminek a legfontosabb tulajdonsága, hogy egészséges legyen (amihez hozzátartozik az is, hogy jól érezd magad benne: és ha neked fontos, hogy jól fess, akkor hajrá, de kérlek, ne elidegenedett módon!), mivel egy életre ebben a testben élsz. Egyébként ez is hülye megfogalmazás, mert leválasztja a személyről a testet.

Most ebbe nem mennék bele nagyon (pedig tudnék, mert tényleg elég sok önbúvárkodás történt azóta, hogy ebben a borzasztó időszakban erre a borzasztó kérdésre még borzasztóbb válaszok jöttek), röviden még annyi: fájdalom volt visszaolvasni, hogy egy alultáplált (ez a legjobb szó!) lányt azzal b@asztatnak, hogy fél év alatt miért csak 2 kilót sikerült leadnia az amúgy is túl alacsony súlyából.

Istenem... :')

Kérlek-kérlek, ha ezt mind végigolvastad, és hasonlókban vagy, mint én voltam, ne folytasd, mert később évekbe fog telni levetkőzni azokat a mechanizmusokat, amiket ezzel a hozzáállással mélyítesz el. Hidd el, hogy TÉNYLEG NEM a testeddel van problémád. Abban csak megjelenik.

*mélyet sóhajt, balra el*