Miért unom az edzést?

Olyan sportot üzzél amit élvezel is.

Ami közben szórakoztat.

Ilyen egyszerű.

Túledzés? Nem csak testileg lehet.

Hagyj egy kis szünetet, eddz mást, azután kezdd újra.

Nekem még nem volt ilyesmi, esetleg 1-2 gyakorlatra, amit kevésbé szeretek, viszont ott is tisztában vagyok vele, hogy miért csinálom, mik a céljaim stb. Hallgass keményebb zenét, egy kis pre-workout is segíthet, kezdj el edzeni teljesítmény-centrikusabban. Legyen egy fő célod, ami akár lehet nyárra egy szigorú fizikum, vagy egy kis lokális versenyre való felkészülés, adott karméret stb. Viszont ez csak egy irány legyen, ami mindig a szemed előtt van. Az igazi célok kisebb lépések legyenek, pl minden edzésen egy ismétléssel több (persze nem arra gondolok, hogy pl 5x8 guggolás után egyből 5x9et kell, hanem pl. 1x9 4x8 stb.). Gondolj vissza arra az időszakra, hogy mi is volt a fő ok, ami miatt belekezdtél az egészbe.

De pl. ahogy mondta az első, annyi más sport van, amit végezhetsz, ha nem akar menni sehogyse az edzés, válts sportot. Sose azok a legjobbak, akik a legkitartóbbak, hanem akik annyira szeretik az adott dolgot, sportot, munkát stb., hogy szinte 0 akaraterőre van szükségük, mert nehezebb lenne nem csinálniuk, mint igen.

Én pl. egészen ennyire nem vagyok edzésmániás, de pl. akármennyire is depis voltam valaha, akkor is az edzés a nap fénypontja volt, amikor semmi más nincs.

Lassan 1 éve edzek. Személy szerint nekem is szoktak nagyon ritkán kilengéseim lenni motiváció terén, de ez tényleg nagyon elenyésző.

Ha ilyen van, akkor mindig visszagondolok arra, hogy miért kezdtem el, és hogy honnan indultam. (106kg->72kg) Ez rengeteget szokott segíteni.

De az is sokat segít, hogy belegondolok abba, hogy milyen szinten változott meg az életem a sportnak köszönhetően.. Rengeteget adott már ebben az 1 évben is.

És, ami a legfontosabb, ami miatt sosem fogom abbahagyni, az pedig az, hogy van aki számára motivációvá váltam és van, aki miattam kezdett el edzeni, mert látta, hogy hová jutottam. Ez számomra az egésznek a fénypontja. Ha már 1 ember is elgondolkodott azon, hogy változtatni kell, és méghozzá miattam gondolja ezt, akkor már megérte ez az egész.

Hozzáteszem, hogy mondhatni időközönként normális, ha elmegy a kedve az embernek az egésztől, de ha ez meg is marad sok ideig az már baj. A legfontosabb, hogy ez egy hosszú távú sport, tehát ne azért csináld, hogy jól akarj kinézni (nyilván azért is), hanem mert szereted csinálni.. Nem mindegy, hogy reszketve mész le a terembe, mert már "jajj megint lábnap van..", vagy úgy, hogy "végre, lábnap". Mentálisan kell ott lenni a legjobban ebben a sportban, pedig nem is gondolná ezt pár ember.

Sok sikert! :D