Melyik nyerne? Mi a hatékonysági sorrend?

Szerintem:

- karate vs wing chun kung fu = inkább a karate

- ju jitsu vs karate = ju jitsu (ha bele tud menni földharcba)

- ju jitsu vs wing chun kung fu = ju jitsu

- thai box vs karate = thai boksz

- thai box vs wc kung fun = thai boksz

- thai box vs ju jitsu = amelyik rá tudja kényszeríteni a másikra a harcmodorát (értelemszerűen állóharcban thai boksz, földharcban ju jitsu győzne)

Te is nagyon okos vagy, mint ahogy a kérdésed mutatja.

Ezek mind a saját körülményeikre lettek kitalálva, szabályokhoz kötve. Egy MMA vagy egy Thai box sokkal életszerűbb mint mint mondjuk a karate.

Súlycsoportot meg már nem is hozok hogy 100 kg-os karatés ritkán van, viszont más sportokban a 100 kiló meg szokott lenni. Lehetsz te bármekkora karatés ha egy +20 kilós tag neked megy minden erejével ott nem sok esélyed lesz. (Nyilván itt nem 120 kilóra meg 150 -re gondolok mert ott már belassulnak rendesen, de ha te 70 vagy az akivel meg összeakadsz az 90-100 kiló akkor nem sok esélyed van)

Komolyan mondtam, te kis intelligens. :)

Szerinted egy ír gyerek, mondjuk a ~1900-as évek elejéről, aki úgy nőtt fel, hogy minden egyes nap szarrá verték egymást nagyobbakkal, kisebbekkel, aztán mondjuk egész életében bányában dolgozott, mellette tengette a szerényes kis életét plusz kocsmázott és ott is verekedett, súlycsoporttól, létszámtól, szabályoktól függetlenül, mindenféle kezük ügyébe akadó "eszközzel", akár életre-halálra bizonyos esetekben, nap mint nap, nem pakolna össze bármilyen küzdősportost?

Persze, nyilván nem egy mestert - hiszen te írtad, hogy azonos "edzettségi szintről" van szó. :)

Emellett jellemző volt, hogy rengeteget táncoltak/zenéltek, tehát elég jó koordinációjuk/ritmusérzékük is volt.

A többi "harcművész" pedig szabályok közé van szorítva, súlycsoporthoz kötött, és a mozdulatai sémák alapján történnek, hiszen tanultak, és soha nem a puszta túlélésért harcoltak.

Igazából csak azt akarom ezzel mondani, hogy ilyen körülmények között teljesen felesleges lenne harcművészeteket tanulni (nyilván valamennyi jelentősége van annak, ha valaki tudományosabban is ismeri az emberi testet, de azonos edzettségi szintről beszélünk). A mai embernek persze tökéletesek a harcművészetek, hiszen otthon ül és görnyed a gép/TV előtt.

Ugyanannyi energiabefektetéssel (mondjuk 10-15 év) bárki jobban meg tudná magát védeni, ha "kocsmai verekedést" tanulna, mintha harcművészetet.

A kocsmai verekedés sokkal életszerűbb mondjuk önvédelmi szempontból, mint bármilyen harcművészet. Ha viszont sport szemszögéből nézzük a dolgokat, akkor nyilván nem létezik "kocsmai verekedés". Ellenben az emberek döntő többsége nem versenyezés miatt kezd el harcművészeteket tanulni, hanem mert meg akarja védeni magát, az pedig nem sport, hanem túlélés.