Más is időpazarlásnak érzi a sportot? Vagy egy szükséges rossznak, muszájnak?

Kedves kérdező!

Szerintem neked inkább a problémákhoz való hozzáállásodon kéne változtatnod, több dolgot is írtál, amin a jó hozzáállás sokat segít. Válaszolva a kérdésedre a sport hasznos, rengeteg szociális pozitivuma van magának a tevékenységnek is, és segít az egészséges életmod fenntartásában (persze lehet túlzásba is vinni, én is az a fajta vagyok, aki annyira szereti a sportot, hogy néha simán túlzásba esik, és észre sem veszem). Szóval a sport hasznos mindenféle képpen, és mint mondtad úgy érzed muszáj az egészséged üegörzése képpen, és ha gy vesszük akarod csinálni. Na már most ha te úgy érzed magad jobban hogy elmerülsz a gondolataidban (egyébként én úgy gondolom, hogy így nem lehet olyan jól

(előző vagyok csak nem tudtam befejezni)

szóval úgy gondolom gy nem olyan jó buli a sport) de ha akkor lehet ezért jó időtöltés, vagy ha így nem érzed jónak, akkor próbálj meg más sportot, és esetleg tényleg barátokkal. A sportra sajnos vagy nem sajnos kapszula nincs, de én személy szerint örülök ennek, így is túl sok a szintetikus dolog már a világban, emellett ez még lehetetlen is el kell fogadni, így is rengeteg minden könnyebbé teszi az életünket és ezek tényleg hasznosak, de jó eredményeket semmiben nem lehet elérni erőbefektetés nélkül. Ennyit tudok javasolni, arra pedig, hogy érzed a fejlődést ha kisebb célokat tűzöl ki, és eleget küzdesz azért hogy elérd, akkor látni fogod a fejlődést, és nagy mértékben fog ez motiválni a továbbiakban. De ez a te életed, úgy csinálod ahogy te döntesz, ha fontos ez neked akkor megfontolod a tanácsokat, ha nem, nem a te dolgod, ha olyan dolgokat akarsz csinálni amiket szeretsz, akkor keresni kell és tenni kell érte, ez persze rohadtul nem könnyű.

Én azért remélem tudtam segíteni.

A kérdezőre felesleges feldühödni, amiért úgy érez, ahogy, és egyébként a szükséges alvásidővel kapcsolatban is helyes, amit ír. Aki szándékosan kevesebbet alszik mint amennyivel ki tudja pihenni magát, az kialvatlan lesz, gyengébb immunrendszerrel, emellett pedig rosszabb szellemi állapottal, tehát rosszabb döntéseket fog hozni, vagy lassabban hozza meg azokat (mármint a saját, kipihent önmagával összehasonlítva). Tévedés azt képzelni, hogy akinek fontos a szükséges alvásmennyiség, az lusta és kényelmes, aki pedig szándékosan kialvatlan, az valami olyan áldozatot hoz, amiért többre tarthatja magát.

Én hasonlóan időpazarlásnak éreztem a sportot gyerekkoromban, pedig volt, amelyik jól ment, és a szüleim mindenfélét kipróbáltattak velem, és semmi olyat nem tudtam megszeretni ami fárasztó.

Később én is rájöttem, hogy egészségesebb, és hosszú távon jobban járok vele, ha úgy is sportolok, hogy nem szeretem. De valóban, egy szükséges rossznak tekintem, egy áldozatnak, amin túl kell lenni 1-2 naponta, hogy ne romoljon meg az ember egészsége az állandó ülőmunkában.

Én azt hiszem, hogy lelkialkaton, vagy más megközelítésből, idegrendszer-élettani sajátosságokon múlik a dolog, hogy valaki képes-e az úgynevezett "jóleső fáradtságot" érezni a sportolás közben/után, én ezt a fogalmat csak mások elmeséléséből ismerem és soha nem éreztem. Lehet ennek biokémiai oka is: az átlagemberek, (vagy nevezzük őket neurotipikus embereknek) miután elfárasztották magukat, bizonyos jutalmazó jellegű idegi/kémiai folyamatok miatt, amik az agyukban zajlanak le, úgy tudják érezni, hogy "megérte" az erőfeszítés amit a célért tettek, boldogságot éreznek, hogy erre képesek voltak, ezt elnevezik jóleső fáradtságnak, és megszeretik magát a sporttevékenységet is emiatt.

Az olyan emberek, mint én, és valószínűleg a kérdező is, nem éreznek elegendően nagy örömöt az áldozathozatal/munka/elfáradás után a célhoz eljutva, mint a neurotipikus embertársaik. Emiatt sajnos a legtöbb életben felmerülő akadályt előzőleg és utólag is tehertételként szemlélnek, szükséges rossznak. Ez nem különösebben szerencsés tulajdonság, de sajnos nem biztos, hogy lehet rajta változtatni. Minden tiszteletem a kérdezőnek, hogy ennek ellenére is sportol, belátásból, ahogyan én is teszem, és biztatom, hogy ne hagyja abba. :)