Emberi jogok korlátozásának minősül, ha a szüleim 23 éves létemre nem engedik, hogy bankkártyám legyen?
A szüleim egész életemben szigorú elveket vallottak nevelés terén.
Konkrétan addig nyomtak el, ameddig lehetett. Már pár éve felnőtt vagyok, de tulajdonképpen 10 éves szinten kezelnek, a mai napig uralkodnak rajtam, minimálisan sem tisztelnek, értékelnek, pedig soha nem játszottam el a bizalmukat.
Jelenleg egyetemre járok levelező tagozaton, majdnem kitűnő eredménnyel, de még számos tervem van a tanulmányaimmal kapcsolatban. Alig járok valahova, és konkrétan egy barátom sincs.
Mivel levelező tagozatos vagyok, a jelenlegi rendszerben konkrétan munkát sem kapok, hiába próbálkozom vele, amióta egyetemista vagyok. Mert diákmunkára csak nappalisokat vesznek fel, az összes többi helyre pedig 2-3 év tapasztalatot vagy kereskedelmi végzettséget kérnek.
Természetesen vagyok nekik, hogy a jelenlegi helyzetemben finanszíroznak mindent, de a kettős mércéjük egyre ijesztőbb.
Szélsőségesen konzervatív emberekről van szó. Elvárják, hogy már a magaslatokban szárnyaljak, rendszeresen hozzám vágják, hogy az XY ismerősük gyerekei mennyivel előrébb vannak nálam, ugyanakkor bármit lépnék, korlátoznak, elveszik az önbizalmamat ahhoz, hogy önálló döntéseket hozzak. Bármit kérdezek tőlük azzal kapcsolatban, ami azt szolgálná, hogy előrébb jussak, úgy beszélnek velem, mint egy nyomorék 10 évessel, akinek semmiről nem szabadna tudnia.
Konkrétan nem engedik meg, hogy bankkártyám legyen, - ami olyan tinikéknek is van a mai világban, akik kijátsszák a szüleiket a hátuk mögött, ezt pedig több, mint ÉGŐNEK érzem.
Ez egyeseknek talán nevetséges lehet, és könnyű ítélkezni, hogy biztos szellemi fogyatékos vagyok (mert nem!), de ennyi idősen konkrétan úgy érzem, hogy fogva tartanak és korlátoznak abban, hogy ténylegesen felnőtt legyek. Mivel nem fiatalok, egyre rigolyásabbak és agresszívabbak.
Nekem pedig most lenne lehetőségem kitörni, élni, megtalálni a lehetőségeimet.
Már azzal fenyegetnek, hogy ha nem lesz munkám pár hónapon belül, szereznek nekem valami hülye papírt és “gyámság alá vesznek”, hogy aztán egy életre röghöz kössenek.
Nem azért tanultam és dolgoztam ennyit, hogy ez legyen az életem vége.
Nem egyszer mondtam nekik, hogy talán könnyebben foglalkoztatnának, ha lenne végre egy bankszámlaszámom. Mert ha azt mondom a munkáltatónak, hogy “nincsen, mert a szüleim nem engedik meg”, biztos, hogy azonnal szemberöhög és rám sül a lúzer jel, egy “köszönjük szépen, rohadj meg ott, ahol vagy” kíséretében.
Már most egy rakás szerencsétlenségnek és egy lelki roncsnak érzem magam, és napról napra egyre kevesebb az életkedvem.
válasza: válasza:
válasza: válasza:Addig minek akarsz számlát meg bank kártyát amig nincs munkád hogy jövedelem érkezzen rá?
Igazat adok a szüleidnek,azérr mert tiniknek van-nekik ösztöndíj miatt kell saját névre szóló kártya,középsulisok is kapnak ugye- neked felesleges ha nincs ami rá érkezzen. A kártyának és számlának van költsége. Mire dolgoznibkezdenél full minuszba kerül- aztán lesel h hoppá csak a fél fizu van-,ne adj isten a bank már behajtóhoz adja a tartozást
válasza: válasza: válasza: válasza:Én egy kicsit aterzem ezt a helyzetet. Nekem nem volt ilyesmi de meg tudom érteni mert tudom milyen érzés lehet rettegésben élni, bar nekem ennek hamar vege lett, azért mert ÉN tettem ellene.
Kepzeljetek el azt hogy kiskorotok óta olyan neveltetés en eltetek hogy semmit nem engedtek, korlatoztak, minden rosszra gondoljatok. Tehát innen számolva eljutottunk 23 eves korig, egy kifejletlen szemelyiseghez aki el van nyomva, külső segítségre nem számíthat. Ez nem mentális betegség, hanem egyszerűen fél az élettől. Fel a lehetőségektől és kb minden új dologtól.
Kb ezt akartam leírni hogy nem feltétlenül troll a kérdés, ez egy valós helyzet lehet.
De ez nem magyarázat arra hogy ennyi idősen hogy nem fejlesztetted magad bármilyen teren. Mint említettem nekem kiskoromban volt hasonló hogy éreztem valamiféle félelmet amit tudtam hogy nem kene mert ez nem normális. Ott az internet ahol ép elméjű embereket lehet követni és meglátod hogy másképp is lehet élni. Nameg az iskola. Amíg általános/középiskolába jártál nem tűnt fel hogy a többiek mások mint te? Nem tetted fel magadnak a kérdést hogy valtoztatnod kene mert nem vagy normális? Hogy attól hogy otthon nem kóser minden attól neked miert kene átvenni azt a viselkedést? Azért egy olyan döntést hogy nyissak-e bankszámlát én 17 évesen eldöntöttem ugyanis elmentem diákmunkara mert cigiztem es kellett ra a pénz xd de ez más kérdés. A lényeg hogy 23 évesen mar egy alap döntéshozatali erzekednek kene lennie, ha nincs akkor ezután legyen. Ha azt mondod nincs mentális betegséged akkor rajtad all.
Tedd fel magadnak a kérdést hogy mi fog történni ha azt mondod anyadeknak hogy te számlát fogsz nyitni. A példa kedvéért nemet mondananak. Te viszont azt mondod hogy akkor is fogsz nyitni. Mi fog történni? Elő vesznek egy fegyvert es fejbe lőnek? Nem. Talán kiabálni fognak. Es akkor mi van? Szard le es menj el a retkes Bankba az eg világon nem fog megállítani senki. Nem fognak megverni, ugyanis nem írtad hogy vernenek, de ha megis, mi fog történni ha visszautsz? Talán kapsz mégegyet. Visszautsz mégegyszer. Egyszer megtanulják hogy felnottel es hagynak téged.
Egy kicsit elkanyarodtam, de szerintem érthető amit irtam. Tedd fel magadnak MINDEN esetben a kérdést. Mi a legrosszabb ami tortenthet?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!