Emberi jogok korlátozásának minősül, ha a szüleim 23 éves létemre nem engedik, hogy bankkártyám legyen?
A szüleim egész életemben szigorú elveket vallottak nevelés terén.
Konkrétan addig nyomtak el, ameddig lehetett. Már pár éve felnőtt vagyok, de tulajdonképpen 10 éves szinten kezelnek, a mai napig uralkodnak rajtam, minimálisan sem tisztelnek, értékelnek, pedig soha nem játszottam el a bizalmukat.
Jelenleg egyetemre járok levelező tagozaton, majdnem kitűnő eredménnyel, de még számos tervem van a tanulmányaimmal kapcsolatban. Alig járok valahova, és konkrétan egy barátom sincs.
Mivel levelező tagozatos vagyok, a jelenlegi rendszerben konkrétan munkát sem kapok, hiába próbálkozom vele, amióta egyetemista vagyok. Mert diákmunkára csak nappalisokat vesznek fel, az összes többi helyre pedig 2-3 év tapasztalatot vagy kereskedelmi végzettséget kérnek.
Természetesen vagyok nekik, hogy a jelenlegi helyzetemben finanszíroznak mindent, de a kettős mércéjük egyre ijesztőbb.
Szélsőségesen konzervatív emberekről van szó. Elvárják, hogy már a magaslatokban szárnyaljak, rendszeresen hozzám vágják, hogy az XY ismerősük gyerekei mennyivel előrébb vannak nálam, ugyanakkor bármit lépnék, korlátoznak, elveszik az önbizalmamat ahhoz, hogy önálló döntéseket hozzak. Bármit kérdezek tőlük azzal kapcsolatban, ami azt szolgálná, hogy előrébb jussak, úgy beszélnek velem, mint egy nyomorék 10 évessel, akinek semmiről nem szabadna tudnia.
Konkrétan nem engedik meg, hogy bankkártyám legyen, - ami olyan tinikéknek is van a mai világban, akik kijátsszák a szüleiket a hátuk mögött, ezt pedig több, mint ÉGŐNEK érzem.
Ez egyeseknek talán nevetséges lehet, és könnyű ítélkezni, hogy biztos szellemi fogyatékos vagyok (mert nem!), de ennyi idősen konkrétan úgy érzem, hogy fogva tartanak és korlátoznak abban, hogy ténylegesen felnőtt legyek. Mivel nem fiatalok, egyre rigolyásabbak és agresszívabbak.
Nekem pedig most lenne lehetőségem kitörni, élni, megtalálni a lehetőségeimet.
Már azzal fenyegetnek, hogy ha nem lesz munkám pár hónapon belül, szereznek nekem valami hülye papírt és “gyámság alá vesznek”, hogy aztán egy életre röghöz kössenek.
Nem azért tanultam és dolgoztam ennyit, hogy ez legyen az életem vége.
Nem egyszer mondtam nekik, hogy talán könnyebben foglalkoztatnának, ha lenne végre egy bankszámlaszámom. Mert ha azt mondom a munkáltatónak, hogy “nincsen, mert a szüleim nem engedik meg”, biztos, hogy azonnal szemberöhög és rám sül a lúzer jel, egy “köszönjük szépen, rohadj meg ott, ahol vagy” kíséretében.
Már most egy rakás szerencsétlenségnek és egy lelki roncsnak érzem magam, és napról napra egyre kevesebb az életkedvem.
Nincsen, és soha nem is volt mentális betegségem.
Nem gondolom, hogy újkeletű, ha az embert (főleg egy fiatalt) frusztrálják olyan terhek, amik az akarata ellenére a vállára nehezedtek, és nem egyik napról a másikra oldódnak meg.
Nem csoda, hogy valaki kattantnak lát emiatt (neurotipikusként!), de ha csak minimálisan is hasonló helyzetben lenne velem bárki, nem csoda, ha ő is “begolyózna”.
De köszönöm szépen, ennyi talán elég volt. Aki csak utálkozó jön ide, keressen magának más játszóteret. A hasznos ötleteket pedig megköszönöm. 👍💕
Mindenre van kifogásod! Nem mindenhol kell mázsás súlyokat cipelni, nem tudom honnan veszed.
Amúgy meg ez van, amíg nincs diploma el lehet menni fizikai munkát végezni (mint sokan mások) és meg is van a hőn áhított szabadság. Bár tény és való, hogy sokkal könnyebb itt sírni meg kifogásokat keresni.
Nem fordult még meg a fejedben, hogy elköltözz otthonról?
23 évesen semmi köze a szüleidnek ahhoz hogy úgy döntesz otthagyod őket.
Ideje lenne saját lábra állnod.
Mondjuk első körben biztosan közölném a szüleimmel, hogy nem vagyok már taknyos gyerek felnőtt vagyok amennyiben ezt nem értik meg nem gondolkoznék egy percig sem szépen összecsomagolnék és viszlát.
Én helyettes pedagógusként dolgoztam oviban is,annyi lehetősèged lenne.Vagy foglalkozz szépészeti cikkek terjesztésével,hordj újságot stb stb
Amúgy meg segíteni csak azon lehet,aki hagyja.
Jó, ha nincs mentális betegséged, akkor mi tart vissza a bankszámlanitástól?
Amúgy kétlem, hogy semmi bajod se lenne, mivel azt írod, hogy anyádék meglebegtették, hogy gyámság alá vetetnek. Ha ennek semmi alapja, akkor csak egy jót röhögnél rajta.
Mondom hogy nem kerek a történet. Ha nincs mentális betegség akkor miért ne mehetne el bárhova dolgozni miért ne nyithatna számlát és miért akarná gyámság alá venni bárki?
Kérdező valamit nem mondasz el.
Vagy tényleg full kamu az egész és már nem jönnél ki belőle jòl... Igaz?!
Nem minősül, mert nem tudják neked megtiltani, hogy bankkártyád legyen.
Írod, hogy félsz, hogy átvernek a bankban. Hát olvasd el előre, milyen csomagok vannak, és menj oda konkrét kéréssel.
Nem nagyon értem, milyen válaszokat szeretnél. Eddig semmi nem tetszett neked, amiket írtak, szerinted te semmit nem tehetsz meg ezek közül. De, igen. Az lehet, hogy lelkileg nem vagy rendben, mert lekorlátoztak a szüleid, de anyagilag a terápia neked most nem fér bele. Szóval számlanyitas, munka, elköltözés, ebben a sorrendben. Ezt kell tenned.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!