Szerintetek ez gyermekkori bántalmazásnak minősül? Akik alkalom adták kaptam 1-1 pofont otthon ti hogy éltétek meg?

A barátomnak nemrég beszéltem róla hogy tini koromban amikor hülyeséget csináltam bizony kaptam pofonokat. Azt kiemelném hogy ok nélkül sosem bántottak. Nincs alkoholista szülő, és sose fordult elő hogy bárki jókedvéből megütött volna.

Viszont 16 évesen volt olyan időszak, amikor sokat hazudoztam, mivel tudtam ha elmondom őszintén hogy hova megyek, kikkel találkozom akkor nem engedtek volna (ez volt mindig a veszekedések oka, tehát ne olyanokat képzeljetek el hogy rendőrségi ügybe keveredtem vagy drogoztam :D )

Persze a hazugságok kiderültek, és hatalmas balhé lett a következménye. Volt egy pár hónapos időszak amikor elvették a telefonom és középiskolán kívül sehová nem mehettem, nem találkozhattam senkivel, hétvégén sem tehettem ki a lábam, mert tiltani szerettek volna bizonyos emberektől. Ebben az időszakban valóban katasztrófa volt az életem. Állandó gyomorgörcs, éjjelente nem aludtam szinte semmit, a nagyjából 4es átlagom leromlott 2-3 körülire. Állandóan otthon kellett lennem és a szüleim úgy néztem rám mint egy kutyára. Ekkor amikor újabb hazugságokra derült fény, akkor újra kaptam a pofonokat, rugdosást, kiabálást hogy én csak kihasználtam őket, ha így folytatom semmi nem lesz az életemből, és ha nem mondom el az összes hazugságomat akkor addig ütnek amíg élek.

Idővel persze rájöttem én is hogy nem így kellett volna csinálni.

A dolgok rendeződtek, és azóta felnőttként már teljesen normális viszonyt ápolok a szüleimmel. Egyetemistaként is maximálisan támogattak, anyagilag is minden téren. És sok jót köszönhetek nekik, persze tudom hogy rossz dolgokat is. De valahogy úgy fogom fel hogy ez együtt jár.

A lényeg: A barátom reakciója erre az volt, hogy nem gondolta volna hogy engem valaha bántalmaztak (a rendeződött családi viszony miatt sem, a családomat és engem ismerve sem)

És azon gondolkodtam vajon mi számít bántalmazásnak? Így felnőtt fejjel sosem gondoltam arra hogy engem bántalmaztam volna gyerekként. Persze az ember nem fogja elfelejteni az ilyet, de úgy gondolom teljesen egészséges vagyok érzelmileg.

Nektek mi erről a véleményetek?

Illetve ki hogy éli meg így utólag, hogyha gyermekként így bántak vele??