Ha a Fidesz tényleg valódi 2/3-ot kapna a választóktól akkor a győzteskompenzáció abból milyen eredményt csinálna?

# 26

Én köszönöm, kedves kérdező. És szívesen. :-)

# 29-es, tévedsz.

Sajnos nem érted, mit jelent a demokrácia és a jogállam fogalma (nyugi, ez nem a te hibád, a jelenlegi kormánynak rendkívül nagy erőfeszítései és sok munkája van abban, hogy ne értsd).

Emiatt éppen te kevered az eszközt a céllal.

Egy demokráciában - és ezt a legtöbb demokratikus jogállam alkotmánya ki is mondja, méghozzá ebben a szó szerinti formában - "MINDEN HATALOM A NÉPÉ".

A kormány NEM CÉL, HANEM ESZKÖZ.

Amely állam ezt nem így gondolja, az nem valódi demokrácia, amelyik pedig ezt az alkotmányra is kiterjeszti, az nem is jogállam.

Tehát azt kellene felfogni, hogy egy demokráciában NEM A kormányzat kormányoz a nép által, hanem MAGA A NÉP KORMÁNYOZ, a kormányzaton keresztül.

A Kormány ESZKÖZ, nem cél. A nép ESZKÖZE, hogy képviseleti úton vezetni tudja a saját országát, azaz érvényesíteni tudja akaratát.

Egy demokráciában A NÉP AZ ÚR, a kormányzat a SZOLGA (közszolga).

A mai demokráciák azért nem közvetlen demokráciák, mert egyfelől túl sokan vagyunk ahhoz, hogy minden probléma kapcsán összegyűljünk az Agorán közfelkiáltással szavazni, másfelől túl sok és túl speciális problémáink vannak ahhoz, hogy mindenikről népszavazzunk.

Emiatt mi, a nép, (köz-)SZOLGÁKAT, avagy szebben fogalmazva ALKALMAZOTTAKAT fogadunk fel, jó pénzért, arra, hogy KÉPVISELJÉK, nem a saját, hanem A MI AKARATUNKAT. Ezeket úgy is hívjuk, hogy KÉPVISELŐK.

A fent említett szolgáknak nem joguk, hanem KÖTELEZETTSÉGÜK az uraik, azaz a NÉP akaratát képviselniük (ezért mondjuk, hogy a demokrácia népURALOM).

Mi több, MI, akik az ő főnökeik, megbízóik vagyunk, azaz maga a NÉP, egy ALKOTMÁNYT is felállítunk, amit azért szokás ALAPtörvénynek nevezni, mert ez az a törvény, ami szabályozza a szolgáinkat, képviselőinket atekintetben, hogy ők milyen törvényeket hoznak nekünk / rólunk.

Azaz van egy ALAPTÖRVÉNY, amit a nép hoz (alkotmányozó népszavazás, alkotmányozó nemzetgyűlés vagy a nép elsőprő többségét képviselő küldöttek által), és ez a törvény fennebb való minden más törvénynél. Szolgáink a parlamentben csak olyan törvényeket hozhatnak, amelyek alárendelődnek, harmonizálnak, de legalábbis nem ütköznek az általunk számukra hozott ALAPTÖRVÉNNYEL.

Ezért van az, kedves barátom, hogy az alaptörvény MINDEN demokratikus jogállamban a világon csak a nép valódi, elsöprő többségének felhatalmazásával módosítható - épp azért, hogy a szolgák ne uralkodhassanak el pimaszul saját uraik és kenyéradóik fölött. Az ALAPtörvény az a törvény, amit a nép kijelöl a saját képviseletére kiválasztott alkalmazottai számára, hogy szabályozza a munkájukat, azok pedig CSAK ÉS KIZÁRÓLAG ezen ALAPtörvény keretei között kijelölt mozgástérben hozhassanak törvényeket és kormányozhassák az országot.

Na mármost, kedves barátom, mi történt Magyarországon 2011-ben?

Az történt, hogy a mi, egyébként igen jól megfizetett és megbecsült szolgáink az Országházban FELLÁZADTAK AZ URAIK ELLEN és kicsavarták a kezükből a hatalmat.

Egyetlenegyszer bíztunk meg bennük túlzottan, és máris visszaéltek a bizalmunkkal.

Olyan rendszert alakítottak ki, amelyben nemcsak megtiltották saját uraiknak és megbízóiknak, hogy közvetlenül (népszavazás által) állítsunk fel számukra alaptörvényt, vagy módosítsuk a meglévőt, hanem egyszersmind olyan rendszert, amelyben a nép többségének ellenében egy kisebbség felhatalmazásával a megbízott kormányzat saját maga módosíthatja azt az alaptörvényt, ami elvileg őt volna hivatott korlátozni és fegyelmezni!

De nem álltak meg itt!

Fellázadt szolgáink nem érték be ennyivel, hanem még mindennek a tetejébe LEFEGYVEREZTÉK AZ ŐRÖKET, akiket mi, az ő főnökeik, a magyar nép, azért állítottunk oda, szintén jól megfizetve, hogy ŐRKÖDJENEK az Alkotmány, azaz a kormányzatot szabályozó ALAPtörvény betartása fölött.

Igen, az ALKOTMÁNYBÍRÓKRÓL beszélek, akiket MI, a magyar nép, szintén azért fizetünk a saját pénzünkből, hogy azok őrködjenek az Alaptörvény fölött és ELLENŐRIZZÉK a megbízott kormányzat munkáját, vajon megfelel-e, harmonizál-e az alaptörvénnyel.

Na most, kérlek alásan, fellázadt szolgáink a kormányzatban, fiktív kétharmados felhatalmazással, egyszerűen ELVONTÁK az alkotmánybíróság jogköreinek jelentős részét, azaz ellehetetlenítették, hogy megbízottaink elvégezhessék a munkát, amivel megbíztuk őket.

Az Alkotmánybíróság HIVATALBÓL (azaz saját kezdeményezéséből) nem vizsgálhatja már a fellázadt szolgák által népellenesen hozott törvények és alkotmánymódosítások sokaságát, hacsak ugye nem az államelnök küldi el normakontrollra a törvényt hozzájuk.

De kicsoda is az államelnök? Vajon ő is a mi szolgánk? NEM! Ő a szolgáink szolgája (igen, az ellenünk fellázadt, saját uraim ellen összeesküvést szövő hűtlen szolgáinké), akit azok neveznek ki, akiket elvileg ellenőriznie kellene.

A kör bezárult. A népuralomnak vége van.

Magyarázhatjátok százszor is jobbról-balról ugyanazt a bizonyítványt, a TÉNY az TÉNY marad. Magyarországon megszűnt a többségi elvű népuralom, a választók abszolút kisebbségének felhatalmazásával a kormányzat a nép helyett alkotmányoz és nem hagyja magát ellenőrizni sem az Alkotmánybíróság által hivatalból.

Hogy ez egyeseknek tetszik így, még ha ez már nem is valódi demokrácia és pláne nem jogállam, az privát gusztus kérdése, ám tessen, ha ilyen az ízlésetek. A magyar nép többségének viszont - érthető módon - nem tetszik, hogy megszűnt a népuralom.

Nekem személy szerint mégkevésbé tetszik, hogy közben a kiüresített díszleteit megtartották és azok közt játsszák tovább húszadrangú, ócska színjátékukat. De ez meg már az én privát gusztusom (nem tehetek róla, hányok a képmutatástól és az álszentségtől, a hazugságtól kifordul a gyomrom - privát nyomor).

Az csupán csak hab a rothadó tortán, hogy mintegy két millió, egykor demokrata polgártársamnak olyan sikerrel mosták át az agyát, hogy képesek olyanokat írni, hogy a demokráciában a népakarat pusztán eszköz a szent cél pedig a kormány maga.

Ez - hangsúlyozom, egy DEMOKRÁCIÁBAN! - éppen fordítva igaz: a kormányzat puszta ESZKÖZ, amely által, fizetett szolgáin keresztül a nép a hatalmát gyakorolja, országát vezeti.

Mégpedig azért vezeti így, mert NEM ÉR RÁ közvetlenül vezetni. Az úr (a nép) ugyanis DOLGOZIK közben: kenyeret süt, autóbuszt vezet, gyógyít, épít, tanít, kutat, földet művel, gépeket tervez és rak össze, vattacukrot árul, vagy csak söpri az utcát (hogy azt ne mondjam, irtja a patkányt), azaz MŰKÖDTETI A TÁRSADALMAT.

Mivel NEM ÉR RÁ a hatalmát közvetlenül gyakorolni a nap huszonnégy órájában, a nép MEGBÍZ szolgákat, akiket jól meg is fizet busásan, hogy képviseljék őt. Ennyi a dolguk, nem több, nem kevesebb: közszolgának lenni. Itt és most, Magyarországon, ezek a szolgák az uraik, azaz a nép, a nemzet hatalmát sajátították ki. Ezzel pedig nemzetárulást követtek el. Ennyi.

Megjegyzem, már az elegendő volna ahhoz, hogy belássátok, mi cél és mi eszköz, ha a SZÓ JELENTÉSÉN elgondolkodnátok: "KORMÁNY".

A közlekedésből kölcsönzött kifejezés etimológiája önmagában is híven tükrözi, hogy a KORMÁNY nem több mint ESZKÖZ a vezető kezében.

A vezető egy demokráciában pedig maga a NÉP (egy diktatúrában pedig a diktátor, egy abszolút monarchiában a császár, király, herceg vagy monarcha, egy teokráciában a pápa, dalai láma, ajatollah, stb.).

A lényeg, hogy a kormány MINDIG ESZKÖZ, oda irányítani a járművet, ahová a vezető szeretné.

Ha a vezető egy diktátor vagy egy pápa, akkor az adott állam kormányát is ő irányítja.

Ha azonban - demokráciában - a NÉP a vezető, akkor a kormány csak a nép által kijelölt mozgástérben, a nép szolgájaként, eszközeként kormányozhat.

A nép pedig a demokratikus jogállamokban bizony az ALAPTÖRVÉNY vagy ALKOTMÁNY által jelöli ki a kormány mozgásterét, és alkotmánybírákkal ellenőrizteti a kormányt, hogy valóban betartotta-e a játékszabályokat.

Épp ezért van, hogy minél aránytalanabb egy rendszer, általában annál szilárdabb alkotmányra épül, amit nem lehet a népakarat ellenében módosítani.

Az abszurd és példátlan, hogy Magyarországon a kormányzat egymagában és kizárólagos (!) módon módosíthatja azt az alaptörvényt, ami elvileg arra van kitalálva, hogy a kormányzást szabályozza, ráadásul az alkotmánybírák sem ellenőrizhetik hivatalból a munkájukat.