Tamogatnad hogy a turanizmus hivatalos allami ideologia legyen Magyarorszagon?

Nem.

Én Európainak tartom magam.

Mellesleg pedig sokkal inkább vagyunk szlávok és germánok mint ősmagyarok.

[link]

Egyébként meg az úgynevezett "rokonaink" elég gáz népek ha belegondolsz..... kazahkok, azeriek, ujgurok........

Ja és az úgynevezett "rokonságon" kívül semmi közünk hozzájuk....

1. Magyarország rokonnép az általad felsorolt népekkel de legalább még kétszer ennyi néppel is , 1000 év alatt annyifajta ember keveredett itt a Kárpát medencébe hogy nem ma már nem mondhatjuk ki hogy csak ezek a népek az őseink ...( A vándorláskor még egyszer ennyi néppel is kapcsolatban lehettünk , valószínűleg a finnugor nyelvet beszélőkkel is )

2. A Liberalista polgári állam , a kapitalizmus rendszerében csak akkor tud jól működni ha a világ minden féltekére nyitott és nem rokoni alapon választ magának gazdasági és vagy politikai partnereket , hanem gazdasági érdekeket nézve keresi a kapcsolatokat .

3. Nem szeretem az erősen soviniszta mások véleményét nem tisztelő eszméket , a finnugor elméletet legalább ennyien hiszik el mint turanizmust , azt kéne megérteni hogy a igazság valahol a kettő között van

Mongolok még csak-csak, de nem kaptad meg a körlevelet? Mostanság nem szeressük az iszlámot...

Törökország

A lakosság 99,8%-a iszlám vallású.

Kazahsztán

Vallások: szunnita iszlám 57%, orosz ortodox 34%, protestáns 2%, egyéb 7%

Azerbajdzsán

Vallások: iszlám (a lakosság 99%-a, ebből 85% síita és 15% szunnita)

Üzbegisztán

A lakosság 88%-a szunnita muszlim, 9%-a orosz ortodox, 3%-a pedig egyéb vallású.

Ujgorok

"The majority of modern Uyghurs are Sunnis..."

Nem.

Európai vagyok, nem pedig valami húzott szemű, ázsiai gyökér.

Eredetileg a turanizmusba ugyanúgy beletartoztak a finnugor (uráli) népek is, csak amikor a hungaristák felkapták az ideológiát, akkor törölték a "halszagú rokonságot" :/

Kétségtelen, hogy a felsorolt népekkel van történelmi kapcsolatunk (sőt, talán tényleges biológiai is), viszont az sem tagadható, hogy az uráliakhoz ugyanannyi közünk van, hiszen nyelvrokonok vagyunk. a vér szerinti rokonság NEM bizonyítható egyik esetben sem.

hogy bármiféle haszna lenne eme ideológia hivatalossá tételének nem hiszem, viszont azt mindenképpen fontosnak tartanám, hogy tudjanak róla, mi volt a kereszténység előtti magyar életstílus

Nem, mivel nincs szükség hivatalos állami ideológiákra. Mindenki valljon olyan nézetet, amilyet akar, feltéve, ha ezzel nem árt másoknak. Az állam pedig legyen nyitott minden más ország felé (hogy félreértés ne essék: ez alatt nem a bevándorlás ellenőrizetlen támogatását értem), de a kereskedelmi, kulturális, stb. együttműködések mindenképpen hasznosak. Amit viszont támogatnék: az oktatás reformját (mindenféle szempontból).

Ha már a „turanizmusról” beszélünk, az ezzel kapcsolatba hozható témák (finnugor elmélet, török-magyar rokonság, hun-magyar rokonság) különösen érdekesek, mivel az oktatásban és a tudományban a legtöbbjükről még azoknak a kutatóknak is eredendően hibás kép van a fejében, akiknek ezekkel a terüeltekkel kellene foglalkozniuk. Bár ezért főleg nem ők a felelősek, hanem azok, akik tanították őket.

A turanizmussal pedig nem úgy kellene foglalkozni, mint politikai ideológia, hanem a hozzá kapcsolható tudományos aspektusokkal. Mindenképpen tanítani kellene a tudomány modern eredményeit is ezen a területen (pl. ősnyelvkutatás mai állása...). A tudomány legmodernebb eredményei alapján létezik egy ún. nosztratikus/eurázsiai nyelvcsalád, ennek tudatában pedig könnyen be lehet mutatni, hogy az altaji nyelvű népekkel legalább annyira nyelvrokonok vagyunk, mint a finnugor nyelvű népekkel). Nem lexikális adatokat kellene tanítani, hamis köntösbe öltve. A finnugor nyelvrokonság melletti érvek ugyanis nem érvek sem a magyar nyelv finnugor eredete mellett, sem az alapszavaink finnugor eredete mellett (mivel mindegyikre lehet találni a finnugorhoz hasonló értékű török etimológiát is). Népünk finnugor eredete mellett meg főleg nem. Az uráli őshaza pedig nem több egy gyenge hipotézisnél, mégis tényként tanítják...

Ezzel szemben nem kap elég hangsúlyt az, hogy a finnugor nyelvek rokonságban állnak más nyelvcsaládokkal (főleg az altaji nyelvekkel), valamint az sem, hogy a magyar alapszókincs ugyanolyan mértékben rokonítható az altaji, mint a finnugor nyelvekkel. Utóbbit még az egyetemen is szeretik elhanyagolni, és ehelyett a problémát nyilvánvalóan túlegyszerűsítő („finnugor eredetű alapszókincs” + „török eredetű jövevényszavak”) szemszögből kezelik, anélkül, hogy ez tudományosan alátámasztható lenne. Pedig ha objektíven, elfogulatalnul értékeljük az eredményeket, már az is igen valószínűtlen (bár nem kizárt), hogy a magyar nyelv az uráli ágba tartozik.

A „hun-magyar rokonságról” is egyszerűen azt tanítják, hogy kitaláció (avagy „parttalan hipotézis”). Persze ezt könnyen tehetik, miután „forráskritikával” az összes forást figyelmen kívül hagyják, amely a rokonság melletti érv lehetne (az egyéb érvekről pedig vagy nem tudnak, vagy inkább nem akarnak tudomást venni). Aztán gyártanak egy igen gyenge érvrendszert, hogy a hunok miért nem lehetnek a rokonaink, anélkül, hogy tudományosan alá tudnák támasztani „érveiket”. A valódi tudományos érvek sokkal inkább a rokonság mellett szólnak (akár figyelembe vesszük a „kétes hitelű” forrásokat, akár nem), mint ellene, és a „hun eredet” is sokkal könnyebben volna védhető tudományos szempontból, mint a „finnugor eredet” (mivel az egyiknél maximum 2-300-év hiányzó adatait kellene áthidalni, a másiknál pedig néhány ezret). Ezzel szemben nekünk azt tanították, hogy „már rég bebizonyították, hogy a hunok nem a rokonaink, azaz semmi közünk nincs hozzájuk”. Ez tipikusan a ló túlsó oldalának esete. A helyes szemlélet a következő lenne: A hun-magyar rokonság mellett szólnak a nyilvánvaló kulturális párhuzamok, újabban nyelvészeti érveket is találtak (bár a hunok nyelvéből csak keveset ismerünk), valamint a magyar és külföldi krónikák sem tesznek különbséget hunok, avarok, türkök és magyarok között (és mivel több tucat ilyenről van szó, nem lenne szabad mindet lesöpöröni „forráskritika” címszó alatt, mivel ez már így inkább történelemhamisítás, mint objektív kritika). Természetesen nem jelenthetjük ki 100%-os bizonyossággal, hogy a hunoktól származunk, de igen valószínű, hogy a 2 nép között minimum szoros kulturális kapcsoaltoknak kellett lenniük (és ezért a rokonaink, minimum kulturális szempontból). Éppen ezért telejsen tudománytalan az a kijelentés, hogy „a hunok nem a rokonaink”, mégis gyakran hallani, szakemberektől is.

A teljes oktatási rendszer reformra szorulna: a gyerekeknek nem lexikális adatokat, hanem gondolkodásmódot, összefüggéseket, szemléletet kellene tanulniuk. Kezdve a nyitott, de kritikus gondolkodásmóddal. Ezt leginkább a természettudományos tárgyak súlyának emelésével lehetne elérni (de logikára, nem lexikális ismeretekre törekedve). A humán tárgyaknál szintén a vélemények és lexikális adatok (magyarok eredete és vándorlása, melyik őshazában mikor voltunk, milyen szabályos hangmegfelelések vannak a finnugor nyelvek és a magyar nyelv között...) helyett az összefüggések hangsúlyozásával (mi a különbség a nyelvrokonság és az eredet között, mi a baj a nyelvcsaládok klasszikus modelljeivel, mit jelent egyáltalán a nyelvcsalád fogalma, és van-e értelme használni, miért jó, ha használjuk, mik a korlátaik, hogyan függ össze a biológiai rendszertannal, módszertani problémák a nyelvészetben és a történelemtudományban, mi az alapvető probléma a történeti nyelvészettel...) és a megfelelő gondolkodásmód és szemlélet kialakításával. Sajnos ma el lehet végezni úgy akár az egyetemet is, hogy valaki képtelen az alapvető tudományos gondolkodásra. Pedig ezt a gondolkodásmódot már (legkésőbb) általános iskola alsó tagozatában el kellene sajátítani.

Az sem igaz, hogy a turanizmus „az europai identitas helyett az azsiai identitast reszesiti elonyben es politikailag az azsiai orientaciot reszesiti elonyben”. Ugyanis nem helyett, hanem mellett. Az ún. „turáni népek” között európai népek is vannak, mint pl. magyarok, finnek. Az ázsiai eredet pedig nem tűnik kérdésesnek, mivel legjobb tudásunk szerint Európa minden népének ősei Ázsiából vándoroltak be, beleértve az indo-európai nyelvű népeket is. Így nem hinném, hogy bármi szégyellnivaló lenne azon, hogy az európai népek Ázsiában keresik a gyökereiket. Nem értem, hogy miért úgy állítják be folyton a kérdést, mintha válaszatni kellene, hogy Európához vagy Ázsiához akarunk tartozni. Pedig az Európa és Ázsia közti határ minden szempontból csupán képzeletbeli.

#1:

„Mellesleg pedig sokkal inkább vagyunk szlávok és germánok mint ősmagyarok.”

Ez egy népszerű tévhit. A valóság az, hogy genetikailag valóban a minket körülvevő népekhez állunk legközelebb, de ennek helyes értelmezése az, hogy ők is legalább annyira „genetikailag magyarok”, mint amennyire mi „genetikailag szlávok vagy germánok” lennénk. Ugyanis nincs olyan genetikai markerek, amelyek egy konkrét népcsoporthoz lennének köthetők, és a mai magyar populációban, mint ahogy a körülöttünk élő szláv és germán populációkban is jelen vannak az ősmagyar gének, a Kárpát-medence őslakosságának génjei, az 1000 évvel ezelőtti szláv, illetve germán népek génjei is. Az ázsiában élő „turáni népek” génjei szintén nagyon eltérhetnek már az 1000 évvel ezelőtti állapotoktól, mivel ők is ugyanúgy keveredtek a szomszédaikkal. Elég nehéz (de inkább lehetetlen) lenne kideríteni, hogy melyik gének az eredeti „ősmagyar”, „őstörök”, „ősgermán”, „ősszláv” stb. gének. Nem is szokás ilyenről beszélni. A régészeti leletek elvben segíthetnének ebben, de ha találunk is csontvázakat, amelyeket egy adott kultúrájú (pl. lovas nomád) néphez kötünk, sosem fogjuk tudni, hogy ezek nyelvileg milyen népekhez tartoztak (indo-európai?, altaji?, finnugor?, egyéb?). és milyen rokonságban állnak mai népekkel. A népet (egy adott csoporthoz tartozást, az identitást) egyébként is leginkább a kultúrája és nyelve határozza meg, a genetika sokkal gyorsabban változik. Pl. ha egy család bevándorol Afrikából Magyarországra, akkor a Magyarországon született gyerekük genetikailag 100%-ban afrikai, miközben a gyerek anyanyelve már valószínűleg magyar és kulturálisan is legalább 50%-ban magyarnak fogja magát érezni. Az ő gyerekei meg már valósznűleg teljesen. Az USA-ban is heterogén a népesség genetikai összetétele, mégis egységes népnek érzik magukat nyelvi és kulturális okokból.

#2:

„A finnugor elméletet legalább ennyien hiszik el mint turanizmust, azt kéne megérteni hogy a igazság valahol a kettő között van.” Ez egy kitűnő gondolat. Mindkét elméletnek az a hiányossága, hogy nem marad meg a rokonságnál, hanem eredetről beszél (pedig arról nem volna szabad). Egyébként ha eredet helyett rokonságról beszélünk, akkor a „turanizmus” teljes egészében magában foglalja a „finnugor elméletet”, és így jóval komplexebb, holisztikusabb, és minden tekintetben jobb elmélet. És támogatható összehasonlító nyelvészeti érvekkel. De nevezzük inkább „nosztratikus/eurázsiai elméletnek”, mivel a tudomány is így nevezi. Abban is tökéletesen igazad van, hogy a magyar ezen belül nem sorolható egyértelműen sem az uráli, sem az altaji ágba (mint ahogy ezek az ágak valószínűleg nem is léteznek, mivel a 2 ág nyelvei spektrumként is felírhatóak lennének a japántól a szamojéd nyelvekig, a magyar valahol középen van).

Egyébként érdekesség még, hogy az összehasonlító nyelvészek által „délibábosnak, áltudományosnak és dilettánsnak” nyilvánított gyöknyelvészek szintén arra jutottak, hogy a magyar, az uráli, az altaji és más nyelvek közös alapszókincse egy valamikori közös ősnyelv maradványa. Más a módszertan, de ugyanaz a végeredmény. Mindenképp figyelemre méltó.

A magyar a legtöbb nyelvhez képest egyébként viszonylag sok ősnyelvi elemet megőrzött, ezért is lehet szabályos hangmegfelekléseket és párhuzamokat találni a magyar és bármely más nosztratikus nyelv alapszókincse között (miközben ha kiválasztunk 2 tetszőleges nosztratikus nyelvet, akkor már nem biztos, hogy sikerül ugyanez, az elméletet kritizálóknak az egyik nagy fegyvere pont ez, a másik pedig, hogy történeti szempontból nem tartják hitelesnek). Ezen a ponton meg értelmet nyer a magyart más ősi nyelvekkel is összehasonlítani (akkor is, ha ez egyeseket nagyon zavar), bár itt igen komoly problémát jelent, hogy az írásban fennmaradt ősi nyelvek egyikének sem ismerjük a kiejtését (a konszenzussal elfogadtott átírásoknak pedig valósíznűleg nem sok köze van a valósághoz). De mindenképp foglalkozni kell vele, és a legtudománytalanabb, amit mondhatunk, az az, hogy "semmi közünk ezekhez a nyelvekhez" (mivel cáfolni még nehezebb lenne, hogy közünk van hozzájuk, mint bizonyítani).

Az a baj a szkeptikusokkal, hogy amire nincs bizonyíték, arra azt mondják, hogy nem létezik (anélkül, hogy bizonyítani tudnák, hogy nem létezik). A hívőkkel pedig az a baj, hogy amire nincs bizonyíték, arra is azt mondják, hogy létezik (anélkül, hogy bizonyítani tudnák, hogy létezik). Mindkét gondolkodásmód tudománytalan (pedig sokan meg vannak győződve arról, hogy a jó kutató/tudós szkeptikus...). A helyes tudományos gondolkodás valószínűségekről szól, azt kell mindig mérlegelni, hogy 2 ellentétes kijelentés (nullhipotézis/alternatív hipotézis) közül melyik a valószínűbb, és ennek fényében megfogalmazni a korrekt álláspontot. És nem szégyen, ha nem vagyunk képesek bizonyítani valamelyik végletet, de akkor ne is jelentsük ki egyiket sem, mint tényt, mivel az első- és a másodfajú hibát is kerülni kellene.

#8:

„Eredetileg a turanizmusba ugyanúgy beletartoztak a finnugor (uráli) népek is, csak amikor a hungaristák felkapták az ideológiát, akkor törölték a "halszagú rokonságot" :/”

Most is beletartoznak. A „halszagú rokonság” sosem a turanistákat zavarta. A „halszagú rokonság” mítoszát a finnugor elmélet hívei (valószínűleg elsőként Barna Ferdinánd) kezdték el terjeszteni (mintha a török rokonság híveinek lenne ez a véleménye), hogy ezzel lejárassák a magyar nyelv kettős, török és finnugor rokonsága mellett érvelőket. A valóság az, hogy nincs/ nem volt olyan kutató, aki azért támogatná/támogatta volna a magyarok és a törökök rokonságát, mert „büdös lett volna nekünk a halszagú rokonság”. Azért támogatják/támogatták, mert tudományos szempontok alapján megalapozottnak látják/látták.

[link]

Az, hogy az ugor-török háborút a finnugor oldal megnyerte volna, szintén egy elterjedt tévhit (és egyesek minden eszközzel ma is próbálják terjeszteni). Konkrétabb forrásokat ld. a wikipedia cikkében.

Amúgy sincs benne logika, hogy egy nép szégyellje a halászó, vadászó és gyűjtögető múltját, mivel minden egyes nép ősei így éltek (az indo-európai nyelvű népeké is, az altaji nyelvű népeké is). Észak-Európában a halászat mint fő élelemforrás tovább megmaradt (egyes skandináv népeknél máig, pedig ők sem mindhatók éppen fejletlennek), ennek földrajzi okai vannak. A turanista tudósok, orientalisták mindig tisztelettel beszéltek finnugor nyelvű rokonainkról, és sosem tagadták a velük való nyelvrokonságot.

Nyilván lehet, hogy van egy elenyésző számú szélsőséges a turanista nézetet valló laikusok között is, akit zavarna a „halszagú rokonság”, azonban én még sosem találkoztam ilyen emberekkel, sem élőben, sem a neten. Tehát annyira azért nem lehet gyakori. És bár nem támogatandó, de elnézhető, mivel laikusokról van szó. Ezzel szemben nyelvészektől, akiknek a tudományt kellene képviselniük, számos elfogult cikket lehet olvasni, amelyben tagadják az uráli és az altaji nyelvek rokonságát (figyelmen kívül hagyva a tudomány legújabb eredményeit). Tehát ők azok, akik mindenképp ránk szeretnék erőltetni a finnugor rokonság kizárólagosságát, illetve a „finnugor eredetet”. És egy kutatónak, tudósnak sokkal kevésbé nézhető el az ilyesfajta kettős mérce, mint egy laikusnak, mivel a kutatótól az ember objektivitást vár el. Az igényes kutató saját magától pláne azt vár el.