Hogyan jutottunk idáig?
Fél 5-kor kelek, hogy munkába menjek és este fél 7-kor érek haza. Ennyit melózom, hogy meg tudjak élni, megkapjam a havi 110 nettómat.
Aztán hétvégén is munka, hogy kiegészítsem valamivel a keresetem, kertet is kell kapálni, minden nap öntözni még munka után a palántákat 1 órát, füvet nyírni, lakást takarítani, főzni, mosni és gyakorlatilag nincs is szabadidőm.
Ez lenne az élet? Én úgy emlékszem, hogy nem így képzeltük rendszerváltáskor...
Ha nem lennénk eladósodva vonzóbbak lennénk a befektetők számára, többet lehetne a gazdaság élénkítésére fordítani.
Ennek okai: privatizáció, áfa csalások, olajszőkítések és utána még egy nagyon felelőtlen pénzügyi politika.
Anno azt hittük, hogy ennek az árát nem kell majd megfizetni. Nem így lett...
"Szoval kedves kerdezo, ha jol hallom neked meg van munkad? Pillanat tobb is???? WTF ..."
A vicc aranyos, de a kérdező problémájával nem pászol. Van munkája és robotolhat élethosszig, csak éppen ÉLNI nem lehet mellette.
"Ahha és akkor ki fogja elvégezni azokat a munkákat, amikért kevés fizetést adnak?"
Mindazok, akik ennek ellenére mégsem tanulnak.
Én nem tartok attól, hogy kifogyunk az ilyen emberekből.
És persze ezek továbbra is nagyon sajnálni fogják magukat, hogy milyen keveset keresnek. :D
"Nem mindenkiből lehet mérnök, programozó vagy közgazdász, hogy szarrá keresse magát."
Ez így van.
"Ők nem érdemelnek meg egy jobb életet?"
De igen. Mindenki megérdemli a jobb életet, aki tesz érte valamit. Legalább annyit, hogy megtanul egy szakmát, és abban tisztességesen dolgozik.
Máris nem minimálbérért kell gürcölnie valahol, hanem megbecsült szakiként lehet egy viszonylag normális fizetése.
Ha pedig még tovább tanul, akkor mégiscsak lehet belőle mérnök, programozó vagy közgazdász, és mégiscsak szarrá keresheti magát.
Nem másokat, és nem a környezetet kell okolni azért mert valaki nem akar tanulni.
Hát igen ilyen amikor a tanulni és tenni lusta ember sajnáltatja magát.
Engem is pont az ilyen magadfajták néztek ki régen, mert vannak konkrét céljaim (császárnő és diktátornő szeretnék lenni) és ezért teszek is. Én amikor a többiek bulizni mentek érettségi után ott voltam a gyárba a szalag mellett egész nyáron, meg egész utána való évben hogy fizetni tudjam az egyetemi tanulmányaimat és ne diákhitelt kelljen felvennem. Amikor gimibe jártam a tanulás mindennél előrébb való volt, ahogy most egyetemen is az, ezért ha majd elvégeztem lesz belőlem valaki, ezek a dolgok ilyen egyszerűek. Nem kell protekció, meg anyuci apuci pénzes hátszele (nekem sincs), de ha teszel érte bármit elérhetsz, ha lusta vagy akkor örök életedre egy gyárba dolgozol majd droidként.
Itt egyetemen is mennyi önsajnáltató ember van. Bukásra állok ebből abból, be se jár órákra, de a mindennapos bulizást nem hagyná ki. Jaj ez a diákhitel meg anyagi nehézségek, meg nincs mit ennem, de dolgozni alig mennek el, persze a napi 2 doboz cigi meg tengernyi piára mindig van pénz. -.-"
#17 vagyok.
Én is egyetemre járok, nem a szalag mellett képzelem el az életem. Viszont rendelkezem annyi szociális érzékenységgel, hogy tudjam nem mindenkinek adatott meg, hogy olyan élete legyen (akármennyi energiát és időt fektet is a tanulásba), mint azoknak, akik megfelelő szociális környezetben, jó anyagi körülmények között nőttek fel, és mindemellett okosnak (okosabbnak) születtek, így képesek azt maguknak relatíve kevés áldozattal létrehozni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!