Mióta tartozik a melegházasság az emberi jogok közé?

# 41

Szerintem mindenki magának szabja meg az elveit.

"Evvan. 0,1% alatti népesség "tömeg" miatt ezen minek is kéne változtatni."

Az megvan, hogy a melegek arányát 10% körülire szokták becsülni még az óvatos becslések is?

Neked hogy jött ki az EGYTIZED százalék? :)

Kedves Kérdező,

Nem értem: Mit akarsz megtudni? Mire akarsz választ találni? A módszered nyilvánvaló: különböző oldalakról alátámasztani a meggyőződésedet, hogy a melegházasság nem tartozik az emberi jogok közé. Legalábbis, amiket eddig írtál azok alapján ez roppant jól látszik. Kizárólag elvi síkon mozogsz, talán jogász vagy joghallgató vagy? A jog világában, amennyire én tudom nagyon fontos súlya van a szavaknak, nincs mellébeszélés. Konkrét eset van és erre konkrét vonatkozó jogszabály. Nota bene: az élet dolgai viszont gyakrabban elvont és általános dolgok. Jogszerű, de nem életszerű. Hallottál már ilyenről?

"Aki ezzel nem ért egyet, az maga alatt vágja a fát."

Azért kemény ha valaki ilyennel fejezi be az érvelését. :)) Kb az ilyen embereket kerüli mindenki az életben.

Sün!!

Valóban nem vagy naiv, de a szellemi horizontod erősen korlátozott plusz az adat, amit írsz pontatlan, légbőlkapott.

Az, hogy a melegházasság nem tartozik az alapvető emberi jogok közé, tagadhatatlan, azonban szerintem kissé eltávolodsz a jog alapvető, axiomatikus rendeltetésétől, szabályaitól.

A jogi norma ugye nem más (a közkeletű felfogás szerint), mint olyan norma, szabály, amely állami kényszerrel kikényszeríthető (bár vannak lex imperfecták is, de ezt most hagyjuk). A lényegesebb kérdés, hogy mely normákat és milyen szempontok szerint ruházunk fel jogi erővel. A legáltalánosabb az, hogy ez az "erkölcsi minimum" (Ulpianus, ), a társadalom általános felfogását tükrözi, másrészről azonban a "természetjog" alapján meghatározott, ami sokszor felülírja a társadalmi elvárásokat, azonban az biztos, hogy a társadalmi együttélés minimumszabályai, ami fundamentalizmusuk miatt rendelkeznek jogi erővel.

A jogtudomány, a jogi érvelés ugyanúgy a tudományos logikát alkalmazza, amely axiómákon alapul, és a romanista/germán jogrendszerek sajátosságaiból adódóan a generálistól a kazuisztikus szabály felé halad. Axióma az például, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő. Ezek az axiómák azonban szükségszerűen jogi normák, amik az előzőekben leírtaknak megfelelően a társadalom erkölcsi elvárásait tükrözik, tehát változnak.

Hogy miért lényeges ez? Az, hogy a házasság férfi és nő között jön létre, ez egy axióma, sokáig senki meg sem kérdőjelezte. Manapság azonban a jog alapját jelentő erkölcsi és társadalmi elvárások változóban vannak, és így a házasság nem jogi fogalma is változik, így egyre inkább elveszti a házasság jogi definíciója az axiómatikus jelleget. Akkor azonban, mikor a jog elszakad a hátterét adó erkölcsi minimumtól, akkor alakul ki a "jogászjog", amely önálló, alapvető definíciójától elszakadó szabályrendszerré alakul, és saját dimenzióiban (tévesen) érvel saját létezése mellett. Magyarul lehet, hogy szűk értelemben helytálló jogi érvelés az, hogy emberi jogok közé nem tartozik a melegházasság, de tág értelembe, figyelembe véve a jogi norma alapvető szerepét már kevés, mert az érvelés alapját jelentő axióma veszti el ezt a képességét.

A jogtudományban uralkodó túlzó historizmus és tekintélyelv pedig különösen káros a jog fejlődésére, mert nem racionális alapokon nyugszik, és így szintén a jogászjog kialakulásához vezet és túlzó dogmatizmusba süllyed (ezért a Római Jogi Tanszéken most kivégeznének valószínűleg).

Summa summarum, a jog definíció nem örökéletű, a "ius est ars boni et aequi" alaptétele válna semmivé azzal, ha elszakadna a valóságtól. Így csupán definíciókon lovagolni súlyos hiba.