Mióta tartozik a melegházasság az emberi jogok közé?

"Ahogy az sincs, hogy csak különböző neműek között jöhet létre. Szóval semmi nem tiltja meg az idézetben a melegházasságot."

A nemi diszkrimináció, amit az ENSZ nyilatkozata említ, a férfi és a nő egyenlőségéről szól, nem pedig a nemi hovatartozásról. A családról, mint társadalmi sejtről ír a nyilatkozat, férfiről és nőről. Ugyan igazad van, hogy kategorisztikusan nem tilt, de nem is állít, pedig sokféle diszkriminációról ír. Ne feledjük, ez még a quasi-konzervatív háború utáni országok írták meg 1948-ban.

"Neked lehet, hogy nem személyes, de azoknak, akiknek most megtiltottad a házasságot, nagyon is személyes. Nem arról van szó, hogy szerinted ez milyen metafizikai humbug blablabla. Le van sz-va. Ezzel másoknak teszel rosszat. Ez nem személyes, hanem elvi kérdés, de de halj már meg. Pontosan ennyire vagy képmutató. Mivel te nem vagy meleg, így téged nem érint, és ezért könnyen beszélsz ellene. De ez nagyon sok embernek igenis személyes."

Azt nem értem, hogy az ókorban, amikor gyakorlatilag egy császárnak 100 tagú férfiháreme volt, a pedofília és a homoszexualitás gyakorlatilag teljesen megengedett volt, miért nem vezették be a melegházasságot. Valahogyan ezek az emberek nem éreztek sírást, zokogást, emberfeletti fájdalmat, hogy szerelmük után nem kapnak a családot megillető járulékokat, öröklődési, társadalmi jogokat, amelyeket amúgy sem a házastársaknak ad az állam, hanem a gyermekek fenntartására.

Mert az, hogy egy szerelem házasságban van, állami - nem szentségi - értelemben az általam előbb felsoroltakban tökéletesen kimerül.

Mielőtt azt mondanátok, hogy az ókori ember sík hülye volt ebben a kérdésben, erre az a válaszom ókorászként, hogy nem. Már ott is az értelmiség elítélte a rabszolgatartást (Seneca, sztoikusok), velük való kereskedelmet, és azokat az erkölcstelenségeket, amelyek az újkorban újra megjelentek. Érdekes módon a melegházasság nem tartozott e témához, holott gátlástalanul lehetett ezt csinálni.

Sőt az igen kételyes nemi hovatartozású, mindig az előző férficsászártól adoptált császárok folyamatosan megerősítették a heteroszexuális házasságok terjedését.

Valaki felvetette azt a gusztusos gondolatot, hogy béranyákkal - az adoptálás mellett - megoldható a homoszexualitás alapvető problémája, a gyermektelenség. Azt mondom, hogy - függetlenül, hogy a nőnek mekkora pszichés megterhelés, hogy általa fogant életek megszülésével kereskedjen - ez még nem helyettesíti a házasságot, mert a gyermek csak az egyik férfi és egy nő ivarsejtjeiből született, nem két férfi közös kapcsolatából.

"Ha ezek az elvek, törvények rosszak, akkor meg kell őket változtatni. Akkor ennyi erővel soha az életbe ne hozzunk új törvényt, mert mindenkinek el kell fogadni ami most van???"

Mitől lennének rosszak? Mitől lennének jók? Attól, hogy egy dekadens társadalom egyre gátlástalanabb akar lenni? Annyira jó volt a régieknek, vagy tán annyira síkhülyék voltak hozzánk képest, hogy gátlásokat emeltek fel maguknak? Nem, pillanatnyilag ugyan gyönyört okoznak ezek, de hosszú távon állandó kielégületlenség van.

Nem mintha a heteroszexuális házasság nagy százaléka nem ugyanilyen lenne, ha ugyanúgy viszonyulunk a szexualitáshoz: de ott a legalább lehetősége (a lehetősége ismétlem) a kielégülésnek, eredménynek megvan, hogy ha nem is kolbászból való kerítés a házasélet, mert régen se volt az, meg most se az, legalább az élet valamivel kiegyensúlyozottabb.

A fizikai és az erkölcsi jó két különböző dolog - legalábbis a hozzám hasonló elmaradottak szerint. Manapság csak a fizikai jó a jó, a gyönyör, a folyamatos nyereség, fogyasztás, mert az kellemes érzetű. Az erkölcsi jó nem kellemes érzetű, minden ember kerüli; de hosszú távon mégis irányt, célt keretet ad az életnek.

De ez már egy teljesen másik téma.

Én az erkölcsöt nem a jelenlegi, liberális hobbes-i értelemben használom, miszerint az ember farkasnak farkasa, de van egy felső hivatal, az állam, ami ezeket a farkasokat kompromisszumra kényszeríti, és az erkölcs csak a társadalom közmegegyezése, gyakorlatilag illem, amit minden különböző véleményű embernek be kell tartania az együttéléshez. És hogy ez az illem egyfolytában változhat a társadalom igényei szerint.

Nekem az erkölcs olyan nálam felsőbbrendű irányelv, amire akkor is építhetek, ha nem kellemes számomra, és szilárd, olyanhoz hasonlítható, mint amiként a liberalizmus az emberi jogokat tekinti.

*ember farkasnak farkasa

ember embernek farkasa.

Na ezért kérem a lefejezést.