Kedves határon túliak! Fidesz vagy Jobbik?

Azért mocskolnak benneteket mert nem a kis pártocskáikra szavaztok.

Ha arra akkor f.a gyerekek lennétek.

De kíváncsi lennék mikor kezdenek el hőbörögni a külföldre kivándoroltak szavazti jogával kapcsolatban.

Mindig is szerettem az ilyen kérdéseket. Két csoport arról veszekszik, hogy melyik élősködő csoportot hizlalja a következő években. Azt is szerettem nézni ahogy egyes csoportok büszkék a nemzetiségükre. Kicsit mindig is sajnáltam az olyanokat akik erre tudnak a legbüszkébbek lenni. Olyan mint amikor valaki arra büszke, hogy ő pl. Veszprémben vagy Londonban született. (minden személy valahova született, így ez egy általános tulajdonsága az emberi fajnak) Persze az emberek szeretnek hinni. Saját (belső) bevallásuk szerint nem tettek le semmit az asztalra de legalább részei a legfainabb nemzetnek világon. Annak sem holmi közömbös részei, ők nemzetibbek mert így vagy úgy gondolkodnak, arra vagy erre szavaznak, itt vagy esetleg ott laknak. Aki nemzetietlenebb az hazaáruló (persze ezektől senki nem kérdezte hogy akarják-e szellemileg a hazát vagy csak élni szeretnének benne, ha már minden földi embernek kell hogy legyen egy hazája) vagy hülye (tőlük meg senki nem kérdezte a véleményüket).

Az ilyen személyek szeretik a történelmet. Sok tíz vagy száz (egyesek akár több ezer) évre is visszagondolnak. A romantikus festményben nem kedvelik észrevenni, hogy a világ már megváltozott. Lehetne ő akár mi is, de inkább keményen nemzeti marad, a hagyományok hű harcosa. Ha szembe találkozik másokkal, akik nyilván hülyék vagy hazaárulók s mellükön nem feszül a ruhaanyag melyet úgy tisztel (zászló), s fülének nem kedves a dal melyet úgy ismer (himnusz), nem érdekli ki a másik gyermek, férfi nő vagy bácsi. Oda mondja kő keményen:

Mink együtt vótunk büszkék bátrak, fiai egy nagy hazának.

Te elárultad Urad s hazád, hogy van neked élni pofád?

Erőltetett mondataim egy célt szolgálnának: Nem biztos, kedves határon túli magyarul beszélő személyek, hogy csak azért mert az ebben az országban magyarul beszélő személyek többsége korábban egy adott pártra szavazott, bárkinek az volt az agyában hogy majd Önök jönnek és milyen szuper lesz, hogy szavazhatnak (persze akadtak ilyenek is) Vannak/voltak/lesznek sokkal nagyobb problémáink is, mint a Trianon utáni sokk feldolgozása 96 év!! távlatában(ezt itt már előre haladott folyamat, nagyapám egyszer nem sírt miatta, én sem érzek rá okot). Ne vegyék sértésnek (és talán egy kicsit önző és nagyképű is lenne Önöktől ha elvárnák) de az ország lakossága ezek megoldást várta az új kormánytól és nem Önöket. Tanácsolom a részükről történő múltból való kiszakadást. A múltban – hasonló a vízhez – jó néha megfürdeni, de benne élni nagyon káros.

Önök közül jó páran azt is félreértelmezik, hogy a beszélt anyanyelv és a vélt közös történelem, (vagy ízlés szerint a nemzeti géniusz) bármiféle közösséget alakít ki közöttünk. S eltekintve attól hogy én személy szerint abban sem hiszek hogy ilyen valaha volt, higgyék el: sokunk itt nem tudjuk mi az önök személyes problémája, önök sem tudják mi a miénk, de abban biztos vagyok, hogy a magyar szó valamiféle márkásítása vagy nagybetűvel írása himnusz hallgatás, zászló lobogtatás nem fog egyikünk számára sem kenyeret, sem munkát, sem megfelelő oktatást biztosítani. A világ halad előre, (ami régen káosz volt ma egységbe szerveződik, s ami akkor egész volt ma ponttá zsugorodik) és nem fogja megvárni azokat akik régmúlt idők rózsaszín ködébe kapaszkodnak.