Azok akik "magyarkodnak" ismerik egyáltalán a magyar történelmet?

Tisztán követhető, hogy édesanyám apai nagyanyja osztrák volt, osztrák családból, ha jól tudom, magyarul is csak keveset tudott. Ez szerintem nem extrém eset, kíváncsi vagyok, hogy a "magyarkodók" közül hányan tisztán magyarok az Árpád-korig. Illetve, hogy hány olyan népcsoport van a felmenőik közt, amiket habzó szájjal küldenének a halálba.

A kérdésre válaszként:

Szerintem van valamennyi történelmi tudásuk, de nem túl sok, ahhoz semmiképpen sem elég, hogy tisztán lássák az adott történelmi korban végbemenő folyamatokat.

Egyébként az ilyen embereknek az is mindegy lenne, ha elmagyaráznák neki: mindent ki tud forgatni annyira, hogy végül egyfajta önigazolásnak állíthassa be, érvként hozzátéve a többi "ötletéhez". Le lehet írni nyomtatott nagy betűkkel a történelemkönyvben hogy XY zsidó származású ember hazafi magyar volt aki ezt és ezt tette a hazáért - az lenne rá a válasz, hogy csak befúrta magát, hogy utána könnyebben vehesse át a hatalmat az ország fölött.

Van egy olyan értelmi szint, amely alatt már akármit mondhatsz egy embernek, vajmi keveset érsz el vele, mert már csak a saját igazát látja, más nem is érdekli, el sem gondolkozik rajta, annyira magabiztos.

Mi az a magyarkodás?

Miért diszkrimináljátok aki hangoztatja, hogy büszke a magyarságára? Ilyenkor hol van a fene nagy tolerancia?

Egyébként az intelligencia nem végzettségfüggő, láttam nem egy unintelligens diplomást eleget.

Igen, például a magyarkodást Rákosiék találták ki.

A másik, amit írtál az is ebből a korszakból származhat, mert akkor még úgy volt, hogy Magyarország egy szláv birodalom része lesz és akkor kezdődött el a szláv imádat, szláv jövevényszavak (a kedvenceim a király és a hajdú).

Úgy néz ki, hogy a magyarok, a lengyelek és a bolgárok rokonok valamilyen szinten és ezek török eredetű népek.

Vannak még más rokonok is. De sajnos ezeket nem nagyon publikálják rendesen. Ezért maradnak az olyan őrültségek, hogy cseremisz nyelvcsalád, Petőfi anyja hol szlovák volt, hol szerb, nem létező szláv őrgrófságok (érdekes, hogy Karantániáról, ami tényleg létezett nem nagyon beszélnek) meg a többi blődség. Az a baj, hogy akik ilyeneket írnak, azok látványosan tehetségtelenek és nagyon érződik, hogy semmilyen közösséget nem vállalnak a magyarsággal. Nem is értem miért foglalkoznak ezzel, ha úgy a szorgalmuk, mint a tehetségük hiányzik hozzá.

Akik jók, Györffy György, Fügedi Erik és László Gyula. Bakay Kornél is jó, csak sajnos nem igazán jutnak szóhoz.