Miért kell ennyire tiltakozni az iskolai mobil betiltás ellen még a tanároknak meg felnőtteknek is?

74. "Szóval, hogy a szülő, elveszi tőle már otthon, reggel?"

Szerintem eleve a szülőkre bízni egy ilyen döntést naivitás, meg nem is nagyon igazságos. Az iskola ezzel kvázi átruházná a szülőre a felelősséget. Meg ezt az egész telefon-elvevősdit a hétköznapok talaján hogy kell elképzelni? Lesz egy biztonsági őr az iskola bajáratánál, aki megmotozza a gyerekeket érkezéskor? Cipőt zoknit levenni, táskát a fémdetektorban átvilágítani? Egy hivatalban nincs ilyen szigor, ez már a nemzetközi repülőterek világa... Vagy amdeddig órán nem veszi elő (= nem látja meg a tanár), addig él az ártatlanság vélelme és senki nem fog senkit előzetesen ellenőrizni? Mert utóbbi esetben ugyanott tartunk, mint jelenleg. Nálunk is rászóltak, ha valakit telefonozáson kaptak. De akkor minek a rendelet? Mert ha következetesen végigvisszük, akkor fémdetektor meg átvilágítás... Ha meg nem, akkor ez megint egy izmozás, aminek nincs gyakorlati haszna.

80. Nekem mindegy, Móricka, csak az ÉN órámon NE telefonozz :))))))) Ja, és akkor van vége, amikor ÉN mondom, nem akkor, amikor kicsengetnek!! ;))) /s

Viccet félretéve, ja, ez egy messzire vezető téma. Amúgy nem vagyok tanár, illetve "csak" magántanárként tevékenykedek. Ezeket az intézményi körülményeket én nem tudnám megszokni - és nem csak a fizetés miatt. Nem árulok el nagy titkot: ezt a képet én sem látom reggelente.

70#-re: A lényeg, hogy más emberek társaságát illene megtisztelni azzal, hogy amikor egy társaságban vagyunk velük és kommunikációs (kényszer)helyzet van, akkor nem a telefont, kütyüt masszírozzuk, - ezer meg egy alkalom van arra, hogy erre külön időt szakíthasson egy ember! Ha valaki annyi időre sem tudja befejezni a kütyü masszírozást, amíg más emberrel kommunikál, annak olyan üzenete van, hogy nem is érdekel, mit akarsz, (a legkisebb problémám nagyobb annál, mint hogy komolyan vegyelek)! Nem kell csodálkozni, hogy egyszerűen sorsára hagynak valakit, ha ennyi tiszteletet képtelen megadni egy másik embernek. (Persze magától értetődő, hogy a tisztelet csak kölcsönösen működőképes!) Ez legalább olyan szintű neveletlenség, mint belefojtani általunk diktált időközönként a másik emberbe a szót anélkül, hogy csak egyetlen egyszer is meghallgatnánk normálisan, hogy mit szeretne velünk közölni.

-A sokadik ilyen alkalomkor ott szoktam hagyni a farönköt, - aztán folytassa csak a monodrámáját kedvére.

A tanár-diák viszonynál játszik a szakmai tisztelet, alázat is. Ez első körben érthetetlen a legtöbb diáknak, - általában akkor világosodik csak meg sok ember ebben a témakörben, amikor már dolgozik és személy szerint rá mutat ujjal a főnöke, hogy az újonnan felvett embert nekik kell két hét alatt teljes értékű munkaerővé képezni! Ekkor buknak ki sokan és buknak ki addig át nem gondolt körülmények, - mint emberismeret, türelem, információ átadás képessége, képesség ismeretanyag iránti figyelem fenntartására, következetesség, szakmai ismeret, anyagismeret (és hasonlók) megléte, ill. hiánya.