Tudnátok mesélni a Gyurcsány korszakról milyen volt?

A nemzet gazdasszonyaihoz.

Keserű pohár az élet,

Csordultig ürömmel tele;

Férfi könynél mi keserűbb?

Mitől e pohár megtele.

Mikor az erősebb félnek

Hajtja fejét alá a gond;

Lát roskadni, szertehullni

Közügyet és ősi vagyont;

Mikor mindennap a való

A reménynek szárnyát szegi: -

Ezt a keserü poharat

Édesítsétek meg neki

Nemzetem gazdasszonyai.

És míg az erősek lelke

Csak bút, gondot lel a földön,

A szebb felet kitünteti

Könnyelmü szív, divat öltöny.

Nem szebbek ők ily pompával,

Ragyogásuk a mi gyászunk,

Mulatságuk magunk tora!

És fölöttünk ég a házunk!

Ah, nekünk e könnyelmün szép,

De hiú ragyogás elől

Üdvet adó jó példával

Ti menjetek mostan elől

Nemzetem gazdasszonyai.

S a kit már a sorsa megtört,

Kit a végzet földre tiport,

Ki nem ismer más menhelyet

Csak az eget, s az úti port,

A nyomornak annyiféle

Változatos alakjait,

Kit a végzet büntetlenül

Kövekkel, átokkal hajít,

A kire már életében

Rá boríták a szemfedőt:

Gyöngéd kézzel járuljatok

Fölemelni a szenvedőt,

Nemzetem gazdasszonyai.

És a kik még nem tudják azt,

Mi a bánat? ifju lelkek,

Kik bennetek példaadó

Anyai kebelre leltek;

Ah, a hon egész jövendő

Sorsa most ti nálatok van.

Kincs a gyermek ifju szive!

Nemzet kincse van azokban;

Örökünk, mit egy ivadék

A másikra épen hoz át:

Tanítsátok meg szeretni,

Gyermekiteknek a hazát

Nemzetem gazdasszonyai.

(1865)

Széchenyi halálán.

Pusztább az ég egy fényes csillagával!

A nap egy hő sugárral hidegebb;

Egy árnynyal gazdagabb borult jövendőnk,

Egy sebbel szívünk, mely be nem heged.

A szív, mely egy egész hazával érzett,

Ha megszakadni birt, óh ne csodáld,

Nagy terhe volt, nagyon sokat viselt az,

S megtört, midőn nem birta azt tovább.

A kéz, mely alkotott sok drága kincset,

Mik késő századokra mennek át,

Az rombolá le íme nemzetének

Legféltőbb, drága kincsét, - önmagát.

Vagy nem tudá azt türni forró lelke,

Hogy olyan messze van tőlünk az ég?

A legnagyobb királyhoz ment követnek;

Az Isten trónjához kivánkozék.

Jó néki ott! Nálunk emléke légyen,

A föld takarja drága hamvait,

Nevét utókor tartogassa! Semmi

E nagy szellemből nincs elmúlva itt!

Emlékitől minden szív nemesebb lesz,

Hamvától a hon földe boldogabb,

És szellemétől, mely az égbe megtért,

Az ég hozzánk talán irgalmasabb!

(1860)

Az 1848-iki kokárda.

Keblemre tűzlek ismét drága jelvény,

Szivemnek rég alvó szerelmese.

Ki a nagy éjben úgy tüntél elém föl,

Miként egy álom, mint tündérmese.

Virrad. Felébredénk. Im ujra látlak:

Jobb égnek három szinű csillaga!

Szivem dobogva lejt alattad ismét,

S büszkébb reád, miként volt valaha.

- Üdvözöllek nemzetiszín csillag!

Te benned egy a nemzet! Föltünésed

Egész nemzetté tette a magyart;

Czimer helyett vagy pórnak és nemesnek:

Egymásra ismer rólad, s összetart.

Szabaddá létét áldja benned a nép,

S a főnemes - nemes tett zálogát;

Midőn testvérével hiven megosztá

A honszerelem édes szent jogát.

- Üdvözöllek nemzetiszín csillag!

Midőn a föld szabaddá lett, a lélek

Maradhatott-e rabnak még tovább?

A szellemet te oldozád fel egykor

S a néma vágynak fölnyitád szavát. -

A gondolat, a szó, a holt betűsor

Életre kelt s teremte korszakot;

S hol a sötétség és a fény csatáztak,

Az eszmének hősei hordtak ott.

- Üdvözöllek nemzetiszín csillag!

S ki a dicsőség elmult s eljövendő

Fényét ragyogtad két hazánkra le,

- Emlék s igéret képe - állsz előttünk,

Szivárványcsillag, földön ég jele.

Legyen sötét éj, vagy napfény körültünk,

Balsors, erőszak bárhová taszít:

Keblünkre tüzve légy és mondd el annak,

Hogy a hol állsz, ottan helyén a szív!

- Üdvözöllek nemzetiszín csillag!

Ne csüggedj.

Szegény magyar, ha azt vártad,

Hogy a sok jó barátod

Majd kisegít a hinárból:

Ugyan szép hasznát látod!

Egyiknek nincs apró pénze,

Majd akkor jőjj, ha váltat,

Ha addig élsz, jelentsd magad,

Ha a krizist kiálltad.

A másiknak magának is

Annyi mostan a dolga,

Eszébe sincs csárdást járni,

Elég neki - a polka.

A harmadik még uj gazda,

Most veti a kölesit.

Mindössze is annyit tehet:

Nálad jégkármentesit.

Negyedik mond: avult, ócska

Jogod mit is keresed?

Mindegy már az írott malaszt,

Akár több, vagy kevesebb.

Az ötödik jó barátod,

Ki hozzád legközelébb,

Azt igéri, hogy feltámaszt;

Hanem, hogy halj meg elébb. -

De te azért ne hagyd magad,

Akárki hogy fenyeget.

Nem esik ki olyan könnyen

Még a világ feneke.

Maradt még ki segít rajtad,

Ki soha meg nem tagad:

Két igazi hű pártfogód -

...A jó Isten - s jó magad.

Csokonai.

- Okt. 11. -

Félszázad siet el sirodon, hantját letiporva,

S emlékedre közöny fátylát boritá, feledést szőtt.

Szobrod leple lelebben, az emlék fátyla aláhull.

Félszázad feledett - a dicső hír emlit örökké!

A nagyszájú hazafiak.

Hagymát dörzsölsz a szemedhez

Ugy siratod a népet,

Vaczkort harapsz, hogy savanyu

Legyen tőle a képed.

Nagyot iszol, "csak bor legyék", lelkednek ez a malaszt, -

Akkor aztán "jöjj igaz szót hallani jámbor paraszt!"

"Nagy az adó!" hát ugyan te

Mit fizetsz Demosthenes?

Soha egy árva batkát sem

Még eddig! No most nevess!

Hasadnak élsz; de hazádtól pénzt és munkát megtagadsz,

S azt várod, hogy még téged is tartson a jámbor paraszt.

"Harczra fel!" S a hol te szolgálsz,

Melyik az az ezred?

Az Untauglik ezred! Te csak

A kuczkód védelmezed.

S ha megjön a sürgetett harcz, magad a sutban maradsz,

Hadd menjen a mészárszékre maga a jámbor paraszt.

"Kezdjük ujra!" Nem félted te

A hazádat a tűztől,

Csak pofád ragyogjon tőle,

Közé dobod az üszköt.

- De ha baj lesz, te magad majd szokás szerint kiszaladsz,

S megadja a tréfa árát itthon a jámbor paraszt.

(1878)

En akkor voltam kozepiskolas mikor az oszodi beszed nyilvanossagra kerult. A vizitdijat szidtak nagyon mert minden esetben ha orvoshoz mentel akkor fizetni kellett 200 forintot. Ez akkor tobb penz volt mert sokan 400 forintot kerestek csak orankent vagy meg kevesebbet. Nekem nem kellett fizetnem vizit dijat mert 18 alatt voltam de azt hiszem a surgossegi ellatasnal ez sem volt kivetel.

Mivel nem dolgoztam, nem eltem kulon eletet igy engem nem sokban erintett. Azt tudom hogy akkor is politikai alapon voltak pl az iskola igazgatok, csak akkor kienyenlitettebb volt a helyzet a parlamentben, nem volt 2/3 meg ilyenek.

A csaladom akkor sem elt jobban sem rosszabbul. Konnyebb volt hazhoz jutni de a magyar fizetesek gyengek voltak. Akik kimentek kulfoldre azok par even belul ugy jottek haza hogy egy felujitando hazat tudtak venni falun. Mar ezt nem tudod megtenni mert a hazak nagyon dragak lettek.

Az oszodi beszednek azert volt akkora hatasa mert nem volt propagandamedia ami elhalgatta volna es Gyurcsany szajabol lehetett hallani ahogy bevallja hogy hazudtak. A legtobb ember nem is tudta hogy mirol van szo csak hallotta ahogy Gyurcsany karomkodik és mondja hogy hazudtak. A media felkapta es sokan ellene fordultak.

Most is van botrany de nem egy kormanytag szajabol hangzik el egy beismeres es a propaganda elhallgat mindent.

Nem vagyok sem DK-s sem Fideszes

57-es

Sürgősségi ellátás, vagy krónikus beteg vizsgálata esetén nem kellett. 18 év alatt sem, hajléktalanoknak sem, véradóknak sem.

Magyarán, nagyjából a dolgozó, orvoshoz amúgy is ritkán járó embereknek kellett fizetni, akik jellemzően évente 1-2 alkalommal, vagy még annyiszor sem mentek orvoshoz.

Ezen kívül megszűrte az unatkozó nyugdíjasokat, akkoriban határozottan kevesebbet kellett sorban állni a házi orvosnál.