Ma már nem divat a hazaszeretet. Miért?

20:09

Nem füvezek és buddhista sem vagyok. Egyszerűen egy boldog ember, aki képes értékelni és szeretni másokat.

Te még mindig nem értesz semmit...

A hazaszeretet igenis érték.Azért vagy most itt,mert az őseid is így gondolták.Meg kellene végre érteni,hogy identitásképző ereje van.Azt meg egyszerűen én nem értem miért gondolod,hogy boldogtalan ember az,aki szereti a hazáját és a történelmét.Nekem tartást ad és hitet.

http://www.youtube.com/watch?v=lP2UX3efw6k

Vona Gábor beszéde a Fiamma Tricolore római kongresszusán

2009, december 5 - 23:05

Tisztelt Kongresszus! Tisztelt Elnök úr! Tisztelt jelenlévők!

A történelemben a válságok mindig vajúdások is voltak egyben. A válságok ugyanis mindig új korokat szültek. Hogy jobbat-e vagy rosszabbat, ennek eldöntése a történészek feladata. De hogy új korszak előtt állunk most is, teljesen egyértelmű. Európa vagy megújul, vagy eltűnik a történelem süllyesztőjében. A lisszaboni szerződés körül bábáskodók magukat progresszív, modern gondolkodóknak tartják, tele önbizalommal és kevélységgel. Holott nem tesznek mást, mint továbbszolgálnak egy ideológiát és egy világrendet, amely éppen most készül megsemmisülni. A lisszaboni szerződés magabiztossága mögött rémisztő tanácstalanság, az ünnepi szónoklatok mögött pedig rémültség és félelem található. Ha ez lesz Európa jövője, az minden bizonnyal a sírba visz mindannyiunkat.

Vona Gábor a Fiamma Tricolore V. kongresszusán (Fotó: barikád.hu)Vona Gábor a Fiamma Tricolore V. kongresszusán (Fotó: barikád.hu)

Ma Európának egyetlen egy lehetősége maradt. Megmaradni annak, ami mindig is volt. A nemzetek, a népek egyenlőségére és sokszínűségére épülő kontinensnek, amelynek hármas talapzatát a görög gondolkodás, a római jog és a keresztény erkölcs adta. A nemzetek Európája nem csupán az egyes nemzetek megmaradásának záloga, hanem Európa túlélésének a kulcsa is. Egy olyan hagyományok nélküli országban, mint amilyen az Egyesült Államok, működőképes lehet a föderalizmus és a liberalizmus, de itt nálunk csak az értékekre, a tradíciókra és a rendre építkezhetünk.

Én magyar vagyok, önök olaszok. Én büszke vagyok arra, hogy az Isten magyarnak teremtett, mert szerintem ez a világon a legcsodálatosabb dolog. Önök ugyanezt érzik, mert olaszok. És én ezért tisztelem Önöket. A barátomnak, európai testvéremnek tekintem Önöket. De ha elvennék tőlem a magyarságom, és azt akarnék, hogy innentől kezdve ne legyek magyar, csupán európai, akkor sem magam, sem másokat nem tudnék becsülni többé. Mert én magyarként vagyok európai, mint ahogy önök olaszként európaiak. Aki azt hiszi, hogy a nemzetek már idejétmúlt közösségek, azok valójában nem igazi európaiak. Azok a mi és a gyermekeink ellenségei.

Magyarországon, a hazámban ma szörnyű éveket élünk át. A posztkommunista kormány minden erejével azon van, hogy eltapossa a Jobbik Magyarországért Mozgalmat, azt a nemzeti pártot, amelynek az elnöke vagyok és amely az uniós választásokon 15%-ot ért el.

A titkosszolgálatok, a média, a rendőrség, háttérerők mind-mind azon vannak, hogy eltakarítsanak bennünket. Ehhez egyébként a magát kereszténydemokratának valló, de programjában inkább liberális ellenzék is asszisztál. Örömmel jelentem, kedves barátaim, hogy a támadások csak megerősítettek bennünket, és hogy a jövő áprilisban sorra kerülő országgyűlési választásokon, ha minden így halad, még nagyobb áttörést fogunk produkálni. Ebben nagy segítségünkre van az is, hogy nemzetközi színtéren is találtunk végre partnereket.

Európaszerte vannak politikai erők, amelyek tisztán látják, hogy mind saját nemzetük, mind az európai kultúra jövője azon áll vagy bukik, hogy a jó úton haladunk-e tovább, vagy továbbsétálunk a szakadék felé. Ezeknek a politikai erőknek lehetnek vitás pontjaik, nem kell, hogy mindenben egyetértsenek, összefogniuk azonban kötelező. Meg kell találniuk egymást, mert ez maradt az utolsó esély. Ezért volt nagy öröm és nagy büszkeség nekem, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom 6. születésnapján tartott ünnepi konferencián Budapesten házigazdái lehettünk az Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetsége megalakulásának. Nagy öröm volt, hogy ezen a jeles napon Olaszországot, az olasz nemzetet ebben a kontinentális összefogásban az Önök pártja, a Fiamma Tricolore, és vezetőjük, Luca Romagnoli úr képviselte. Benne és ezáltal Önökben egy elkötelezett és becsületes társaságot, és egy erős szövetségest ismertem meg, akikre számíthatunk, és akik számíthatnak ránk.

Azt kívánom az Önök pártjának, hogy az első betűtől az utolsóig végre tudják hajtani a programjukat, hogy elérjék a céljaikat. Politikai ellenfeleinknek pedig az ellenkezőjét! Mindannyiunknak pedig szebb jövőt!

Köszönöm a figyelmüket és a türelmüket.

Hé, én soha nem mondtam, hogy a hazaszeretet nem érték. De a büszkeség - az értelmetlen dolog.

Szeresd a hazád, és értékeld azt ami volt és van, ugyanakkor tudd elfogadni, ha valami megváltozott. Mert azt hiszem, te nem érted, amit én akarok mondani.

Mégpedig hogy ne nevezzük Magyarországnak azt, ami nem magyarlakta terület. Próbálj egyetlen percig úgy gondolkodni, mintha te lennél az egyik nemzetiség, akinek ősei "magyar"földön élnek évszázadok óta.

Azonnal másképp gondolnád a dolgot. Márpedig soha semmit nem szabad egy szemszögből megvizsgálni.

20:09 vagyok

Gondolkodtam azon amit mondtál, hogy boldog vagy stb.

Az lehet hogy most annyira nem vagyok boldog. De nekem az a boldogság ha küzdhetek a hazáért. Akár meghalnék érte, és akkor boldogan halnék meg, ha tudom h ezért éltem. De persze más dolgok is boldoggá tesznek, nem vagyok ilyen elvetemült csőlátású.

Az meg nem igaz, hogy nem tudok másokat szeretni.

20:23

Óvatosan, nem állítottam, hogy nem tudsz másokat szeretni.

Viszont egy olyan dologért küzdeni, ami alapvetően nem más, mint a korok és technikák harcának eredménye, ebből kifolyólag folyamatosan változó - erre nem lehet alapozni a boldogságot.

Miért van az, hogy rajtunk kívül senki nem veri a mellét, hogy követeli vissza az országot, amit egykor az őseié volt? Hol van ma a Perzsa Birodalom? Itália? Az Inka Királyság? Hány és hány korábban a Kárpát-medencében élő nép döngethetné a kapunkat azzal, hogy egykor ők éltek itt, kérik vissza a helyet?

Mert a történelem nem az elmúlt ezer évet jelenti. Hol volt egykor ez a Magyarország? Sehol, egy teljesen más nép csillaga ragyogott itt 2000 éve... ők miért képesek elfogadni, hogy gyengék voltak, legyőzték őket, ez a világ rendje? Mások miért tudják megérteni, hogy az aktuális haza bármilyen szép dolog is, nem örök? Vagy azt hiszed, Magyarország mindig lesz?

500 év múlva már kinek fog eszébe jutni a Trianon? Ez is eltűnik az idő süllyesztőjében, mint minden ország széttépése és lerombolása. Senki nem fog arra gondolni, hogy egykor a miénk volt Erdély, mert olyan távolinak tűnik majd a dolog, mint most az, hogy Magyarország meg a Habsburg Birodalomhoz tartozott.

Ők miért nem követelik vissza Magyarországot?

Egy olyan dologért élni és meghalni, ami pár ezer év múlva már semmit nem fog jelenteni, értelmetlen. De az emberek - a szlovákok, románok - mindig is emberek maradnak.

Először is nem értem miért lovagolsz ezen a területi vitákon,hogy hol,melyik területen hány százalékban él magyar vagy szlovák vagy akárki.Részletkérdés.A vita most arról szól,hogy vannak olyan emberek,akik azt szeretnék,hogy egyszer minden magyar újra egy hazában élhessen,és senkinek se kelljen félnie azért,mert a saját nyelvén beszél az évezredes ősi hazájában.Nem pedig arról,hogy hol kell meghúzni pontosan azt a határvonalat,hogy igazságos legyen.Egyáltalán tudsz valamit Trianonról?Mely területeket vettek el tőlünk,hány százalékban lakták magyarok,milyen értékes ásványi/természeti kincsek voltak rajta,hogy mi történt az infrastruktúránkkal,mit műveltek az ott élő magyar "kisebbséggel",és hogy teszik ezt a mai napig is?(lásd pl szlovák nyelvtörvény)

Lehet,hogy számodra értelmetlen dolog,de én igenis büszke vagyok azokra az emberekre,akik az életüket adták érte,hogy én most itt élhessek.

2000 év? Az csak ezer. És én nem tudom, hogy te mit nem értesz azon, hogy ezt a "hazát" nem csak mi építettük, hanem sok más nemzetiség. Mert úgy érzem, te ezt nem akarod elfogadni, és azt mondani, hogy ha valahol évszázadokig éltek, akkor megilleti őket, hogy hazájuknak nevezhessék a helyet.

Emlékezni fognak rá? És ez kit tesz boldoggá? Emlékek...az, hogy később mit gondolnak majd valakiről, nem oldja meg a jelen problémáit.

20:40

Talán azért beszélek területi dolgokról, mert éppen egy területi kérdést boncolgatunk.... mellesleg úgy érzem, többet tudok Trianonról, mint te, tekintve ez irányú tanulmányaimat.

És ha korábban olvastad, azt mondtam, jogos a ma is magyarlakta területek visszakérése. De ennyi, és nem több.