Milyen sztoritok, emléketek van a szovjet megszállásról?

Szerencsére saját emlékem nincs.

De egy kevésbé vicces sztorit tudok, amit a nagymamám mesélt:

Budán laktak, a házban élt egy zsidó család is, akiket 44 őszén deportáltak. Egyedül a lányt sikerült a lakóközösségnek elbújtatni, így őt nem hurcolták el. A történet innen lehetne vidám is, de bejöttek oroszok, megerőszakolták a lányt, aki ezután öngyilkos lett.

Velünk szemben volt a szovjet laktanya (persze kőkerítéssel körbekerítve), de ott volt egy rácsos is, ott beláttunk, anyámék házával szemben pont a szovjet iskola volt. (Ált.iskola, tisztek gyerekei jártak oda).

Én fejből eléneklem most is a szovjet himnuszt oroszul.

Amúgy nem bántottak minket. Pl. mi tőlük vettünk gázpalackot (egyszer jött egy ruszki tiszt, becsöngetett, hogy kell-e, apu megvette tartaléknak jóval olcsóbban).

A tiszt feleségek kijárkáltak a városba, oda jártak fodrászhoz, ahova én is. Gyönyörű szép nők voltak, ku...va pacsuli kölni szaggal, bloáá:(

Kiskatonák nem szemtelenkedtek, és csak csoportosan kaptak kimenőt, kb. 8-10en közlekedtek a városban. A tisztek szerettek piálni, de nem vegyültek, megvolt a városban az a hely, ahova ők jártak, én sima étteremben, krimóban nem láttam egyet sem.

Én semmi atrocitásra nem emlékszem amúgy, 79-től laktunk ott a főút másik felén, velük szemben, családi házban. (89-ben meg már ugye "ruszkik haza" téma volt).

Én csak hallottam róluk különböző rémtetteket. Ha csak a fele igaz...

Volt egy szadista városparancsnok aki kiadta parancsba, hogy ha 35 éven aluli nő hal meg akkor szóljon neki a kórház. Mért pont 35 éven aluli...? Aztán szóltak ő meg kiskatonákkal kiásatta aztán elvitték a szobájába. Hogy ott mik történtek azt hagyjuk. De még annyi fáradságot se vettek, hogy visszavigyék vagy a kihantolt sírt visszahantolják. A meggyalázott hullát odadobták a kiásott gödörre úgy csupaszon és ha a hozzátartozó ment panaszra eltűnt. Nem a hulla hanem ő! A hullát a cigányok kaparták vissza egy üveg pálinkáért.

45:

Ez nem semmi...