Miért útálják az anyaországi magyarok a határokon túl élőket?

Komolyan mondom, nevetséges amit csináltok. Szóval baj az, hogy lerománoznak, leszerbeznek, leszlovákoznak, leukránoznak. De végül is ezen nemzetek polgárai is vagytok ebben. A magyar, ha meglát egy Amerikából élő franciát, azt mondja rá, hogy Amerikai, pedig francia nemzetiségű a személy... Ha egy Lengyelországban élő németet lát meg, ugyanezt teszi. Ismerek egy Romániai Magyar papot, aki itt dolgozik. Románnak tekintem? Nem. Románnak tekinti bárki is a környezetében? Nem.

Amúgy is, ha egy fiatal gyerek, 10-12 éves beszél egy határon túli magyarral, úgy is csak ámulni-bámulni fog, hogy ez egy külföldön élő magyar. Még szép, hogy azt mondja rá, hogy Román. De mit vársz egy 10 éves gyerektől? Főleg úgy, hogy Trianont nyolcadik osztályban említik először egy-kér tanóra erejéig, és részletesen csak középiskola harmadik-negyedik osztályában tanulnak a diákok? Egyáltalán mit vársz el egy gyerektől?

Persze, valóban hamarabb és behatóbban kéne tanítani Trianonról. De tudjátok ebben a "szocialista, demokratikus társadalomban" tilos bármit is elmondani, amely Nagy-Magyarországhoz, illetve a hazafiassághoz köthető.

Ismerek egy Szlovákiában élő magyart. Nagyon szereti Szlovákiát. Azt mondta, a szlovákokat is szereti, mert kedvesek hozzá, és semmiképpen sem költözne Magyarországra, mert a szíve Szlovákiához húzza.

Tehát. Mikor akartak a határon túliak csatlakozni újra Magyarországhoz? Mert ahogy itt - egy másik - kérdésnél olvastam, azt remélik soha, mivel a magyaroknak nagyobb bele van, mint a románoknak, és akkor nekünk kéne tejelni. És persze nem akarnak "táposok" lenni. Tehát mindezek után én tenném fel azt a kérdést: Hogy akkor mégis minek a magyar állampolgárság?

Mint látjátok, az igen szavazat amúgy is több volt... Arról nem tehetünk, hogy nem szavaztak elegen. Figyelembe véve, hogy mindenki várt az országban a másikra, hogy ők majd eldöntsenek ilyen húzós kérdést. Aztán senki sem cselekedett. Pedig higgyétek el, még nagyobb szarba rángathatta volna bele az országot. Már ha lehet ennél még nagyobb szarba rángatni. Én támogattam volna minden erőmmel a kettős állampolgárság ügyét, annak ellenére, hogy az, hogy onnan kintről emberek eldönthették volna, hogy mi hogyan élünk jól itt bent, abszurd. Sajnálom, hogy nem sikerült megvalósítani, pedig higgyétek el, a magyarok - itt bent - szeretik a határon túliakat, és igen is: magyarnak tekintik őket.

Ezért nekem is fájt, amiket itt, és pár más kérdésnél kellett olvasnom: sok helyen kivehető a sorok közül, hogy Erdélyben, a Vajdaságban nem szeretik a magyarokat... Sajnálom, ha így van. Igazából nem tudom, hogy mindez csak december. 5-e miatt van-e, vagy van valami más oka is.

A másik pedig. Folyton csak panaszkodást olvasok. Itt. De tudjátok - enyhén szólva - Magyarország kicsit k*rvára szarban van. Nem beszélhettek magyarul? Nem vallhatjátok magatokat magyarnak? Képzeljétek, itt Magyarországon lassan már nem jobb a helyzet. Lásd, Borsod megye. Ellepnek minket a cigányok, embereket vernek meg, lopnak, csalnak, nem dolgozna és elvárják a magyar, tisztességes dolgozó embertől, hogy eltartsák őket, holott a munkában megbetegedő ember nem keres többet 80 ezer forintnál. Megvernek, ha azt mondod magyar vagy, mert gyűlölik őket. Megvernek csak úgy heccből is, mert nincs jobb elfoglaltságuk.

És ti folyton panaszkodtok...

Azt hiszitek nekünk fenékig tejfel az élet? Nekünk nincsenek gondjaink? Nyakig benne vagyunk az adósságokban. Hála jó politikusainknak. Akiket elzavarhatnánk persze, hogy utána az EU barátunk jól fenékbe pöccintsen. A magyar ember ki sem lát a megszorításokból, nem tudja eltartani a családját, nincs munkahely, a szlovákok és románok minket IS folyton lenéznek és heccelnek velünk, itt a világválság, tönkremennek az üzletek, gyárak, eltemethetjük az egészségügyet, a tanítás romokban hever... És minket ki sajnál? Nekünk ki segít? Természetesen senki. Mint mindig. És hogy segítsünk addig rajtatok, amíg mi is itt tartunk... Dobálózhattok a szavakkal nyugodtan: nekünk sem esik jobban, mint nektek.

Nem tudom mi volt pontosan Dunaszerdahelyen, mivel nem voltam ott. De ismerem az ott élő magyarok visszajelzéseit, tehát: "Ne akarjon már a magyarság folyton segíteni nekünk! ; Mi jól el voltunk a szlovákokkal, és tönkre tettetek mindent! ; Minek kellett egyáltalán ide jönnötök!" Köszönjük. Legközelebb majd nem megyünk.

Ettől függetlenül nagyon sok szerencsét és erőt kívánok a határon túliaknak a további harchoz, és élethez! Én mindenképpen szurkolni fogok nekik, és segíteni őket mindenben, amiben csak tudom.

És... (Még az előző kommentelő vagyok xD) higgyétek el, vannak még itt, Magyarországon olyan emberek, akik úgy gondolják, hogy a határon túliak nem szlovákok, osztrákok, horvátok, ukránok, románok vagy szerbek - hanem magyarok. Igaz, teljes jogú magyarok! És nagyon sok ilyen ember van még! Köztük én is. :) És kívánok - sok-sok társammal együtt, mindig reményt, erőt, segítséget és boldogságot nekik.

Igazából csak ezért esett egy kicsit rosszul, amit ezen a weblapon látok minden egyes kérdésnél... :( Sajnálom, hogy ma már a határon túliak így vélekednek rólunk... Pedig nem utáljuk mi őket... Egyáltalán nem. Csak a politika akar olyan látszatot kelteni...