A melegbüszkeség felvonulásokon mire büszkék a homoszexuálisok?

Én büszke vagyok rájuk, mert nem ismerik el a matriarchális társadalom legfontosabb alapelvélt, amit Józsi koma roppant jól meg is fogalmazott:

"Fiam, a nőkkel jóban kell lenni, mert náluk van az összes pina!"

Éljen, ki nem halott!

21:16! A melegeket utálók többsége életében nem látott még élőben felvonulást, és 10 évvel ezelőtti felvételeket mutogatt 2 emberről. És azért utálja őket, mert utálni akar valakiket.

De az elvet se értem: ha az nem zavarja, hogy a hálószobában mit csinálnak, mert ő nem látja, akkor miért zavarja az, ha felvonulnak, hiszen azt sem látja...

Azért utálja a többség a melegeket, mert az egyik kevésbé szalonképes szavunk szinonimája a homoszexuális férfi (habár nem kellene moderáltatni magam, mert a magyar értelmező kéziszótárban is benne van, ahogy például a prostituált nő szinonimája is).

Mivel a mai fiatalság már 8 évesen véletlenül bemagolja a trágár szavak gyűjteményét, a bé betűs szót általánosan negatív személyre alkalmazzák, így minden homoszexuális negatív személy lesz már fiatalkorban. Pusztán ezért. Ahogy a cigány is viselkedésbeli negatív jelző nem cigányokra, vagy a zsidó a nem zsidókra.

Aztán érett korban mindenki eldöntheti, hogy most utálni kell-e őket vagy a felvonulásukat.

12-es válaszolta meg egyedül a kérdést.

Amúgy ha valakinek az a fixa ideája (elmebaja), hogy a heterok a többség, akkor nézzen be az illető egy tetszőleges XXX társkeresőbe és filózzon el rajta, hogy mennyi a hetero, a homo hirdetések száma és utána nézze meg a biszex hirdetések számát. (Ehhez nem is kell olvasgatni, csak pl. megnézni az oldal statisztikáját.)

Alfred Kinsey-t azért illik utálni, mert rámutatott, hogy ha nem egy bitesen nézzük a témát, hanem 1-től 10-ig skálán ki hová tartozik, a többség bizon 3 és 7 között lesz.

Teljes mértékben hetero vagyok, és hosszú éve párkapcsolatban élek. Soha nem volt semmiféle ferde hajlamom. Régebben utáltam a homoszexuálisokat és a provokatív felvonulásaikat. Azonban az évek elteltével, ahogy tanulmányoztam az emberek, a társadalmak viselkedését, ahogy próbáltam magam beleképzelni "mások" helyzetébe: milyen dolog egy titokkal együtt élni; milyen, ha tudod, hogy sohasem nyilvánulhatsz meg teljes őszinteséggel, mert az esetlegesen eltér az átlagtól; a gondolataidban mindig ott a tagadás, hogy te nem vagy más, pedig mégis.

Szerintem az a legnagyobb probléma, hogy egyes embereket idegesít olyan dolog, mely az ő saját élete minőségén nem is változtat semmit. Elítél másokat, úgy hogy nem is próbálja beleképzelni magát más helyzetébe. Mert az az ember akarta, hogy ilyennek szülessen? Volt választása? És a világ ontja ki magából a "légy önmagad" közhelyeket, közben pedig azokat gúnyolják, akik pont ezt vállalják be.

Amikor pedig egy olyan emberrel beszélsz, aki előtt végre felvállalhatod személyiségedet, ha a gondolataidat, érzéseidet nem kell végre titkolnod, akkor egy egy semmihez fogható érzéssel szembesülsz! Úgy gondolom, hogy egy melegfelvonulás résztvevői is hasonlóan érezhetnek.

Nekem az életben más dolgokat kellett titkolnom, onnan szereztem tapasztalatokat. Viszont, ha az emberek elfogadóbbak lennének egymással, azt hiszem nem kellett volna soha ilyen tapasztalatokban részesülnöm, ahogy másoknak sem: melegek, romák, zsidók, négerek, rapperek, rockerek, értelmiség, munkások, gondolkodók, buddhisták, muzulmánok, emberek... bárki, aki érezte valaha a kirekesztettséget!