Az afrikai (vagy más) elmaradott országok fognak valaha is legalább ugyanolyan szinten élni, mint mi most, vagy már mindig ilyen szegények maradnak? Ha igen, mikor?

18:36-os kommentemhez javítás:

"1871-ben került sor a több tucat német fejedelemség egyesítésére, amelyek addig még formálisan sem tartoztak egy szuverén uralma alá."

Inkább úgy mondanám, hogy "...amelyek addig formálisan ugyan a német-római császár alá tartoztak, de ez nem reálpolitikai szempontból nem jelentett sokat. Gondoljunk például a harmincéves háborúra."

Megint félreértettél.

A német-olasz minta és a magyar között egy lényeges különbség van.

Az előbbi, mint te is említetted, a 19. század közepe előtt nem létezett, mint egységes állam. Németországban ott volt a császár, de ő inkább amolyan szupranacionális vezető volt, mint államfő. Ily módon nem is meglepő a különállás.

Magyarország viszont mindig is egységes volt. Legalábbis olyan tekintetben, hogy a megyék az ország részei voltak.

A német, olasz, illetve spanyol államok szuverén államok voltak, melyeknek meg volt a saját struktúrájuk. Ezek az államok később egyesültek, de akkor az etnikum azonosságán kívül semmi közük nem volt egymáshoz.

A magyar vármegyék viszont nem voltak függetlenek és nem is akartak azok lenni. A vármegyék alapvetően egyfajta föderalista szervezetet alkottak. Ők voltak a "szövetségi államok", ami fölött állt egy "központi hatalom". (Eleinte a király, 1526 után már egyre inkább a megyei követekből álló országgyűlés). Ennek tükrében a warlordos példád közelebb áll ahhoz, amit mondani akarok, de még az sem stimmel. Az angoloknál az earlek a király kezének meghosszabbításai voltak a shirekben. Bár nem osztogatott nekik parancsokat, de ez akkor is inkább egy felülről szerveződő rendszer volt. A magyar rendszer viszont, Hunyadi Mátyás halála után, alulról szerveződött. Voltak a vármegyék, akik az országgyűlésen keresztül működtek együtt. Nem az országgyűlés gyakorolta a hatalmát a vármegyéken keresztül. Remélem érzékelhető a különbség.

Olyan szempontból helytálló a warlordos példád, hogy Franciaországban a 9. és a 13. század között valóban ez ment. Akkor ott valóban ilyen libertiánus rendszer uralkodott. De nekik nem jött be, ezért a 13. századra kis alakult egy olyan állam, mint az angoloknál, amit már fentebb leírtam.

Nekünk viszont bevált és csak az I. világháború és Trianon zúzta szét.

De még egyszer, letisztázva, a német-olasz-spanyol példa azért nem azonos a magyarral, mert az előbbi legfeljebb államszövetség, az utóbbi viszont egyfajta szövetségi állam. Nem egy a kettő.

A német államok azért működtek együtt (már amennyire együttműködtek), mert több állam szövetsége hatékonyabb, mint egy egyedül álló állam. Magyarország viszont sosem volt 52 állam szövetsége. A megyék nem akartak függetlenek lenni. Elfogadták, hogy van egy király, akinek van egy jogköre, habár ezt igyekezték minél szűkebbre szabni. A német államoknál a császár csak egy amolyan szupranacionális vezető volt. Kb. mint a pápa. Ő volt az államszövetség vezetője. Magyarországon viszont a király olyan volt, mint ma egy köztársasági elnök, aki mellett viszont nincs miniszterelnök, hanem a miniszterelnök szerepét a megyék szétosztják maguk között a saját területeikre.

Mellesleg azért beszélek inkább Magyarországról, mert itt élünk, az itteni helyzetet kell megoldanunk. Hiába elemezném azt, hogy Angliában miért működik a demokrácia, mert nálunk attól még nem fog működni, hogy értjük, hogy ott miért működik.

Ezzel pedig átkötném a konfuciánizmus-kritikádhoz a témát. Valóban közelebb állunk a demokratikus színvonalhoz, mint Szomália, de, ha ezt mondjuk egy teszthez hasonlítanánk, ami felméri az alkalmasságodat és 50%-tól megfelelt (kettes), akkor hiába kap Magyarország 40%-ot, míg Szomália csak 10-et, mindkettő elégtelen.

Érted mire akarok kilukadni?

Hiszek a demokráciában.

Viszont Magyarország számára az angolszász típusú liberális parlamentáris demokrácia nem működőképes.

Angliában működik. Amerikában működik. Franciaországban működik. Németország, Ausztria és Olaszország még képes átvenni. Japán még magát a politikai rendszert képes átvenni. Magyarország, Szlovákia, Szerbia, Románia és a térség többi országa viszont már nem.

"De hiszen átvettük, átvették, Magyarországon stabilizálódott a demokrácia!"

Én nem úgy vettem észre.

Az, hogy működik, nem jelenti azt, hogy stabil is.

nem abban kell mérni a stabilitást, hogy nem vonul ki a nép hőbörögve az utcára a választásokkor és lincseli meg az összes politikust, hanem pl. a politikai kultúrában, ami Magyarországon gyakorlatilag nincs.

Egy tanárom mondta egyszer, hogy demokrácia csak ott van, ahol demokraták is vannak. Magyarországon jó, ha a lakosság tiz

Bocs. Túl hamar elküldtem.

Szóval, Magyarországon jó, ha a lakosság tizede demokrata.

Már idéztem a Jobbikosok álláspontját, de a többi párt hívei sem jobbak, max. nem ennyire pofátlanok.

Ez nem demokrácia.

Ha kifested egy ház falát, lecseréleg az ablakokat és a cserepeket, attól még hiába néz ki kívülről jól, ha belülről rohad.

1920 és 1938 között is működött a demokrácia. Aztán kaptunk a nyakunkba egy jó kis nyilas rezsimet és 40 év kommunistának nevezett diktatúrát.

Igazad van, hogy az informális intézmények szintjén, tehát a demokratikus normák társadalmi konszolidálódása terén még messze le vagyunk maradva Nyugat-Európától.

De a demokratikus konszolidációt nem ebben az egy dimenzióban mérjük, és a demokratikus konszolidációt nem a nyugat-európai országokkal történő összehasonlítás alapján határozzuk meg.

A politikai (formális) intézményrendszer Magyarországon teljes mértékben demokratikus, és erős, önszerveződésre képes a civil társadalom, ami a demokratikus berendezkedés egyik fontos indikátora. A pártok rendesen működnek, az egyéb (nem demokratikus körülmények között a hatalomra igényt formáló) aktorok, például a hadsereg, a titkosszolgálat vagy az egyházak elfogadták a játékszabályokat és nem formálnak igényt a hatalomra.

Értem mit akarsz mondani, és ezzel már meg is változtattad részben a gondolkodásmódomat, de nem győztél meg.

Abban, amit írsz, maximálisan igazad van, és te nyilván jobban is értesz hozzá.

Azt (már) nem tagadom, hogy a demokrácia megvalósítható Magyarországon, de azt továbbra is fenntartom, hogy az angolszász-típusú liberális parlamentáris demokrácia nem.

Hogy tisztán lásd, amit én felvázoltam, az is egyfajta demokrácia. Lengyelországot abban a korszakban, amikor a megállapítás szerint "az anarchia tartotta fenn" nemesi közársaságnak nevezi a tudomány. Magyarországon pedig a Trianont megelőző évszázadokban rendi demokrácia volt.

Mindkettő működött. Hellyel-közzel. Megint hangsúlyozom, nem azokat sírom vissza, viszont, a maguk idején, sokkalta működőképesebbek voltak, mint ma a liberális demokrácia itt, Kelet-Közép-Európában.

Maga a struktúra valóban működik, de ha a mentalitás nincs meg hozzá, akkor nem lehetünk képesek arra alapozva jólétet létrehozni.

A politikai kultúránk pedig olyan jellegzetesen kelet-közép-európai, hogy az, bár megváltoztatható, "nyugatosítható", de azzal a magyarságunk egy részét (vagy egészét) vesztenénk el.

Ez persze nem lehetetlen, de marha nehéz. Egy nép nem adja fel egykönnyen a sajátosságait.

Viszont, az alapkérdéshez is hozzáfűzve valamit, Afrikában még annyira sem működőképes, mint nálunk.