Az afrikai (vagy más) elmaradott országok fognak valaha is legalább ugyanolyan szinten élni, mint mi most, vagy már mindig ilyen szegények maradnak? Ha igen, mikor?

Minden ország a maga útján fejlődik.

El kéne felejteni azt a 19. századi eszmét, hogy minden közösség ugyanazon a fejlődésen megy át, csak adott időpillanatban épp más-más stádiumban vannak.

Csádban sohasem lesznek olyan felhőkarcolók mint New Yorkban. Azt a szintet sosem fogják elérni, mint pl. Svédország.

De ez nem jelenti azt, hogy nem lehet ott jólét.

Csak azt kéne felfogni, hogy relatív, hogy mit nevezünk jólétnek.

Le kéne szokni arról, hogy csak az a jó, ami neked jó.

Te pl. lehet hogy megdöglenél egy sivatagi karavánban, de egy észak-afrikai beduin valszeg sokkal jobban érezné ott magát, mint egy nyugati nagyvárosban.

Semmi akadálya nincs, hogy megteremtsék a helyiek a saját jólétüket, csak előbb azt kéne elfelejteni, hogy a jólét az, ami pl. az USÁ-ban van.

És ha elfogadjuk, hogy minden nemzet a maga útján fejlődik és nem egymáshoz méregetjük őket, már nem is fognak olyan elmaradottnak tűnni.

23:18-as!

Ami azt illeti, mi még összecsapnánk a tenyerünket érte. (Egyiptom már nem biztos.)

Csak nálunk az megvalósíthatatlan, ami ezzel jár.

Mi pl, tetszik vagy sem, nem vagyunk egy angolszász demokráciára alkalmas nép. Sosem volt meg hozzá a politikai kultúránk és, véleményem szerint, ha nem ölünk ki magunkból mindent gyökeresen, ami magyar, akkor nem is lesz.

Nem vagyok kommunista, nem vagyok náci és nem vagyok elnyomáspárti sem, de ez a rendszer itt egyszerűen működésképtelen.

Az angoloknak a demokrácia jött be, az oroszoknak a totalitarizmus, nekünk meg valami középutas kellene.

De ez csak egy példa.

Az a probléma, hogy minden területnek van egy eltartó képessége.

Magyarország képes 20 millió embernek naponta 2 liter vizet adni gond nélkül, egy ugyanakkora terület Csádban viszont csak 100.000-nek. (Ezek csak hasraütés-szerű számok.)

Viszont az ottaniak a nagy gyermekhalandóságra rendezkedtek be. Azért szülnek 10 gyereket, hogy abból mondjuk 3 biztosan életben maradjon. De amint bejött a nyugati orvostudomány, a 10 gyerekből már 9,7 életben maradt (átlagosan), amit a terület nem képes eltartani. Ezért kell a segély.

A helyiek gyermekvállalási szokásai pedig ilyen rövid idő alatt nem változnak.

Két lehetőség van (illetve lett volna). Vagy hagyjuk, hogy menjen minden a régi úton és 10 gyerekből 7 meghalljon (ez annak a hétnek nyilván rossz, de a maradéknak lehet jólét), vagy hagyjuk (hagynunk kellett volna), hogy organikus módon fejlődjön ki a modern egészségügy (esetleg kis nyugati rásegítéssel), ami maga után vonta volna a születésszám csökkenését is. (Mint ahogy ez Európában is történt annak idején.)

Csak a gyarmatosítók azt hitték, hogy ha egyik napról a másikra megteremtik ott az anyaországi feltételeket, akkor mindenkinek marha jó lesz. Hát tévedtek.

Ha pedig már segélyt adunk nekik, azzal mindent elrontunk.

A természetközeli népek igen jelentős része azért dolgozik csak, hogy ehessen. Ha adsz nekik enni "ingyen", akkor minek dolgozzon? És ő nem érti meg, hogy te csak azért adsz neki enni, hogy ne haljon éhen, amíg be nem indul a termelés.

Tehát megint csak ott csesztük el, hogy lecsökkentettük a halandóságot, ezzel a nagy születésszám túltelítette a térség eltartóképességét, amit mi azzal próbáltunk kompenzálni, hogy etetjük mi a helyieket, amíg nem épül ki a jobb gazdaság. De ha kapnak ők kaját ingyen is, akkor minek fáradjanak az új gazdaság kiépítésén? Minek az nekik?

Ez a mentalitás az (mindkét részről, de főleg a Nyugatéról, mert mi erőltettük rájuk), ami azt a képzetet kelti, hogy Afrika elmaradott.

23:54

"Tehát megint csak ott csesztük el, hogy lecsökkentettük a halandóságot"

Ez egy felháborító, tudatlan, embertelen álláspont. Minden emberi élet ugyanannyit ér, minden emberélet felbecsülhetetlen értékű.

Senki ne merje azt állítani, hogy az afrikai szegények ugyanolyan jól élnek, mint mi, európaiak, csupán számukra más a jólét. Ők sokkal, de sokkal rosszabbul élnek nálunk, és ezzel tisztában vannak. Nem véletlen, hogy annyian szeretnének délről északra vándorolni.

"Minden emberi élet ugyanannyit ér, minden emberélet felbecsülhetetlen értékű."

Ez csak a zsidó-keresztény kultúrkör tanítása.

Én természetesen egyetértek vele, de egy fekete afrikai nem biztos.

Ez is csak kultúra kérdése.

Mellesleg azzal, hogy elcsesztük, hogy lecsökkentettük a halandóságot, nem azt akartam mondani, hogy maga a cselekedet volt hibás.

Az volt a baj, hogy azt hittük, hogyha egyik napról a másikra átvisszük őket az ő szintjükből a mienkre, akkor jó lesz. De ez nem igaz.

Fokozatosan kellett volna megoldani, aminek során van idő, hogy a kultúra is változzon.

Tehát nem egyszerre "javítjuk" az életszínvonalat nagyságrendekkel, hanem csak fokozatosan. Első lépésben, egy generáció után már nem 3,2 gyerek marad átlagosan családonként életben, hanem 3,4. Következő generációban már 3,6, aztán 3,8. Lassú változás, de hosszú távon sokkal hasznosabb, mintha az egyik generációban 3,2 gyerek maradt életben átlagosan, a következőben már 9,7.

Arra, hogy a második módszer mennyire rossz, a mellékelt példa jó szemléltetőeszköz.

"Senki ne merje azt állítani, hogy az afrikai szegények ugyanolyan jól élnek, mint mi, európaiak, csupán számukra más a jólét."

Ezt nem is állítja senki.

De azért nem élnek jól, mert úgy akarnak élni, mint mi.

Mielőtt az európaiak megjelentek volna mondjuk Kongóban, a helyieknek semmi bajuk nem volt. Ők boldogok voltak.

Mondhatnád, hogy "boldog tudatlanság", ami igaz is, de még mindig jobb, mint a bölcs boldogtalanság.

Lehet, hogy tízből hét gyerek meghalt, de a maradék három az ő mércéjükkel jól élt.

Ez a mi szemünkkel embertelen, de Afrikát nem a mi mércénkkel kell nézni.

"Ők sokkal, de sokkal rosszabbul élnek nálunk, és ezzel tisztában vannak"

Azért, mert az USA lebeg a szemük előtt, mint cél.

Ha egy olyasvalamit akarsz lemásolni, amit ott helyben nem lehet létrehozni, akkor csak egy silány utánzatot fogsz kapni, ami romlásba dönt.

Ha a maguk útját járnák, és nem másokat majmolnának, akkor nem is lenne semmi problémájuk.

Mi akkor is lenéznénk őket, hogy állati sorban élnek, de nekik legalább jó lenne. És csak ez számít.

És megjegyzem, minden élet ugyanannyit ér, de nem menthetsz meg mindenkit.

Ha nem teszel semmit, akkor 7 gyerek meghal, de a maradék 3 boldogan fog élni.

Ha viszont megmented azt a hetet, akkor mind a 10 életben marad, hogy felnőtt korára laulfejlett, girhes koldus legyen, aki csak a segélyen él. Ha egyáltalán addig nem halt éhen.

Döntsd el, melyik a jobb!

Én azt mondom, hogy ha nagyon segíteni akarunk, akkor legfeljebb annyit tehetünk, hogy fokozatosan egyengetjük az útjukat, aminek során a halálozási ráta csökkenése a születésszám csökkenésével együtt jár. Tehát a népességnövekedés mértéke csak elenyésző mértékben változik.

Ha gyorsabb a változás, akkor túlnépesedés van és éhezés, amint azt a mellékelt ábra is mutatja.