Mária Ántoanett hírhedt mondását, miért mosdatják a XXI. sz-i liberálisok?

„S'ils n'ont pas de pain, qu'ils mangent de la brioche.” Azaz ha nincs kenyér, egyenek kalácsot. Ezt Mária Ántoanett mondta, amikor a szegények éhezése felől kérdezték, hogy tudna-e segíteni az éhező francia polgárokon. Annak idején gimnáziumban még a szocialista évek alatt ezt ugyanígy tanultunk ahogy évszázadokon keresztül. Az uralkodónő megvetéssel és közönnyel viseltetett a szegény néprétegekkel, amiért azok fellázadtak és ledöntötték a Bastillét. Ahogyan az logikus is.

Valamikor a rendszerváltás után, amikor már eltünt a szocializmus mindenhol és előretört a régi arisztokrácia iránti vágy, akkor feltűntek újabb értelmezések is. Azt lehetett hallani történészektől, hogy nem is mondott soha ilyet Ántoanett. Semmilyen újrégészeti lelet nem kerül feltárásra, az ég világon semmi sem változott csak a trend. Egy letűnt korszakot kezdtek ismét imádni.

Mária Antoanett olyan uralkodónő volt, akire a mai középrétegek felnéznek. Nem szólt bele férje uralkodásába, ugyanakkor ugyanazokkal a fényűző megnyilvánulásokkal rendelkezik, mint a mai emberek. Szerette a partikat, szőke volt, szórta a pénzt, fényűző életet élt, sok kastélyt látogatott. Egyszóval a mai középréteg azonosulni tud vele.

Érdekelt, hát az ELIT-nek hogy pozitív színben tüntesse fel őt, hogy jó véleményen legyenek a mai emberek a gazdagokról, mert így jobban elfogadják a mai gazdagokat és így a minden napi élet megszorításait, nélkülözéseit, éhínségét, ostobaságait pl migráció. Hiszen azt mondják az emberek, hogy jajj ők milyen jók voltak régen is. Semmi rosszat sem akartak a szegényeknek, most is ilyenek bizonyára.

- - -

Manapság, amikor már történelmi tényekkel alátámasztva nem lehet azt mondani, hogy ilyet nem mondott Antoanett, úgy értelmezik a mai történészek, hogy ráhúzzák egy korabeli rendeletre. Amikor ugyanis háborúk miatt nem volt kenyér, akkor sokkal rosszabb minőségű korabeli kalácsot kellett sütni az éhező parasztságnak. Viszont Antoanett idejében nem volt erről szó. Volt bőven kenyér, csaupán nem tudták megvenni. Ezt jól tudta Antoanett is. Nem is lett volna releváns, ha arra gondolt volna, hogy ingyen adjanak kalácsot a népnek. Itt egyszerűen az a szimpla arisztokrata gúny világlik ki, amit korábban elfogadtak a történészek. Ha nem tudnak enni (azaz venni) kenyeret, egyenek hát kalácsot (vagy amit akarnak).