Mária Ántoanett hírhedt mondását, miért mosdatják a XXI. sz-i liberálisok?

Egyrészt nem biztos, hogy ezt így mondta, utólag írták le, hogy mondott ilyen, méghozzá Rousseau írta, aki nem volt valami királyság barát.

Másfelől volt ekkor egy francia törvény, hogy ha a pékségekben elfogy a kenyér, akkor kötelező a jobb minőségű, finomabb pékárut (pl. a kalácsot) ugyanannyiért adniuk, mint a kenyeret. Ez a erre vonatkozik.

Nem vagyok liberális, ezt úgy mondom...

A hölgy neve: Marie Antoinette.

Aztán valóban gond volt az élelmiszerellátással.

Az Anciem Regime bukásához több dolog is hozzájárult, ezek egyike a korban viszonylagos túlnépesedés. Ez elsősorban az Újvilágból behozott nagy energiatartalmú növények elterjedésének volt köszönhető, egy évszázad alatt megugrott a népszaporulat és elérte azt a határt, amelyen túl a feudális termelési viszonyok közepette nem tudtak elegendő élelmet termelni.

Állandóak voltak az éhséglázadások, folyamatossá vált az infláció. Egyre, másra hozták a pénzügyi reformokat, amelyek nem lehettek sikeresek.

Nem értették, mit kellene tenni, ez az ominózus mondás is szimbolizálja a teljes értetlenséget, mi már tudjuk, hogy a nemességnek el kellett vesztenie a sok évszázados hatalmát, ki kellett alakulnia a kapitalizmusnak a válság megoldására, az egész társadalom szerkezetének meg kellett változnia.

Annyiban egyetértek a kérdezővel, hogy manapság is mintha kissé hasonló lenne a helyzet, mindenhol általános elégedetlenség van, tüntetések, lázongások, gazdasági és politikai érdekellentétek, amelyek olyan szinten vannak, hogy sokan már a kapitalizmus csődjét sejtik ebben.

Azt mi sem tudjuk, mi lenne a megoldás, illetve most is állandósult az infláció, túlnépesedés van, a gazdaságban egyre nagyobbak a problémák, nő a különbség a társadalmi rétegek között, a gazdagok egyre gazdagabbak lesznek, a szegények meg szegényednek világviszonylatban, ezt lehet látni a keresetek, vagy a vagyoni helyzet eloszlásában.

Újra kellene a társadalmi szerződéseket fogalmazni, de nem tudjuk, milyen módon, milyen rendszer lenne alkalmas a továbblépésre.

A kommunizmus nem volt életképes, a kapitalizmus egészével vannak problémák, itt már csak ideig, óraig segítenének a reformok is, vagyis lehetséges, hogy ugyanabban a cipőben járunk, mint akkoriban, természetesen a markáns különbségek figyelembe vételével.

Nem a zsemle kicsi, elvtársak, hanem a pofátok nagy!

Elnézést, ideológiailag képzetlen vagyok én ehhez..