Mária Ántoanett hírhedt mondását, miért mosdatják a XXI. sz-i liberálisok?

Mária Antónia, ha már magyarosan akarod leírni.

A másik: ha a kifejezést pontosan akarjuk lefordítani, akkor állítólag brióst ajánlott. Egyébként a kijelentést már a 19. századi francia történészek sem vették komolyan. Könnyelmű volt és felületes, de nem hülye, tisztában volt azzal, a kalács és a briós drágább, mint a kenyér.

"Volt bőven kenyér, csaupán nem tudták megvenni."

ez így nem igaz. ha volt kenyér, akkor azt meg is tudták venni, a kényér ugyanis kötött áras volt, pontosan a jelentősége miatt, nem a pék döntötte el, hogy mennyiért adja.

ráadásul volt egy olyan törvény is, hogy ha a péknek nincs kenyere (mert pl. úgy döntött, hogy a sokkal jövedelmezőbb kalácsot süti a lisztből), akkor a kalácsot (vagy valami hasonlót) kellett kenyér áron adnia.

(hasonlóan ahhoz a mai német törvényhez, ami előírja, hogy legalább egyféle üdítőnek olcsóbbnak kell lennie bármilyen szeszes italnál minden német vendéglátóhelyen, hogy akinek kevés a pénze, az ne legyen rákényszerítve a piálásra)

szóval, ha mondott is ilyet, az egyáltalán nem azt jelentette, amit te képzelsz...

ma 12:15

Pont azt akartam én is megkérdezni, hogy hogyan jönnek Marie Antoinette-hez (aki nem mellesleg nem volt uralkodónő) a XXI. századi liberálisok.

Több probléma is van itt kérdező.

1. Egy konkrét személy szűk körben (hol máshol) elhangzott mondását pontosan legyezni - ez meglehetősen ritka jelenség. Más szavakkal, nem érdemes rágódni rajta, vagy mondta vagy nem, kideríthetetlen. A jelenség, amit a mondás takar, azonban valós és létező.

2. Nem jött elő a régi arisztokrácia iránti vágy. Semmiféle ilyen jelenség nincs és nem volt. Ami van, egyes emberek szeretnének komoly hatalomhoz jutni, hogy kényükre tehessenek, amit akarnak. Itt is két fontos típust érdemes megkülönböztetni. Ez egyik ezt abnormálisan gyorsan és főleg megalapozottság nélkül szeretné, ezt nevezhetjük diktátortípusnak az összes kísérő jelenségével együtt. A másik a vállalkozó típus, ennek alappéldája Ford, ez a típus azonban apránként, a főbb törvények hozzávetőleges betartásával teremti meg lehetőségeit, nagyjából a 2-3. generáció lesz olyan, aki majdnem bármit tehet. Ha közben végig kedvező a közeg. Itt is vannak kísérőjelenségek. Mindkettőnél megjelenik az egyházzal való összefonódás, ez nyilvánvaló, hiszen ugyanabban érdekeltek, azonban egyik a fizikai, másik a lelki megdolgozásban profi.

3. A gazdagokat egyáltalán nem érdekli a szegények róluk kialakított véleménye. Egyetlen dolog érdekli, a hatalom megtartása, ezért ha úgy látja, e célt az alamizsnaosztás segíti, akkor habozás nélkül oszt. Lásd rezsicsökkentés.

4. Itt sem a kenyér sem más felszínes dolgok nem játszanak szerepet, ez csak szlogen, amire néhányan ugranak. És akinek szüksége van erre az "ugrásra" az hangoztat. Mindig és mindenkor, természetesen a kor igényeihez igazodva.

5. Ami a kérdést vélhetően kiváltotta, a hazai helyzet. Ezt se kenyérrel, se történelmi "igazsággal" se más szlogennel nem lehet kezelni. Helyette a társadalmi mozgások megértése után lehet elgondolkodni azon, mi tudná a jelen konkrét embertömeget más megfontolásra és cselekvésre bírni. Az még további ismeretet igényel, hogy mi legyen az a bizonyos cselekvés. De mindent meg kell előznie a cselekvés akarásának. Ma erre semmi hajlandóság nincs. Az emberek lehetetlennek tartják a változást, és ezt még saját nyomoruk megéléses sem képes megváltoztatni.

Én liberális vagyok és nem mosdatom.

Na, ilyenkor mi van?