Néhányan, de tényleg igen kevesen, miért gondolnak vissza úgy a sorkatonaságra, hogy az életük legnagyobb története volt? Vagy csak elmúlt fiatalságukat szeretnék visszakapni?

Szerencsére nem sok ilyen van, de én tőlük is elvitatom, hogy ez meghatározó élmény lehetett, a normálisabbja ezt inkább elfelejti, semmint hogy észben tartsa ezt a rémálmot. Mondják még azért, mert jókat lehetett inni, csajozni meg hogy életre szóló barátságok köttettek ott. Igen, de mindezt az ember katonaság nélkül is képes produkálni, és mivel mindenkit bevittek, a Néphadseregnek nem volt semmilyen presztízse a társadalomban. Plusz értelmetlen utasításokra gondolkodás nélkül kellett ugrabugrálni. Tehát nem értem azt, hogy ez mitől lett volna "élmény".

A mai Honvédség persze nem így működik, de nem is arról van most itt szó.