Néhányan, de tényleg igen kevesen, miért gondolnak vissza úgy a sorkatonaságra, hogy az életük legnagyobb története volt? Vagy csak elmúlt fiatalságukat szeretnék visszakapni?

"Magyarán, ha valaki a sorkatonai szolgálatát nem töltötte ki, azt inkább felejtsük is el, mert onnantól elve minden másra is alkalmatlan."

Ismét csak nem ezt mondta. Azt mondta, hogy ha valakit a harci helyzetekre képeznek ki, akkor ezek a készségek létfontosságúak, és végső soron a harctéren való túlélés hasznos skill a háború utáni hétköznapokban. Illetve azon ironizált még, hogy azok akik szétfikázzák a katonai kiképzést, valószínűleg nem állnának helyt a lövészárokban.

"Ja mert ti aztán attól hogy másfél-két évig ott bohóckodtatok, garantáltan életben maradnátok élesben."

Ilyet sem mondott, ez szalmabáb érvelés. Te azt állítottad, hogy a sorkatonaság mindene haszontalan, ő meg azt mondta, hogy AMENNYIBEN háborúra képzel ki valakit - márpedig a katonaságnál arra képeznek - akkor ezek a skillek fontosak ahhoz, hogy ESÉLYED LEGYEN a túlélésre. Nem azt mondta, hogy így mindenképpen túlélsz, hanem azt, hogy e nélkül biztosan nem.

"semmi közünk az orosz-ukrán konfliktushoz, nem is fog ide átterjedni, miért is kéne?"

Ezt a témát ne nyissuk ki, nem kapcsolódik az eredeti kérdéshez.

"Én civil vagyok, ehhez semmi közöm, nem is lesz."

Igazából teljesen értelmetlen a vita, mert hamis konklúziókat tolsz.

Volt egy olyan állításod, hogy a sorkatonaság minden eleme teljesen haszontalan, hiszen minden pozitív hozadékát el lehet érni teljesen máshogy is. Ezzel csak azt bizonyítottad, hogy a sorkatonaság nem NÉLKÜLÖZHETETLEN, de azt nem, hogy haszontalan.

"Sehol nem a tömegkatonaságé a jelen és a jövő, csinálják a hivatásosok, akiknek ez kell."

Ez pontosan így van, és ezért is szüntették be a sorozást. Szerintem ebben nincs vita.

"Aminek meg nincs napos oldala azt nem is lehet ilyen szempontból értékelni."

De még egyszer: volt neki pozitív hozadéka, csak ahogy te is mondtad, azokat a pozitív dolgokat sokkal célszerűbb eszközökkel is el lehet érni, és azokért a dolgokért nem a sorkatonaságot kell visszahozni. Ebben tökéletesen egyetértek veled, de az érvelésed fenti elemei teljesen meddővé teszik a vitát.

Jelen környezetben a sorkatonaságnak nincs olyan hozadéka, amiért vissza kellene hozni, de akadnak olyan mellékes elemei, amik sok ember mindennapjaiból ma hiányoznak. Erre mondják azt sokan, hogy "bezzeg ha lett volna katona". Szerintem is a pozitív dolgot kell megmenteni, nem az egész szart.

Szóval egyetértünk a végkövetkeztetéssel, de az érvelésed hibás, emiatt szétesik a vita.

"amit emiatt nem fog soha megtudni?"

Megint eltorzítod a rezolúciót: pont azt mondtam, hogy ezeket máshol is meg lehet tanulni és ehhez nincs szükség katonaságra. Azt mondtam, hogy sokan ezt a katonaságnál tanulták meg, és emiatt tévesen ahhoz kötik. Ezek miatt a félrecsúszások miatt szar a vita menete.

"Nehogy azt mondd, hogy "rendet és fegyelmet", mert azt sorkatonaként SENKI nem tanult, mégis kitől?"

Hát pedig, valami ilyesmiről van szó. Mármint nem rend és fegyelemként hivatkoznék rá, inkább úgy mondanám, hogy rendszer és napi rutin. Még egyszer: ehhez nem kell katonaság, de az is egy módja.

A bajtársiasságra sem így hivatkoznék, inkább közösségi beilleszkedésre, alkalmazkodásra. Ehhez is elég egy nagy család, egy kollégium, egy albérlőközösség, vagy bármi más, de a katonaság is egy módja volt.

Szóval igen: vannak azok az emberek, akik voltak katonák, és mondjuk azt látják, hogy valakinek szét van csúszva a napja, nem tud időben felkelni, vagy éppen nem tud beilleszkedni egy társaságba, nem tudja elviselni, ha szót kell fogadnia, arra azt mondják, hogy "ráférne egy hat hónap sorkatonaság, hamar leszokna róla". Ebben van egy nagy adag káröröm is, meg a saját frusztrációjuk becsatornázása, de valószínűleg az is, hogy láttak egy csomó embert, aki mondjuk hasonlóan érkezett a seregbe, és akár rendezettebb ember lett, mire elment.

Ettől még mindig egyetértünk: együgyű következtetésnek tartom, hogy ezeknek az embereknek sorkatonaságra lenne szükségsük, csak azt mondom, hogy kb ezért mondogatják emberek.

Az a fura, hogy egyetértek, mégis túlzónak érzem az állításaidat. Minden ismerősöm, aki idősebb mondjuk 45-nél volt katona, és vagy nem alkoholisták, vagy nem akkor lettek azok. A katonaság egy szar dolog, de olyan szar dolog, ami során sok ember sokat tanult az életről.

Arra emlékeztet, amikor a haverjaimmal nyári diákmunkában űztünk egy rohadt kemény fizikai munkát. Néha bőgni tudtam volna, olyan kemény volt, de jobban fizetett, mint más melók. Közben ott voltak az öreg szakik, akikkel nem bírtuk a tempót, kőkeményen kioktattak, leb.sztak. A nyár vége felé meg azon kaptuk magunkat, hogy megkeményedtünk, bírjuk a melót, a szakik ránk delegálják a feladatokat. Otthon meg az egész család azt mondta, hogy teljesen megváltoztam, felnőttem, felelősségteljes lettem, megbízható.

Szerintem a katonaság sok embernek adott hasonló élményt, mert a brutális szívások mindig erős önismereti utazások. Összeterelnek egy csomó idegen, teljesen különböző embert, szarrá terhelik őket, szétcseszik a komfortzónájukat, stb. Van, akinek ez egy nagyon erős és hasznos önismereti lecke lesz, másoknak meg feldolgozhatatlan trauma.