A 48as szabadságharcba vagyis utánna amikor Kossuthék az emigrációban kérték a segítséget másoktól és a franciák,törökök, jenkik is megígérték,hogy segítenek akkor utànna végül hogyhogy nem lett egyikből se semmi?

# 39

EZT ÁLLÍTOD: "A legtapasztaltabb katonáit veszítette el Oroszországban. Utána újoncokból tudta csak újra feltölteni."

Ez így nem egészen igaz, mert Napóleonnak további nagyszámú veterán állt rendelkezésére, hiszen csak Spanyolországban jó 230 000 harcedzett francia veterán katona állomásozott helyőrségként, illetve a britekkel harcolva.

Ezeket Napóleon 1813-ban nagyrészt kivonta, és helyettük frissen sorozott újoncokat vezényelt Spanyolországba.

Sztintén jelentős számú francia veterán katona állomásozott szétszórva helyőrségként Európa szerte. Ezekre is számíthatiott Napóleon.

Továbbá a mozgósítható francia tartalékosok között is sok veterán volt, hiszen Franciaország gyakorlatilag 1792 óta folyamatosan háborúban állt, 1813-ra több, mint 1 300 000 francia férfi lett hosszabb-rövidebb időre besorozva a hadseregbe, és szerzett katonai tapasztalatokat.

# 39

EZT ÁKLKÍTOD: "Nincs hoppá mert a königgrätzi csatában eldőlt hogy nem az osztrákok egyesítik a német államokat."

Ez megint nem igaz.

A német egység ugyanis nem 1866-ban, hanem csak 5 évvel kősbb, Franciaország legyőzése után valósult meg.

A német egység megvalósulását az 1870-1871-es porosz-francia háború döntötte el.

Poroszország 1866 és 1870 között képtelen volt létrehozni a német egységet. Elsősorban azért, mert a német középállamok, Bajoroszág, Württemberg, Baden és Szászország továbbra is Ausztriához húztak. Ami nem csoda, hiszen 1866-ban a bajorok, württembergiek, badeniek és a szászok Ausztria szövetségeseiként harcoltak Poroszország ellen.

Végül csak Franciaország 1870-es támadása lökte ezeket a német középállamokat Poroszország karjába, mert innentől úgy ítélték meg, hogy német egység nélkül Franciaország egzisztenciális fenyegetést jelent a számukra.

# 39

EZT ÁLLÍTOD: "Nem nagy dolog mert egy nemrégiben létrejött Olaszország ellen nyertek."

Mióta is érv az a hadtörténetben, hogy "nemrégiben létrejött"? Ja, nincs ilyen érv.

Olaszország az 1866-os háborúban óriási fölényben volt az itáliai hadszíntéren az osztrákokkal szemben, ezért volt nagy haditett az ennek ellenére szárazföldön és tengeren aratott osztrák diadal.

Az 1866-os custozzai csatában 124 000 olasz szenvedett megalázó vereséget 74 000 osztráktól.

Az 1866-os lissai tengeri csatában pedig az akkori Európa egyik legmodernebb, korszerű páncéloshajókkal felvonuló olasz haditengerészete szenvedett párját ritkítóan kínos vereséget a zömében elavult, páncélozatlan fahajókból álló osztrák flottától.

A lissai diadallal Tegetthoff osztrák admirális bekerült a 19. század legnagyobb tengernagyai közé.

EZT ÍRTAD: "Teljesen rendben van amit írnak. Akárhogyan is nézzük a Monarchiának simán nyernie kellett volna a kis Szerbia ellen de megalázó vereséget szenvedett."

Katonai szempontból nagy szamárságot írtál, hiszen a szerb-montenegrói szövetség komoly helyi erőfölényben volt a Monarchia balkáni csapataival szemben 1914-ben.

Nem az egész osztrák-magyar haderő harcolt a szerb-montenegrói hadseregek ellen, hanem a Monarchia erőinek csak egy kisebb töredéke. Mivel Oroszország ellen 950 000 osztrák-magyar katonát vonultattak fel, Szerbia és Montenegró ellen már csak 190 000 osztrák-magyar katona maradt bevethető.

A Monarchia 190 000 katonát tudott bevetni 214 000 szerb és 36 000 montenegrói ellen.

Ráadásául még a Monarchia csapatai semmiféle harci tapasztalattal sem rendelkeztek, tekintve, hogy a Monarchia 1866 óta igazi háborút nem vívott, addig szerbia 1912-1913-ben két komoly háborút is nyert (1. és 2. balkáni háború) szövetségesei oldalán, az elsőt az Oszmán Birodalom, a másodikat Bulgária ellen.

Vagyis a szerb hadsereg egésze, mind a legénység, mind a tiszti- és tábornoki kar valós harci tapasztalatokkal rendelkezett két, nagyszabású, modern háborúban.

"Ki volt a Dardanelláknál a török főparancsnok? Otto Liman von Sanders német tábornok, Kemál pasa, a későbbi Atatürk csak a beosztottja volt."

De a győzelmet nem Liman von Sandersnek köszönhették. Rosszul mérte fel a partraszállás helyét. Atatürk helyzetfelismerésének és gyors döntéseinek volt köszönhető hogy megállították a partraszállást.

"A török és a görög hadsereg nagyjából egyforma méretű volt a görög-török háború döntő, 1922-es szakaszában. Tehát a törökök nem túlerő, hanem egyenlő görög erők ellen harcoltak."

Görögország nem vett részt a világháborúban, a törökök viszont végigharcoták. Előtte pedig a két balkáni háborút is. Tehát a törökök 6 éve harcoltak így kimerülve, elszegényedve hatalmas emberáldozatot elszenvedve indították a függetlenségi háborút.

"Romániának, Szerbiának és Csehszlovákiának együtt jóval nagyobb katonai erő állt volna a rendelkezésére, mint Magyarországnak, mivel a magyar haderő 1918 őszen felbomlott. A Tanácsköztársaság sem tudott jelentős, a román haderő Magyarországon bevetett részével szembeszállni képes magyar hadsereget kiállítani."

Románia és Szerbia még a világháború alatt kapituláltak. Területüket megszállták, hadseregeiket feloszlatták az erőforrásaikat pedig elszállították. Tehát Magyarország két ilyen lepukkant és kapitulált országtól szenvedett versegét Csehszlováki pedig nem is létezett előtte.

"A törökök a legnagyobb győztes csatájukat a török-francia összecsapások során egy 2000 fős francia haderő ellen vívták, tehát komoly háború török-francia viszonylatban nem folyt. A legnagyobb görögökkel vívott csatájukban ellenben egy 130 000 fős görög hadsereggel ütköztek meg."

De megszállva tartották az ország jelentős részét. Dél-keleten a franciák, Trákiát és Isztambul a britek, dél Törörkországot pedig az olaszok. Ez gátolta hogy ezek a erületek részt vegyenek a függetlenségi háborúban.