A 48as szabadságharcba vagyis utánna amikor Kossuthék az emigrációban kérték a segítséget másoktól és a franciák,törökök, jenkik is megígérték,hogy segítenek akkor utànna végül hogyhogy nem lett egyikből se semmi?

# 11

Olaszországot szinte korlátlan mennyiségű hadianyaggal és utánpótlással látták el a szövetségesei, előbb a britek és a franciák, majd az amerikaiak.

Egy háborúban egy ország hadviselési képessége alapvetően a gazdasági erőtől függ, az I. világháborúban a pedig az antant gazdasági ereje, emberi és anyagi erőforrásai pedig sokkal nagyobbak voltak, mint a központi hatalmaké.

"A Török Birodalom szintén katonai és gazdasági törpének számított a Habsburg Birodalom mellett, az osztrákok reggelire megették volna a török hadsereget. Az 1848-1849-es szabadságharc alatt az osztrák csapatok kényük-kedvükre jártak ki-be a Magyarországgal közvetlenül szomszédos török tartományokba, és a török kormány mukkanni sem mert a török állami szuverenitás és területi integritás semmibe vétele ellen."

Megint marhaságot beszélsz. Az 1735–1739-es Habsburg török háborúból a törkök kerültek ki győztesen. Az 1787–91-es háború pedig nem hozott érdemi vátozást. Itt a karánsebesi csatában például a habsburg katonák egymást gyilkolták mert töröknek nézték a másikat :) Szóval egyáltalán nem volt sokkal erősebb a Habsburg hadsereg. A 19. században pedig nem is próbálkoztak a Habsburgok csak a végén megszállták Boszniát.

# 13

Csakhogy az osztrák hadsereg a 18-19. században számos nagy katonai győzelmet aratott az európai hadtörténet klasszikus csatáiban a kor legjobb, legerősebb hadseregei, mint a francia és a porosz ellen.

Ellenben a 18-19. században az Oszmán Birodalom gyakorlatilag az szinte az összes nagy, döntő csatáját elég csúfosan elveszítette

Ausztriának számos nagy hadvezére volt a 18-19. században, mint Savoyai Jenő, Leopold vob Daun, Ernst Gideon von Laudon, Károly főherceg, Schwarzenberg, Radetzky. Ezek az osztrák hadvezerek tudtak ám győzni a legnagyobb katonai zsenik, II. Frigyes és Napóleon ellen is, ami igazolja a hadvezéri nagyságukat és az osztrák hadsereg erejét.

Ellenben egy nagy török hadvezér sem ismert a 18-19. századból.

Az 1735-1739-es török háborút rosszul irányította az osztrák hadvezetés. Kudarc volt, éppen úgy, mint az 1734-1735-ös lengyel örökösödési háború a Habsburgok számára. VI./III. Károly katonai terén gyenge uralkodó volt.

Azonban az ezt követő nagy európai konfliktusokban, az osztrák örökösödési háborúban (1740-1748) és a hétéves háborúban (1756-1763) Ausztria megmutatta a katonai erejét.

Ugyanakkor Ausztria komoly katonai vereséget sem az 1735-1739-es, sem az 1787-1791-es háborúban nem szenvedett.

Az 1788-1791-es háború osztrák győzelem lett volna, ha nem kell befejezni a nagy francia forradalom kitörését követő, francia fenyegetés miatt. Franciaország 1792-ben hadat is üzent Ausztrianak.

# 13

Az osztrák hadsereg a 18. század elejétől 1866-ig folyamatosan a világ három legnagyobb létszámú és erejű szárazföldi hadserege közé tartozott. Az első háromba.

A török haderő a 18-19. században már másodvonalbeli hadseregnek számított, sőt az Oszmán Birodalmat senki nem számította az akkori öt európai nagyhatalom sorába, még Ausztria mindig az öt európai nagyhatalom között szerepelt.

Az osztrák hadseregről: Nagy L. István: A császári-királyi hadsereg

1765-1815: Szervezettörténet és létszámviszonyok

[link]

Ekkor a török hadsereg sem méretre, sem erőre nem volt egy súlycsoportban az osztrákkal, hanem eltörpült mellette.

"Ekkor a török hadsereg sem méretre, sem erőre nem volt egy súlycsoportban az osztrákkal, hanem eltörpült mellette."

Ehhez képest a 18. században az utolsó Habsburg-Oszmán háborúkat a törökök nyerték vagy nem hozott semmi érdemi változást, a 19. században pedig a Habsburgok egyszer sem támadtak a törökökre. Boszniát is csak a 19. század végén, 20. század elején csatolták el.

# 16

Ausztria képes volt óriási csatákban nagy győzelmeket aratni a 18-19. században a világ legnagyobb hadvezerei, II. Frigyes és Napóleon ellen is.

A törökök a 18-19. században ellenben egyetlen igazi nagy győzelmet sem arattak, és egy nagy hadvezerrel sem rendelkeztek.

Az Oszmán Birodalom főseregei több katasztrofális vereséget szenvedtek Perzsiától a 18. században, az 1730-1735-ös, és az 1743-1746-os perzsa-oszmán háborúkban. A kirkuki (1733), a jegevardi (1735), vagy a karszi csata (1745) az oszmán hadtörténet legsúlyosabb, legkínosabb vereségei közé tartoztak.

Az Oszmán Birodalom a 19. század elején (1831-1833) még saját lázadó tartományától, Egyiptomtól is megalázó és teljes vereséget szenvedett. Annak ellenére, hogy az oszmánok nagy túlerőben voltak.

Az 1832-es konyai csatában elszenvedett oszmán vereség után csak az európai nagyhatalmak ultimátuma akadályozta meg az egyiptomi hadsereg bevonulását Isztambulba.

Vagyis Ausztria és az Oszmán Birodalom 18-19. szazadi katonai teljesítménye össze sem mérhető.

# 16

A Habsburgok azért nem támadták a törökre, mert 1867 utánig nem érdekelte őket a koldusszegény, almaradott Balkán. Elsősorban Németország és Itália kötötte le őket.

A korabeli mondás így tartotta: "a Balkánon nincs más, csak kő és kígyó".

Ausztria nem aratott nagy győzelmeket a 19. században. Összességében veszített a franciák ellen és veszített a poroszok ellen is majd leszerepelt a világháborúban.

Az sem igaz hogy nem érdekelte a Habsburgokat a Balkán. Elfoglalták Belgrádot, Nist és egészen Vidinig jutottak, de nem tudták megtartani, a törökök visszafoglalták.

# 19

Ausztria nem aratott nagy győzelmeket a 19. században?

Nagy osztrák győzelmek a forradalmi és napóleoni háborúkban:

1793 - Neerwinden

1796 - Amberg

1796 - Würzburg

1796 - Limburg

1796 - Wetzlar

1796 - Schliengen

1799 - Zürich

1799 - Ostrach

1799 - Stockach

1809 - Aspern-Essling, Napóleon első nagy személyes veresége

1813 - Lipcse, a népek csatája, a szövetséges osztrák-orosz-porosz hadsereg élén osztrák fővezér (Schwarzemberg), Napóleon megsemmisítő veresége

Nagy osztrák győzelmek az olaszok ellen:

1848 - Custozza

1849 - Novara

1866 - Custozza

1866 - Lissa, a 19. század egyik leghíresebb tengeri csatája