Miért vették be az Olaszokat a világháborúba, amikor csak hátráltatták a Németeket, és ők maguk sem tartották őket sokra ?

# 15

EZT ÍRTAD: "Az angolok,csak mint egy pincsikutya távolról követték a Bismarckot is, meg sem merték közelíteni ,mert akkori minőségi fölényben volt.Szó sem volt semmiféle csatáról,mert az első sortüzével 20 km-ről elsüllyesztette az angolok egyik régi ászát a Hood-ot.Akkor tudtak csak ezekkel a hajókkal mit kezdeni,ha ötszörös tengeri,plusz teljes légifölényben is voltak. Á,teljesen más minőséget képviselt a német hadiipar,akkor is most is."

Semmiféle ötszörös brit tengeri fölény nem volt a Bismarck elsüllyesztésénél.

A Bismarck elsüllyesztésénél jelen lévő brit hajók:

2 db csatahajó

2 db nehézcirkáló

1 db könnyűcirkáló

7 db romboló

Igazából itt csak a két brit csatahajó, az HMS Rodney és az HMS King George V számított, mert a Bismarck ellen a közepes és kis méretű hadihajók, a nehézcirkálók, a könnyűcirkáló és a rombolók nem rúgtak labdába.

# 13

EZT ÍRTAD: "Amikor egy német csatahajó elindult valahova,akkor az angolok rögtön a fél flottát ráküldték,annyira tartottak a technikai tűzerőfölényüktől. Ez mindennel így volt./Bismarck, Admiral Graf Spree..stb/ Sok lúd disznót győz,mondja a mondás."

HÁT EZ NAGYON NEM ÍGY VOLT!

A Graf Spee-vel szemben sem volt jelentős brit fölény.

1 db nehézcirkáló és 2 db könnyűcirkáló állt vele szemben, de éppen a Graf Spee volt tűzerő terén fölényben.

A Graf Spee hajók elleni ágyúfegyverzete 6 x 280 mm SK C/28 ágyú, ennek lövedéke 300 kg tömegű, plusz 8 x 150 mm SK C/28 ágyú, a lövedéke 45,3 kg.

Az HMS Exeter nehézcirkáló hajók elleni ágyúfegyverzete 6 x 203 mm BL 8 inch gun Mark VIII ágyú, a lövedék tömege 116 kg.

A két brit könnyűcirkáló, az HMS Ajax, HMS Achilles hajók elleni ágyúfegyverzete egységenként 8-8 db, azaz összesen 16 x 152 mm BL 6 inch gun Mark XXIII, a lövedék tömege 51 kg.

21/ Te magad írtad: összesen 12 db hajó volt jelen!

Nem ötszörös,hanem 12 szeres volt a fölény,mert a kisebb hajók is tudtak

nagy bajt okozni,lásd a Szent István csatahajó esetét,amit egy kis olasz torpedóvető csónak megtorpedózott,és egyszeüen egy óra alatt felborult.

Mint a farkascsorda a sérült szarvas körül,ott hemzsegtek a britek.

Több hajójuk volt mint mindenkinek,de minőségben fel sem vették a versenyt

a komolyabb Bismarck osztályú hajókkal.

Csak akkor mertek támadni,ha bizonyosan jelentős számbeli hajó,és légifölényben is voltak.

Végül mi lett:a sérült Bismarckot maga a saját legénysége süllyesztette el,mert még azt sem sikerült nekik teljesen szétlőni sem.

Ugyanez volt az osztály másik hajójával a Tirpitz-el,amit 27 szer támadtak az angolok,hol repülővel,hol hajóval,de mindíg jelentős túlerővel.

Végül 27-hetedszerre tudták felborítani a Tromso fjordban,de akkor sem süllyedt teljesen el.

Itt csak a "termék" minőségére szerettem volna kitérni,nem vagyok egy "németimádó" de tegyük már helyre a dolgokat.

"Több hajójuk volt mint mindenkinek,de minőségben fel sem vették a versenyt

a komolyabb Bismarck osztályú hajókkal."

A Bismarck egy elavult ócskavas volt, ami minőségben messze elmaradt a King George V vagy a Nelson osztályú csatahajóktól. Még ha valamiféle csoda folytán el is készült volna a Bismarck kísérőflottája, a britek akkor is fejlettebb hajókkal és doktrínával rendelkeztek, mint a németek.

A Bismarck osztály gyakorlatilag az 1. világháborús Bayern osztályú csatahajók modernizációja volt. A motor illetve a páncélzat szorult elsősorban korszerszerűsítésre, és míg az előzőnél a németek viszonylag jó munkát végeztek, a Bismarck páncélzata messze elmaradt a brit vetélytársaitól. A Bismarck páncélelosztása az 1. világháborús doktrínát követte, ami elsősorban a hajók közötti közelharcban (5km alatt) volt kihasználható, viszont az már az 1. világháború végére világos volt, hogy a jövőben ennél jóval nagyobb távolságokok lesznek a tengeri csatákban. A britek a hajóik páncélzatát úgy oldották meg, hogy a kulcsfontosságú területeket bombabiztossá tették, míg a kevésbé fontos területek csak kismértékben voltak páncélozottak, így azonos súly mellett jobban védve volt a hajó. Ezzel szemben a Bismarck páncélzata a kulcsfontosságú területeken vékonyabb volt, így a kisebb hajók illetve a légierő számára is nagyobb veszélynek volt kitéve.

Ezen túl rengeteg apróbb statikai hibája is volt, ami miatt nagyobb eséllyel süllyedhetett volna el, mint a brit vetélytársai (pl. a hajótest formája, a lövegek gyenge páncélzata, az elektronikai rendszer gagyi minősége, az oldalkormány sérülékenysége, stb.), ezekbe most részletesen inkább nem mennék bele, mert mindegyikről több oldalt lehetne írni.

"Csak akkor mertek támadni,ha bizonyosan jelentős számbeli hajó,és légifölényben is voltak."

Igen, ezt úgy hívják, hogy józan paraszti ész. Senki sem olyan hülye, hogy hagyja a legnagyobb csatahajóit porosodni a kikötőben, amikor stratégiailag kedvezőbb azokat bevetni.

"Végül mi lett:a sérült Bismarckot maga a saját legénysége süllyesztette el,mert még azt sem sikerült nekik teljesen szétlőni sem."

Igen, azután, hogy egy elavult, kétfedeles Swordfish torpedója működésképtelenné tette a Bismarck oldalkormányát, így csak idő kérdése volt, mire a britek elfoglalják vagy elsüllyesztik a hajót.

"Ugyanez volt az osztály másik hajójával a Tirpitz-el,amit 27 szer támadtak az angolok,hol repülővel,hol hajóval,de mindíg jelentős túlerővel.

Végül 27-hetedszerre tudták felborítani a Tromso fjordban,de akkor sem süllyedt teljesen el."

Igen, kikötőben álló hajókat bizony nem nagyon érdemes megtámadni jelentős túlerő nélkül, mert a légierő illetve a parti védelem egy igen jelentős erőszorzó.

25/A Bismarck a második sortüzével elsüllyesztette a Hood-ot,pedig még igazán be sem lőtték magukat.Egyébként nem a németek kezdek el tüzelni ott sem! A Prince of Wales,amikor látta a Hood pusztulását autómatikusan menekülőre fogta a dolgot,meg sem próbálta face-to face az leküzdeni,egyszerüen otthagyta a csatateret...

Ez Lüthjers-t a Bismarck kapitányát is meglepte,ez a fajta hozzáállás.

Tengeri csatáról így beszélni sem lehet,mert majd 20 km-ről tüzelt az "ócskavas" Bismarck,amikek a célzórendszere messze megelőzte a korát.A britek eleve nagy veszteséggel számoltak a Bismarck elfogására,mert Churchill a tengerészet felé megadott irányelveiben arra utalt,hogy komolyabb,akár több hajó elvesztésével járhat az akció,és mint a tengerészetet jól ismerő korábbi miniszter ezt az angolok komolyan is vették.

Egyébként ez sok mindennel így volt a háborúban,amikor a nyugati fronton

a francia katlancsatákban megjelent egy Tigris,az amerikaiak annak a leküzdésére autómatikusan 6-7 tank elvesztésével számoltak.

Nem egyedi dolog volt akkoriban a Bismarck esete,mert hosszan lehetne ezt még folytatni.Egyszerüen ezekben az eszközökben volt anyag,és meg voltak építve,ehhez hozzájött a fejlett célzó-optikai rendszer. A kettő együtt minőségileg a kora főlé emelte ezeket a fegyvereket.

Tényállás: " Izland és Grönland közötti Dánia-szorosban megtámadta őket a Hood csatacirkáló – az eddig legnagyobbnak számító kapitális hadihajó –, valamint a Prince of Wales, a legújabb brit csatahajó. A németek pontos tüzüknek köszönhetően néhány perc leforgása alatt elsüllyesztették a Hoodot, melynek hátulsó, gyengén védett lőszerraktárát a Bismarck egyik nehézgránátja a levegőbe repítette, majd ezt követően megfutamították a Prince of Wales-t."

A korszerütlen "ócskavas" küzdelmei című fejezethez.

# 26 # 27

TÖBB PONTON SEM FEDIK A VALÓSÁGOT AZ ÁLLÍTÁSAID.

EZT ÁLLÍTOD: „A Bismarck a második sortüzével elsüllyesztette a Hood-ot,pedig még igazán be sem lőtték magukat.Egyébként nem a németek kezdek el tüzelni ott sem! A Prince of Wales,amikor látta a Hood pusztulását autómatikusan menekülőre fogta a dolgot,meg sem próbálta face-to face az leküzdeni,egyszerüen otthagyta a csatateret...Ez Lüthjers-t a Bismarck kapitányát is meglepte,ez a fajta hozzáállás. engeri csatáról így beszélni sem lehet,mert majd 20 km-ről tüzelt az "ócskavas" Bismarck,amikek a célzórendszere messze megelőzte a korát.”

ISMÉTLEM, EZEK AZ ÁLLÍTÁSOK KAPÁSBÓL NEM FEDIK A VALÓSÁGOT.

Ugyanis a Dánia-szorosban vívott híres csatában nem a Bismarck érte el az első találatokat, hanem a brit HMS Prince of Wales csatahajó, éppen a Bismarckon! Méghozzá három találatot, azaz a legújabb típusú brit tűzvezető berendezések jobbak voltak, mint a németek, hiszen a britek értek el előbb három találatot. Az HMS Hood régebbi típusú tűzvezető berendezéssel rendelkezett, mint az HMS Prince of Wales.

Az összecsapás kezdetén az HMS Prince of Wales közel 20 km távolságból három találatot is elért 356 mm-es 720 kg tömegű páncéltörő lövedékeivel a Bismarckon.

Ezekből kettő jelentéktelen károkat okozott (a csónakfedélzeten megsemmisítette a kapitány bárkáját és tönkre tette a repülőgépeket indító katapultot, illetve átütötte a csatahajó orrát).

Az HMS Prince of Wales egyik találata a háromból már súlyos károkat okozott: átütötte a Bismarck 320 mm vastag övpáncélját a vízvonal alatt, ennek következtében komoly vízbetörés történt, a német csatahajó hajóteste 9°-kal megdőlt, orra 2 méterrel megsüllyedt, és ami a legfontosabb, 1000 tonna olaj az üzemanyagtartály súlyos sérülése miatt elfolyt a tengerbe. Az 1000 tonnás üzemanyag veszteség, mivel a Bismarck kapitánya eleve nem tankolta tele a hajót Norvégiában a bevetés előtt, katasztrofális következményekkel járt, a fellépő üzemanyaghiány miatt a csatahajónak nem maradt más választása, mint a lehető leggyorsabban a legközelebbi nagy, német ellenőrzés alatt álló francia hadikikőtő felé venni az irányt.

Már az HMS Hood elsüllyedése után a Bismarck három 380 mm-es lövedéke találta el az HMS Prince of Walest, kettő a vízvonal alatt, de csak egy robbant fel ezek közül, végül a harmadik, a hidat érő okozott komolyabb emberveszteséget, de ez sem volt jelentős. A brit csatahajó kapitánya, mivel az "Y" jelű, négyágyús 356 mm-es lövegtornya a csapágyak beragadása miatt ideiglenesen harcképtelenné vált, így csak 6 db 356 mm-es ágyúját használhatta, 6:05-kor a harcérintkezés megszakítása mellett döntött.

A meghibásodások kijavítása után azonban az HMS Prince of Wales újra akcióba lépett.

Az HMS Prince of Wales még kétszer támadta meg a Bismarckot, 18:16-kor 27,7 km távolságról lőtte a német csatahajót, összesen 12 sortűzzel, majd már május 25-én 1:00-kor 18 km távolságból nyitott tüzet a Bismarckra, ekkor azonban az "A" négyágyús fő lövegtorony ragadt be, így újra csak hat 356 mm-es ágyújával tüzelhetett.

TEHÁT AZ SEM IGAZ, HOGY AZ HMS PRINCE OF WALES GYÁVÁN ELMENEKÜLT VOLNA, HISZEN CSAK A FŐ TÜZÉRSÉGE MEGHIBÁSODÁSA MIATT SZAKÍTOTTA MEG A HARCÉRINTKEZÉST A BISMARCK-KAL.

A HIBA KIJAVÍTÁSA UTÁN AZONBAN AZ HMS PRINCE OF WALES MÉG KÉTSZER MEGTÁMADTA A BISMARCK-OT.

[link]

"Bismarck a második sortüzével elsüllyesztette a Hood-ot,pedig még igazán be sem lőtték magukat"

Az egyik elavult ócskavas kilőtt egy másik elavult ócskavasat. Nem értem, miért ezen rugozunk.

Arról nem is beszélve, hogy ez nagyrészt a szerencsének volt köszönhető, a Bismarck pont véletlenül úgy találta el a Hoodot, amire még a hajó tervezői sem számítottak, nem hogy a Bismarck legénysége.

"A Prince of Wales,amikor látta a Hood pusztulását autómatikusan menekülőre fogta a dolgot,meg sem próbálta face-to face az leküzdeni,egyszerüen otthagyta a csatateret"

A Prince of Walesnek erre megvolt a stratégiai mozgástere, a brit haditengerészet megengedhette magának, hogy visszavonulót fújjon, és kihasználja a stratégiai tartalékait. A Kriegmarine-nek semmiféle stratégiai tartalékai nem voltak, ezért kellett öngyilkos misszióra küldeniük a Bismarckot.

"amikor a nyugati fronton

a francia katlancsatákban megjelent egy Tigris,az amerikaiak annak a leküzdésére autómatikusan 6-7 tank elvesztésével számoltak."

Ez csak legenda, több részben is.

Először is az amerikaiak nagyon-nagyon ritkán találkoztak Tigrisekkel Franciaországban. Az amerikai katonák rendszeresen Tigrisként azonosították az összes német tankot, beleértve az önjáró lövegeket és páncelvadaszokat is. Az az állításod, miszerint az amerikai tisztek egyből másfél szakasznyi veszteséggel számoltak, egyszerű doktrínabeli félreértés: az amerikai támadódoktrína szerint mindig egy egységszinttel nagyobb támadó erőre van szükség a cél elfoglalásáhhoz. Ha a felderítők szerint a célpontot egy szakasz védi, akkor a doktrína szerint legalább egy századnyi erőt érdemes küldeni. Ez egyébként nem amerikai találmány, erőkoncentrációnak hívják a fogalmat, már az ókori hadvezérek is ezen elv mentén vetették be az egységeiket, Szun Cutol kezdve Nagy Sándoron át Hannibálig. A németek is előszeretettel alkalmazták, elsősorban a hadműveleti szinten, ők ezt Schwerpunktnak hívták.

# 24

EZT ÁLLÍTOD: "Végül mi lett:a sérült Bismarckot maga a saját legénysége süllyesztette el,mert még azt sem sikerült nekik teljesen szétlőni sem."

A VALÓSÁG:

1941. május 27-én a brit csatahajók, az HMS Rodnay 406 mm-es, 929 kg tömegű, és az HMS King George V 356 mm-es, 720 kg tömegű nehéz páncéltörő lövedékeikkel gyakorlatilag ronccsá lőtték a Bismarckot, az összes fő lövegtornyot kilőtték és a felépítményeket is szétrombolták, a híd páncélozott harcálláspontján szörnyethalt Lütjens admirális és Lindemann kapitány is, mert a brit lövedékek átütötték a 355 mm-es páncéllemezeket.

A brit nehéz páncéltörő gránátok megsemmisítették mind a négy a 360 mm-es homlokpáncéllemezzel védett fő lövegtornyot.