Sok ember miért nem fogja fel hogy a saját életért legnagyobb mértékben ő maga a felelős és nem a kormány meg MÁSOK?

"gondolom ha lefejeled a falat akkor a fal a hibás, mert kemény :)"

És ha te fejeled le a falat, és fáj, akkor arról meg te tehetsz, elvégre nem elég vastag a koponyád!

Mert itt páran ezt mondjátok, hogy akarsz lehet harminc centi vastag a koponyád is, csak akarni kell.

Ugye mekkora hülyeség?

De ha ebbe akartok hinni.

"De arról már te fogsz dönteni hogy mivé válsz.

Az már rajtad fog múlni."

Ha te ebben akarsz hinni, és letagadni, hogy úgy 95%-ban az élet előre meghatározza a lehetőségeidet, akkor hihetsz.

De nem lesz igaz, majd ha idősebb leszel, és tájékozódsz megérted.

Még zárásképp annyit, hogy

ez, hogy mindenki a maga szerencséjének kovácsa egy hasznos hazugság, amit persze érdemes fenntartani, de ha komolyan foglalkozik valaki a témával, akkor tudja, hogy nem igaz.

Nem illik kimondani, hogy nem igaz, ez olyan mint az, hogy nem illik kimondani, hogy sok a bűnöző cigány, ugyanígy nem illik kimondani, hogy az életed nagyobbik részt előre el van döntve.

Érdemes hinni benne, hogy te döntesz az életedről, a valóság persze nem ez, sziasztok!

Nem kicsit, nagyon vagy naiv kérdező. És ekkor finom voltam.

Nem, nem te döntöd el, az a látszat. Vannak helyek, ahol ez így van, de ez az ország nem az a hely.

Amikor megszületsz, még ugyanaz a lehetőséged, mint a másik megszületetté. De aztán a te szüleid, meg a másik szülei is nevelni kezdenek. e islaksz egy utcában, ő is. Te is haverkodsz a szomszéd kölykökkel, ő is. Mire iskolába kerültök, minden eldőlt. Akit a szülei gondosan neveltek, mert értettek hozzá, mert volt pénzük, mert igényesek voltak, szeretni fog tanulni és tudni fog. Kellően széles látókörű lesz, és valóban dönthet sorsáról. Ha azonban a szülei nem törődtek vele, az utca lopni tanította, a korgó gyomra meg pláne, akkor utálni fogja a tanulást, és mert más sikerélménye nincs, meg fog verni téged. Még észbe sem kapott, a társadalom peremére kerül, fogalma sincs, hogy dönthet. De ha megmondják neki, és meg is érti, fogalma sincs, miben, miért úgy, és egyáltalán, minek döntsön.

Az a nagy szabadság, a döntési helyzet, a lehetőség csak ott igaz, ahol a társadalmat erősnek, okosnak, öntudatosnak nevelték. Erre rámegy úgy 50-80 év. Utána már számon kérheted. De előbb a társadalmat - a megfelelő részét, és ez nagyon nagy szelet - meg kell tanítanod. Bele fogsz rokkanni, mert nem hagyják.

Az emberi viselkedés, a csoporttal, társadalommal, országgal való kapcsolata, ezekhez való viszonya kicsit bonyolultabb és áttételesebb, mint amilyen szimplán te elképzeled. Ezért nem lehet egy ilyen kérdésre igennel vagy nemmel válaszolni. Csak nagyon nagyon körültekintő, hosszas elemzéssel. Na de ki olvassa el azt? Ki érti meg? És főleg: ki akarja megfogadni?

Ezért tehát kérdésedre a sommás válasz: egyfelől ő felelős, másfelől nem ő. A mérték pedig sok év alatt határozódik emg.

Milyen érdekes, hogy itthon keveset kereső, sikertelen emberek elmennek Nyugat-Európába és ugyanannyi munkával, tudással és sikerességgel jó életük lesz.

Lehet, hogy mégiscsak döntő tényező a közeg, amiben élsz?

"De arról már te fogsz dönteni hogy mivé válsz.

Az már rajtad fog múlni."

Beszéd, nyelv, mozgás, másokról mit gondolsz, hogyan viszonyulsz hozzájuk, ezek leggyakrabban a családtól és a közvetlen környezettől függ, hogy miket veszel át, nem pedig attól, hogy te mit akarsz, neveltetés kérdése nem véletlenül fontos tényező, de lehetne említeni az esetleges megfelelési kényszer is megjelenik, amit megint nem akarok, mégis megjelenhet a szülők irányába.

"De arról már te fogsz dönteni hogy mivé válsz. "

Igaz, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a döntésem tükrözni fogja-e az akaratomat.

Mondjátok, hogy ha szar az állami meló, akkor menjek magánkórházba orvosnak. És ha az a nagyon egyszerű eset áll fenn, hogy nincs hely? Nem vesznek fel?

Így is, úgy is élni fogok, de nincs privatizáló hatásom az egész gazdaságpolitikára, hogy akkor márpedig nekem akkor is lesz helyem egy magánkórházban.

Mindent fogok csinálni, csak önmegvalósítani nem, márpedig a Maslow piramis szerint az lenne mindennek a csúcsa.

Felelősséggel dobálózol kérdező, de egy szót sem szóltál az én hozzászólásomra, ami viszont inkább az igazságosságot pedzegeti.

Amúgy egy agyon régi mondásom: Ha mindenki diplomás lenne, akkor diplomások pucolnának nyilvános mosdókat és lennének alulfizetve. Ellenérv?