Tényleg ennyire hihetetlen, hogy egy cigány egyetemre jár?

Egy elég provokatív, cigányságot érintő kérdésre reagálva írtam magamról pár szót néhány perccel ezelőtt. Röviden itt is: cigány vagyok, 20 éves, van egy OKJ-s szakmám, jelenleg egyetemen tanulok gyógypedagógiát, illetve rendelkezem nyelvvizsgával.

A kedves kommentelők számára már az is komoly kihívást jelentett, hogy megértsék: még egy általuk oly primitívnek vélt cigány (mert hogy ez az elsőszámú, mindent meghatározó jelző) is járhat egyetemre. Ezt már csak azért sem értem, mert ha megnézik a ponthatárokat, akkor maguk is láthatják, hogy hát khm, nem tették túl magasra a lécet idén. :D Szóval szinte bárki bejuthatott, nem értem, miért lenne ezalól kivétel egy cigány. 428 pontom volt, ha levonjuk a halmozottan hátrányos helyzetért kapott 40 többletpontot, akkor is bejutottam volna, mivel a ponthatár 356 volt. Mindezt nem azért mondom el, hogy fényezzem magam. Tudom jól, hogy ez 0, semmit nem tettem még le az asztalra, de szeretnék, és kicsit megdöbbentett, hogy ilyen visszajelzéseket kaptam a kommentemre.

A másik problémájuk az volt, hogy "gyógypedagógus cigány". 8 éve állami gondozott vagyok, úgy gondolom, ez elég motiváció lehet ahhoz, hogy valaki ilyen pályára lépjen. Tudom, hogy nem valami megbecsült szakma, de nekem elsősorban az a fontos, hogy boldog legyek, nem a pénz. Még mielőtt valaki munkakerülő szutykos romának nevezne, mondom, hogy egyáltalán semmi gondom a melóval, sőt, dolgoztam már több helyen, suli mellett is.

Nem értem el mindent, amit kitűztem magam elé, de úgy gondolom, ahhoz képest, hogy csak egy büdös primitív cigány vagyok, ezek elég jó eredmények ahhoz, hogy átlagos emberként nézzenek rám. Mert nem akarok semmit, csak hogy ne röhögjenek ki, ha azt mondom, hogy cigány létemre gyógypedagógiát merek tanulni. :/