Csak én érzem magam rosszul ha belegondolok hogy fél életembe csak azért dolgozok hogy legyen egy saját házam?

Fél? AKkor te nagyon jól keresel!

Viccet félretéve, ez van.

Régen se volt egyszerű, nálunk a nagyszülők rengeteget dolgoztak, ahhoz, hogy tisztes munkából összehozzák. És rengeteg évig éltek nyomorban.

Az mikor így mémelik szegény öregeket, hogy 2 lúd áráért vettek egy kertes házat, az gyomorforgató.

Olyan tényleg volt, hogy régen a gyári munkásnak kiutalták szoc. alapon a budai 3 szobás panellakásokat, ezek ma meg 70 milliót érnek. De ezt se úgy kell venni, hogy ezer számra osztogatták.

Egyébként, haverom falun él, és mondta, hogy a szomszéd háza 6 millió Ft-ért eladó és nem is rossz állapotú. Kompromusszimmal sok mindent lehet tenni. Haverom is Békéscsabára jár be onnan dolgozni 15 perc kocsival.

Nyilván egy 6 milliós házért nem kell fél életet dolgozni, de akinek az az etalon, hogy Budán legyen majd 60 nm-es lakása, annak bele kell tenni bizony majd a melót.

Ha fél élet (50 év?:)) kell 10 millió összegyűjtéséhez, akkor nem csodálom. Érdemes nem spórolásban gondolkodni, mert az infláció elviszi az ilyen nehezen összekuporgatott párszázezreket és a következő évben már kevesebbet ér. Inkább olyan munkahelyekhez érdemes képesítést szerezni fiatalon, ahol pár év alatt össze tudsz ennyit gyűjteni, és amikor már majd családod lesz és azokra is költesz, akkor is tudsz tovább fejlődni pénzügyileg is.

Egyébként én is csak olyan házakat láttam ilyen (sajnos) olcsón, amik pénznyelők (drága kifűteni, muszáj tetőcsere, állandó tutujgatásra szoruló vályog... stb.) és nulla tömegközlekedés és egyéb infrastruktúra van a környéken, így egyedül marha magányos és kiszolgáltatott lehet, ha ismeretlenül költözöl be, családdal meg logisztikai rémálom. (Amit nagyon sajnálok, hogy így mennek tönkre a magyar falvak, amik kiesnek a vérkeringésből.)