A mai generacionak, ezeken az arakom, hogy lesz valaha sajat ingatlanja orokseg nelkul ?

#27

Mit nem értesz? Nem tudunk házat venni UGYANOTT ahol a szüleink tudtak.

jajj hagyjuk, már ezt a "régen se volt könnyebb" dumát.

DE! Könnyebb volt, nem volt könnyű már akkor sem, de könnyebb volt, min ma.

Nagyszüleim '70 környékén 250 ezerből építettek fel 100 nm házat telekkel együtt, teljesen közművesítve, csatornázva stb (nem, nem kalákába csinálták) és ketten kerestek nettó 6 ezer forintot. 5 évnyi fizetésből fel tudtak építeni egy házat, persze hitelt vettek fel, mert nem volt ennyi kp-jük, de azt is megkapták 2% kamatra. Szüleim '89-ben 1+2 fél szobás új lakást vettek 850 ezer forintért. Nem tudom, hogy ők mennyit kerestek, de az akkori nettó átlagfizuja egy párnak 16 ezer forint volt.

850/16=53,125 hó.

Arról nem beszélve, hogy a szüleim idejében az akkor CSOK (szocpol) valódi segítséget jelentett, mert 2 gyerekre 200 ezer forint járt, tehát durván a lakás negyedét odaadta az állam.

Ma egy 60 nm körüli új lakás 70-100 millió között van, egy budapesti pár keres átlagosan nettó 800-at, egy vidéki 700-at. Kiszámolható, hogy 85-120 hónapnyi átlagfizu kell egy kisebb újépítésű lakáshoz, míg pár évtizede fele ennyi is elég volt, sőt 50 éve telekkel együtt egy egész házat fel lehetett húzni fele ennyi fizuból.

32# Te csak pénzről beszélsz és sejtéseim szerint nem is ugyanarról a környékről meríted a mintát, de fontos háttérinfókat nem tekintesz. Pl. hogy a nagyszüleink generációja háborús, vagy minimum forradalmi környezetben próbáltak létezni, zömében állatot tartottak és kertet gondoztak, mellette mentek 10 órákat a tsz-be dolgozni, vagy textil gyárba, cement gyárba, akárhova és még építkeztek is maguknak. Ha valaki szerint nekik könnyebb volt, az csinálja utánuk, de minimum beszélgessen velük.

A szüleim 2 év várakozás után kaptak egy kiutalt lakást. Kettőből választhattak. Nem volt olyan, hogy jajj legyen erkélye, meg nézzen parkra, meg de jó lenne három szoba... 2 gyereket akarsz, itt van 2 kétszobás lakás, válassz. Majd amikor felvették rá a hitelt, aput behívták katonának és anyu kétműszakban kezdett dolgozni, hogy az 50 nm-es, lakásuk hitelét egyáltalán valahogy kitudják egy fizetésből nyögni. Annak a lakásnak is a felét szülői segítségként kapták... Majd jött a rendszerváltás, ahol nem csak a ruhák, babacuccok, stb. lettek elképesztő drágák, de a hitelek is teljesen megborultak. Műszaki végzettségűek a szüleim, ma dőzsölnek a diplomáikkal kb., de nekem van olyan gyerekkori emlékem, hogy három szelet párizsit vett anyu a boltban és abból nekünk csinált szendvicset, mert egyszerűen erre volt keret. Én ebben sem látom, hogy hú de könnyű volt nekik, de ez az én szemszögem.

Ehhez képest mi a férjemmel (szintén két műszaki végzettséggel), különösebb háttér akadályozó tényezők nélkül viszonylag gyorsan összepattintottuk támogatás nélkül a lakásunk, majd a házunk önerejét és nem kellett félnem, hogy lelőnek, lebombáznak, rendszertváltanak (bár az éppen jöhetne már), kihúzzák alólam a széket, elviszik a férjemet katonának, el kell látnom az állatokat, gondoznunk kell a kertet (az ugyan van, de hobbi és nem kényszerű önellátás a cél), illetve olyan munkát kapok amilyet és nem olyat, amilyet szeretnék.

És akkor olyanokról még nem is beszéltünk, hogy a miskolci nagymamám mégcsak a Balatonon sem járt soha, autóban is max 2 évente egyszer ült, nekünk meg igényünk a két autó, legalább évente egy külföldi nyaralás, mozizgatás, éttermezés, blabla... Más világ volt, teljesen felesleges összehasonlítani, ha pedig mégis megtesszük, akkor szerintem a pénz csak egy tényező a sok közül és úgy korrekt, ha mögé is nézünk.

#33:

"Te csak pénzről beszélsz és sejtéseim szerint nem is ugyanarról a környékről meríted a mintát, de fontos háttérinfókat nem tekintesz."

igen, csak az anyagi oldalát nézem a dolgoknak, mert az ami összehasonlítható könnyen. Sokan mondják, hogy régen saját maguk építették fel a házaikat. Ezzel csak az a probléma, hogy ha akarnám se tudnám egyedül felhúzni a házam, ugyanis az illegális és nemcsak, hogy jól megbüntetnek érte még le is bontattják a házat saját költségemen. Ha nem tudom kifizetni, akkor meg mehetek börtönbe. És de, ugyanarról a városról beszélek a példámban (Szeged).

"A szüleim 2 év várakozás után kaptak egy kiutalt lakást. Kettőből választhattak. Nem volt olyan, hogy jajj legyen erkélye, meg nézzen parkra, meg de jó lenne három szoba... 2 gyereket akarsz, itt van 2 kétszobás lakás, válassz. Majd amikor felvették rá a hitelt, aput behívták katonának és anyu kétműszakban kezdett dolgozni, hogy az 50 nm-es, lakásuk hitelét egyáltalán valahogy kitudják egy fizetésből nyögni. "

Ez ismerős. Szüleimnél is így volt, ők már "csak" 6 hónapot vártak és közölték velük, hogy ez az egy lakás elérhető számukra. Kell vagy nem? Nem is választhattak, de hát ilyen volt akkor a rendszer.

Illetve, nem azt mondtam, hogy könnyebb volt a korábbi generációknak általánosságban, csakhogy könnyebb volt lakást venniük, mint manapság. Statisztikák bizonyítják alá, hogy jobb volt az átlagbér/négyzetmétár arány, mint manapság (KSH).

De maradjunk a jelennél:

Én pl. nettó 800 ezret keresek (IT), párom nettó 600-at (Team Leader SSC-nél), de egyszerűen ha ugyanúgy Szegeden akarnánk 65 nm-es új lakást venni, mint anno a szüleim, akkor nekünk sokkal tovább kellene gyűjtögetni, mint nekik. Mi már csak egy 42 milliós, 2 szobás panelt tudtunk venni tavaly. 5 évig tartott összegyűjteni a 20 milliós önerőt, úgy, hogy nem tartunk fel autót és keveset voltunk nyaralni.

Ezzel szemben anyáméknak 23-25 éves korukra már volt lakásuk, kocsijuk, gyerekük. 2-3 éve dolgoztak még csak ekkor. Egy mai 25 évesnek hol van lakása, kocsija, gyereke? Örül, ha egy szobát ki tud venni a nettó 300 ezres fizujából...

Összegezve: 80-as évek, 20-as évek elején/közepén járó pár ÚJ lakást vesz, autóval rendelkezik.

2020-as évek: 30 körüli pár 50 éves használt panel vesz, autó nincs.

Természetesen mindkettő dologra tudok ellenpéldát mondani.

A másik pedig, hogy tanulmányok támasztják alá, hogy a mai generáció rosszabb anyagi körülmények között él ugyanabban az életszakaszban, mint a korábbiak és ez az egész nyugati világ problémája:

[link]

[link]

[link]

LOL #33-as, te hány száz éves vagy, ha a 90-es évek elejéről vannak emlékeid? :D :D

Én '01-ben születtem, most töltöm a 23-at. Na az én generációm akiknek semmi esélyük lakásra fiatalon, csak ha szülünk 3 gyereket és felvesszük az összes babavárot, csokot meg mittomén milyen szaporító hitelek vannak :D Mai 35+osoknak aranykorban éltek, csak nem veszik észre.

Szaros 17. kerületben 33 millió egy 27 négyzetméteres lakás. 100+rezsi egy szoba.. Én maradok anyáméknál egész életemben, ha tetszik nekik ha nem. Persze nekik is megéri majd, fizetek a rezsibe, állom a kajámat és időskorukban majd segítségükre lehetek. Szerencsére Budapesten élünk, van itt minden ami kell (munka, szórakozás, kultúra, sport).

#34

“ Sokan mondják, hogy régen saját maguk építették fel a házaikat. Ezzel csak az a probléma, hogy ha akarnám se tudnám egyedül felhúzni a házam”

Ez tök igaz, meg vegyük azt is hozzá hogy normális helyeken egy üres telek is többszörösébe kerül mint 20 éve egy lakható családi ház ugyanott.

34# Ezek megint csak részinfók.

Bizonyos feltételek mentén most is felépítheted magadnak a házad nagyrészét, meg kell fizetni néhány szakit, de régen sem volt semmi ingyen. A kalákára azt mondják jó dolog, de ha megnézel ma egy akkori házat, azért ez erősen megkérdőjelezhető bizonyos esetekben egyrészt, másrészt ha valaki segített, azt illett viszonozni, vagyis amikor éppen nem a munkahelyén, a kertben, vagy az állatok körül, esetleg a saját házán dolgozott az ember, akkor dolgozott másén. Biztos jó lehetett.

Nálunk pl. a szüleim esetében a 450 ezres vételárból 200 ezer forintot szülői segítség tett ki. De itt felvetődik a kérdés, hogyha elődeink kalákában segítettek egymásnak, illetve természetes volt, hogy szülőknél élnek, avagy besegítenek az önerőbe a szülők, akkor most kinek a hibája az, hogy a fiatalok nemtudnak önerőt előteremteni? Mostmár mint szülő kérdezem, hogy nekem vajon nincs felelősségem abban, hogy a gyerekem hogyan fog elindulni az életben?

Az én szüleimnek egyébként nagyon sokáig nem volt autójuk. Már általános iskolás voltam, amikor lett, de akkor nem is az volt az általános, hogy minden családban van (kettő).

Összegezve a 80-as évek végén jó közelítéssel csak új lakások voltak. Ezeket becsmérlik most lepattant sz*r panelként. Most van régi és új is és még válogathatsz is. Ilyen formán ismét felesleges a régieket velünk összehasonlítani, arról nem is beszélve, hogy "milyen áron" hányták akkoriban a piacra a sosem megtérült panelokat. :)

És akkor ugye azt is tegyük hozzá, hogy a szüleink nem jártak nulladik osztályba, nyelvi előkészítőbe, alap és mesterképzésre, de nagyon sok esetben mégcsak úgy alapból egyetemre sem. 18 évesen dolgozni kezdtek. Ma 24-5-6 éves korig egyetemre jár a fiatalok zöme. (A nagyszüleink generációjáról meg ugye említést se tegyünk, ahol legtöbbeknek érettségije sem volt...) Ez az összehasonlítás így ilyen formán szerintem ismét nem releváns.

Tehát persze, tök igaz, amit mondasz, meg gondolom a tanulmányok sem hazudnak, csak éppen a mögöttes tartalom a nem mindegy. Pl. nézz meg egy jó asztalost ma, aki 18-9 évesen kikerülve a szakközép iskolából, dolgozik mint az állat és nézz meg egy egyetemet végzett fiatalt, aki 24 éves koráig elbölcsészkedett a koliban, majd azóta könyvtárosként dolgozik. Ugyanott tartanak 24 éves korukra anyagi értelemben?

Mondjuk ha már a mai fiatalokról és gyerekekről van szó.

Biztos jó ötlet nekik Magyarországon venni lakást? A klímaváltozás következtében a Kárpát-medencében az éves átlag hőmérséklet akár 4 fokot is emelkedhet. A fél ország sivatag lesz: [link]

#39 "A klímaváltozás következtében a Kárpát-medencében az éves átlag hőmérséklet akár 4 fokot is emelkedhet. A fél ország sivatag lesz:"

mert ugyebár tőlünk délebbre ahol eddig is 4 fokkal melegebb volt, ott csakis sivatagot lehet találni.

Ja, nem.