Manapság egy átlagos ember hogy tud egy házat/lakást venni akár vidéken is HITEL nélkül?

Átlag felett keresünk, ráadásul ketten, mégsem ment volna hitel nélkül.

2017-ben elkezdtek kilőni az árak. Úgy voltunk vele, hogy ugyan csak minimális önerőnk van, ami erős hazárdírozás, de ugorjunk bele. És milyen jól tettük. Ha várunk a csodára (hogy összegyűljön egy lakásnyi pénz), jobban jártunk volna? 16 millió forintért vettük meg a lakásunkat, amit tavaly 39-ért adtunk el. Semmit nem nyertünk rajta, mert a különbözetet betettük a családi házunkba többszörösen, de a példa is jól mutatja, hogy a hitel nem ördögtől való. Segít elérni a céljaidat. Kicsit művelődj e téren.

Ne haragudj, hogy ezt mondom, de a pénzügyi tudással és tudatossággal nem rendelkezők utasítják el a hitelt, vagy éppen vesznek fel többet, mint ami ésszerű lenne és buknak bele. Az emberek legnagyobb százalékának nem lenne saját ingatlana, ha nem vettek volna fel hitelt.

Az a baj, hogy a saját luk igénye nagyon elrontotta az embereket.

Gyereknevelés nagyon nehéz lett mióta a nagymama egyrészt dolgozik, másrészt messze van.

Régen többgenerációs házak voltak, vagy esetleg többgenerációs porták. Mindenkinek kényelmes volt az élet. Könnyű volt a háztartást vezetnie a két+ nőnek a gyerekek mellett is.

A polgárok beköltöztek/építettek hatalmas lakásokat (100+ négyzetméter volt az összes a szovjetek előtt) esetleg fenntartottak egy városi nyaralót ami tényleg pici volt. Aztán a népességrobbanás miatt az egyszerű emberek megkapták ezeknek a lakásoknak a negyedét.

Szép lassan eltávolodnak a családok egymástól

#24: igen, nyilván rengeteg konfliktus forrása volt ez, de abban igaza van a #23-nak, hogy a gyereknevelés mai nehézségeinek nagyrésze így megoldott volt.

Sosem volt az probléma, hogy kire bízd a gyereket, a fél rokonság ott élt a faluban.

Krvanehéz ám úgy logisztikázni, hogy semmi segítseged nincs.

26# Tudom, van gyerekünk és 200 km-re él mindkettőnk családja. A szüleim jó lenne, ha közelebb lennének, de ők is dolgoznak, így napközben nem tudnának segíteni akkor sem, ha egy fedél alatt élnénk, mint írtam, az anyósommal való közös élettől pedig a jó isten mentsen meg... Ő inkább hátráltató tényező lenne, mint segítség. De a kérdés abszolút nem erről szólt, így nem is értem, hogy keveredett ez ide.

A segítségben az a jó, hogy azt meg is lehet fizetni akár takarító, akár bébiszitter, vagy bármi egyéb formában és jobb esetben azt nyújtja, amit kérsz. Míg egy "jobb" család simán elintézi annyival, hogy az "én házam, én szabályaim", ha érted mit akarok kihozni ebből.

@29

Azért hoztam ide, mert furcsálják az emberek, hogy pályakezdők nem tudnak saját lakást/házat venni.

De nem is tudtak soha, igazából nem is volt igény rá soha.

A nem tud segíteni a család pedig szintén modern dolog, hogy a nőnek is dolgoznia kell, különben nem működik a háztartás pénzhiány miszt