Manapság Magyarországon ilyen árak mellett egy átlagos ember / átlagos család mégis hogy jön ki egy hónapban?

Nehezen jön ki hónapról hónapra a magyar emberek jó része.

Készülj fel arra, hogy a NER propagandistái rögtön lúzerezni kezdenek a kérdésedre! Ezzel takargatják a nagy ember felelősségét.

Feltehetöen azok, akikre irigykedsz, egyrészt többet keresnek töled - van megfelelö végzettségük, munkájuk -, másrészt ha egy család bérel ugyanúgy lakást, egy emberre kevesebb összeg jut.

Az is erre mutat, hogy 180 ezer Ft neked több évi megtakarítást jelent, egyszerüen nem megfelelö helyen dolgozol és nem megfelelö a kereseted.

mert ha találsz sorstársakat az téged boldoggá tesz Hogy nem vagy végre egyedül ilyen sz@r helyzetben?

Mennyi a fizetésed és mik a kiadásaid?

Magyar átlagbérből úgy élnék Békescsabán mint Marci Hevesen :D Sajnos én drágább helyen lakok és el is vagyok adósodva. Így átlag fölöttiből is vannak nehézségeim...

De nem kötekszek, értem mire gondolsz.

Nekem csak egy álom az új szemüveg, alig látok ki rajta. Az aktuális munkahelyem is annyira sóher hogy csak dioptriátlan, kékfényvédős lencsére adna pénzt azaz valódi szemüvegre nem.

Ami még ma jutott eszembe, hogy van egy kis beülős hely tőlem 2 saroknyira. Évek óta álmodozom róla hogy egyszer meghívom oda a csajomat napi menüre (!). Az idén is csak álom marad, nincs 2-3000 Forintom ebédelgetni.

Többet kell keresni, nincs mese. Nézegetem az állásokat, próbálom képezni magam és helyt állni az operatív munkában is.

Időközben kirúgtak, lehet, hogy emiatt is, sokszor nem voltam ott 'fejben', az anyagiakon kattogtam vagy egyenesen új állasokat néztem.

Az első cégem ami ezt megérezte, eddig mindenhol máshol vígan intéztem ezeket munkaidőben.

Szóval van bő 1 hónapom új helyet találni ami jobbat fizet mint a mostani.

Úgy hogy közben ki van a s*gg*m a gatyából, szinte.

De mit sírjak, nem segít az se.

Elvagyok én is mint a befőtt, általában jó kedvem van, találkozgatok ezzel-azzal a városban, néha iszunk egy sört, egyébként is itt a nyár, vannak olcsó meg ingyenes strandok a közelben, jó az idő... tiszta carpe diem van. Ősszel vagy még a tavaly őszinél is rosszabb lesz (konkrétan alig tudtam fizetni a számláimat) vagy egy fokkal jobb. Egyik esetben sem segít a kétségbeesés.

Ma egyébként több programot is lemondtam, inkább tanulok éjszaka. Jövő héten szabim lesz és akkorra is ez a terv.

Kijottem külföldre...

Amúgy étteremben dolgoztam. Azért ott van kaja (nem meki, pl kebabos, pizzás, rendes étterem ilyesmi) rengeteget lehet spórolni a kaján. Én vittem is haza állandóan ami maradt. Máris spóroltal az árammal, kajával. Hát így valahogy

Én kb. 5 hónapja munkanélküli vagyok, gyakorlom és tanulom az önellátó életet. Igazából ez a társadalmi berendezkedés az ami alapból függővé teszi az embereket a munkahelytől, az élelmiszeripartól stb, stb...

5 hónap alatt kaptam 120E munkanélküli segélyt, összemaszekoltam kb. 80E -ft-ot, a havi kötelező kiadásom kb. 60E rezsibe stb. A kajára való alapanyagot közösen vesszük, mindig valaki főz, nem költünk éttermi kajákra. Kenyeret mostanában tanultam meg sütni, de nem akarok itt meg állni, pizzát már évek óta tudok, fele annyiba jön ki mint akármelyik helyen és legalább 3x finomabb.. + én tudom mit rakok bele.

Folyamatosan próbálok új technikákat felfedezni, elsajátítani, a rendszertől való függetlenségre.

Én nem ilyedek meg hogy most nincs munkahelyem, igaz van tartalékom mert már évek óta nem szórom a pénzt fölöslegre, gyógyszert soha sem szedtem. Nem mellesleg, nem rég kezdtem felfedezni a gyógynövények világát is, és csak ámulok és bámulok miről nem tudtam eddig, és még mennyi mindent nem tudok, valójában arra jöttem rá, hogy a természetben minden meg van ami az embernek az élethez kell. Csak a fogyasztói társadalom kizárja a természetet... (pl. Minden rák gyógyítható akár hetek alatt, de van akiknek ez nem érdeke...)

Visszatérve, az emberek szeretnek ebbe a csilivili fogyasztói társadalomba élni, szeretnek ragyogni, szép autóval járni, kivülről tökéletesnek látszani, ez a mű világ szerintem semmire sem való, saját magunk becsapása, mások átverése és a természettől való gyökeres elszakadás, ezért van pusztuló félben az emberiség és a világ is... Csak sajnálni tudom azokat az embereket akiknek az a boldogság, hogy beülnek egy KFC-be vagy posztolnak Barcelonából... Ha meg véletlen nem 400 ezret keresnek egy hónapba "csak" csak 350 ezret akkor meg összedől a világ, "mehetnek az utcára", meg a kormány kirabol stb. stb. Igen a kormány kihasználja az embereket, de az emberek is kihasználtatják magukat, nem veszik komolyan mit esznek, mivel töltik a szabadidejüket, hogyan viszonyulnak a másikhoz. Nem veszik komolyan, sőt nem is akarják tudni hogy az életmódjukkal milyen következményeket hoznak létre akár a természetben is. Ez a fogyasztói társadalom egyszerűen pusztulásra van ítélve, az emberek meg szépen ragaszkodnak is ehhez, függők, és nem akarnak lemondani erről az önpusztító csilivili társadalomról, valójában mindenki a rendszer rabszolgája aki pénzért jár dolgozni, kérdés hogy a pénzed irányít vagy te irányítod a pénzed?

A kötelező kiadásokon felül +60 ezer ft-ból minden magyar meg tudna élni ha akarna, csak ugye akkor nem lesz KFC meg Dolce Gabana az élet sava borsa... Meg kocsival járni mindenhova...

7-es ez mind szép és jó, nagy részével tudok rezonálni, főleg ami az életmódot, gyógynövényeket stb. illeti.

Lehet, hogy én bonyolítottam eddig túl, de akárhányszor próbáltam az általad leírtak alapján dobbantani, bukás lett a vége. Akár azonnal, akár éven belül, akád hosszú évekre előre beárnyékolva mindent (most is ebben vagyok.)

A 60 ezres résszel is mélyen egyetértek, igy töltöttem az elmúlt egy évet, kb. havi 60-80 volt a kötelezőkőn túl amiből szabadon gazdálkodhattam.

Sajnos, nekem a "kötelező" része túl magas és ez részben az elhivázott döntéseimből fakad (kiugrások, majd adósságok), részben a rendszertől való függőségen. Rendszer alatt én sokkal inkább energetikai, élelmiszeripari stb. rendszereket értenék mint politikait. Az energetikaitól pl. 100%-ban függök még ha nem is pazarlok, sőt, igazából rengeteget költöttem arra hogy ne az utcát fűtsem és hasonlók. Ez mind pénz! Jó lenne egy kandalló és majd idővel akár saját fával fűtés de ez is pénz...

Nem is tudom már, hova akartam mindezt kifuttatni, talán csak az akartam érzékeltetni hogy nem fekete és fehér ez sem.

Ha pl. már alapból el vagy adósodva, olyan munkád van ami kötöttségekkel és költségekkel jár, és nem is hagyhatod ott, van egy viszonylag jól működő infrastruktúrád ami időnként igencsak viszi a pénzt, de hosszabb távon mégiscsak szükséged van rá, kell egy bázis, kell valami saját (nem öncélúan, a szerzés kedvéért, hanem azért mert egy idő után már nem hatékony az ember ha 'csövezik'), akkor könnyen ott találhatja magát hogy 300-350 az alap, a fix költség. Ennek a megemelkedése mondjuk 400-450-re, stagnáló bevételek mellett maga a katasztrófa (lenne, ne legyen ilyen.) Ezen túl pedig maga a szakadék van sokaknak (nekem is, pedig nincsenek nagy igényeim), igazi lecsúszott, csöves életmód, hozzá illő nettó 199-es melóval.

De ne legyen igazam és őszintén, örülök ha valaki ezt mégis ki tudja vitelezni. Minden tiszteletem a vagabond embereké.

Lehet, hogy épp azért buktam el ezen a teszten az elettől, mert nem vagyok (és sokan mások nem azok) ilyen, alapból sem, másutt kell/kellene kitörnöm, megtalálnom az üdvözítő utat. Lehet hogy sokkal inkább a rendszeren belül. Ki tudja.

Igen ez nem fekete fehér én is így látom.

Egy ember aki kezd belátni dolgokat, de mégis van egy munkahelye ahol már felelős pozíciója van, jól is keres, de valahogy látja ennek az egész világnak az értelmetlen, káros működését, még sem lehet elvárni hogy adjon el mindent és költözzön tanyára. Nem ezt így nem lehet, és jelenleg én sem tudom ezt elképzelni, nagyvárosban, kisvárosban éltem világ életemben, a körülményeim a tudásom az emberi kapcsolataim okán, az hogy én holnap kiköltözzek tanyára, nem fog menni. De nem zárom ki hogy 15 év múlva megtörténik. De lehet hogy soha nem megyek tanyára, ki tudja.

Itt inkább nem a fekete fehérségen van a hangsúly mert azt tudjuk hogy nem fog menni, inkább százalékosítanám a dolgokat. Ugye nem mindegy hogy valami 90% vagy 70%. Ugye nem mindegy hogy a szokásos fizetésed csak 80% kapod készhez vagy 95%-át. Mert ugye ez több tízezer ft. Vagy nem mindegy hogy 5%-ot vagy 20%-ot romlik a forint.

Ezért nem mindegy hogy a 17 órából amíg ébren vagy hány %-ot töltesz el értelmetlen, népbutító filmekkel, videókkal. 10-et vagy 20-at, azaz másfél órát vagy 3-at. Nem mindegy hogy egy átlagos héten, összevetve, hány százalékban ettél egészségtelen, cukros ételeket, 20%-ban vagy 45%-ban.

Nem mindegy hogy egy átlagos héten hány órát töltesz testmozgással, főleg ha nem fizikai munkád van. 5%-ot vagy 10%-ot, avagy, 5 órát vagy 10 órát.

Nem mindegy hogy egy évi fizetésed ami mondjuk 4.000.000 ft hány százalékát költöd el olyan élelmiszerekre, fölösleges tárgyakra, drágább dolgokra, amikre nem lett volna muszály, de a lustaságod, az értelmetlen vágyaid, vagy függőségeiden nem voltál hajlandó uralkodni. 10-et vagy 20-at. Ugye ez 400E vagy 800E, amit számíts át munka órába és ráfogsz jönni hogy 1 egész hónapot dolgoztál, magad ellen. Mint a kutya aki a saját farkát kergeti.

És ezek a dolgok nagyon sokrétűek, sok szempont van még ez a százalékos kifejezés csak egy lebutított történet. A lényeg a lényeg. Mindennek van értelme, ha napi 100ft-ot rakok félre abból 10 év múlva 360.000 ft- lesz. Nem sok pénz. De számítsd át munkaórába, egy hónap szabadságot megvehetsz belőle.

Szóval nem a tökéletesség a cél. Én sem vagyok tökéletes, egyszerűen fölismerek dolgokat, és próbálom ahhoz tartani magam. Nem mindig sikerül nekem sem következesnek lennem, még egyszer nem vagyok tökéletes, de szándék ott van és ez a fontos. Kis lépésekből mérföldek lesznek...