Mi lesz ezzel a sok fiatallal? Hogy lesz saját lakásuk, egzisztenciájuk?A lakáshitelek az egekben! Aki nem gazdag családba születik, mi lesz vele?

Sehogy netto 800e ft alatt nincsen élet.

Ha bele feszülsz is amit félre tudsz tenni éppen csak arra elég, hogy amennyit nő az ingatlan ár napról napra le kövesd legjobb esetben.

Ha megvan a netto 800e ft akkor tudsz össze gyűjteni vmi értelmes önerőt.

Az élet pedig nettó 1M ft felett kezdődik akkor kerül belátható közelségbe a saját lakás máskülönben a szenvedés.

A szenvedés formái innentől kezdve mellékesek tök m1, hogy az albérlet vagy a mamahotel a helyszíne.

Én speciel már el engedtem a lakás kérdést és nem érdekel az sem, hogy otthon lakom 29 éves korom ellenére ha esetleg mondják, hogy menjek el akkor tipli van és kész. Megalszom a kocsimban m1 az egész.

Nőt így nem fogok találni mert ez a felfogás nem túl szimpatikus. Társról is le tettem saját lakás nélkül esélytelen.

Meg a sok munka mellett úgy is csak aludni járok haza. Erre egy lakó kocsi is elegendő.

Azért vannak itt már hírek, ahol nominálisan, forintban kifejezve is elég komoly csökkenések vannak

-Idén már csökkenni kezdtek a fővárosi panellakások árai

2023 első félévében azonban elkezdődött az árak korrekciója, 12 fővárosi lakótelepből 8 esetében csökkentek az átlagos négyzetméterárak a Duna House adatai szerint.

A legnagyobb áresést 2022 óta a Bécsi úti paneleknél mérték, itt 22 százalékkal csökkentek az árak

A Vizafogón és a Fehérvári úti lakásoknál is 14-15 százalékkal ment lejjebb az átlagos árszint.

A legdrágább lakótelep Gazdagrét, ahol 4 százalékkal estek az árak

Link: [link]

"netto 800e ft alatt nincsen élet"

Hol van az a környék az országban és mekkora, ahol mindenki nettó 800 fölött keres?

"Az élet pedig nettó 1M ft felett kezdődik akkor kerül belátható közelségbe a saját lakás"

Saját lakás nélkül is van élet.

Ráadásul manapság, amikor egyre kevesebb gyerek születik, egyre inkább tudnak segíteni a szülők meg más rokonok is a sajátlakásvásárlásban, nem úgy, mint régen, amikor volt mondjuk átlag min. 5-6 gyerek.

Az a baj, a többség Budapestben gondolkodik. Félreértés ne essék, én is innen indítottam a gondolataimat. Először gondoltam hogy jó lenne egy kertesház egy kertvárosi kerületben. Utána azt gondoltam végülis egy garzon is megfelelhetne. Nézegettem agglomerációt is.

Aztán túltettem magamat ezen, és vidéki kis faluban vettem egy felújítandó házat, 2-3 év felújítás, sok sajátkezű munka.

Ezerszer inkább ez, mint pesten nyomorogni egy kis garzonlakásban hitellel a nyakamban és azzal a tudattal hogy majd 30 év múlva talán az enyém is lesz.

Utólag nem is értem, hogy lehettem akkora barom hogy a gondolat is megfordult bennem hogy jó lesz a garzon is... Áldom az eszemet hogy nem Budapest mellet döntöttem, ahol csak kuporognék egy kis szobábam, napi szinten szenvedve az ottani zsúfoltságtól, zajtól, büdösségtől, a nagy forgalomtól ami ott és az agglomerációban uralkodik. Mert az agglomeráció sem a régi, eszement módon össze-vissza építkeznek szabályozatlanul, miközben az utak keresztmetszete, forgalom áteresztő képessége változatlan. Nem nehéz kitalálni ugyebár mi történik akkor, ha egy szűk, de forgalmatlan utat teljesen beépülnek...

Na mindegy, ez a történetem, okuljatok belőle és döntsetek jól.

#236

Azért tényleg jó néha ilyet is hallani, hogy valaki végülis tovább látott a saját “vágyain” és utólag olyan döntést hozott, amit nem bánt meg.

Sajnos én az építőiparban dolgozva, főleg az elmúlt 3-4 évben rengeteg olyan fiatal párral találkoztam, akik már a felújítás alatt megbánták, hogy azt az adott ingatlant vették meg, azon az adott helyen.

Egyébként a kérdésre válaszolva… ha valaki kicsit elengedi a külső nyomást, és nem ugrik bele 20-22 évesen egy albérletbe, teszem azt párja is van, akivel közösen gondolkoznak.. pár év alatt simán meg lehet teremteni most is az önerőt, ha közben az embernek van lehetősége normális körülmények között, mamahotelben lakni.. ha össze is lehet ott költözni előtte, az plusz pont.

Nem éppen ideális a helyzet ingatlan szinten most, de mindig lesznek, akik megoldják az ilyen nehéz helyzeteket is, a többiek pedig majd (legalábbis az okosabb réteg) példát merít belőle, és megpróbálja utána csinálni.

Régen se jutott mindenkinek saját ház, most se fog..

Aztán ki tudja.. lehet 5-10 év múlva eljutunk egy olyan szintre, mint az osztrákok vagy a németek, hogy nem lesz “ciki” albérletben élni, bár ehhez először majd egy olyan rendszer kell, ami kölcsönösen védi a bérlőt és a kiadót is. Én egyébként ebben látom a jövőt.. azt nehezen tudom elképzelni, hogy úgy jutunk el egy napon nyugati szintre, hogy közben megmarad a kedvező keleti stílusú ingatlan vásárlás.. kiváltság lesz itt is, a rengeteg épülő társasház amúgy is ideális talajt biztosítana az albérlet központú ingatlanpiacnak, főleg, ha a kivitelezők nyakán marad meg egy jó ideig.

"ha valaki kicsit elengedi a külső nyomást, és nem ugrik bele 20-22 évesen egy albérletbe, teszem azt párja is van, akivel közösen gondolkoznak.. pár év alatt simán meg lehet teremteni most is az önerőt"

Csak ehhez az kéne, hogy az emberek már 20-22 évesen hosszú távú párkapcsolatban gondokozzanak. Jó is lenne, de legtöbben fényévekre vannak az ilyen érett gondolkodástól.

"Csak ehhez az kéne, hogy az emberek már 20-22 évesen hosszú távú párkapcsolatban gondokozzanak. Jó is lenne, de legtöbben fényévekre vannak az ilyen érett gondolkodástól."

Tény, hogy a mai fiatalok jelentős része nem gondokozik még élethosszig tartó kapcsolatban. Azt viszont visszautasítom, hogy ez negatív dolog lenne. Nem jobb ez és nem is rosszabb, mint egy életre elköteleződni, csak más.