Huszonéves fiatalok, akik ilyen bruttó 350-450 ezer Ft körül kerestek, hogyan vagy miből vesztek saját házat/lakást?

Sehogy ekkora fizetésből. Még nekünk sem reális fejenként br 500 feletti fizuval, egyszerűen hiába gyűjtögetnénk és építjük a karrierünket, ha 2-3 évente 50%-kal emelkednek az árak. Nyugat-magyarországi megyeszékhelyen élünk, egy lepukkant panel 25 milliótól indul, a törlesztőnk lenne rá 180-200 ezer, vagy maradhatunk a fullos újépítésű albérletünkben fele ennyiért és még az életünket sem kell feláldozni teljesen a gyűjtögetés oltárán 😀

#köszicsok

Én magam is sokszor elgondolkozom, hogy hagytam volna a büdös francba a gyűjtögetést.

Hosszú éveket lehúztam lakótársakkal, olcsó lepukkant albérletekben hogy tudjak spórolni.

Mindezt azért, hogy vehessek egy lepukkant panelt. Most spórolhatok, hogy fel tudtam újítani, és már a jövő évi megtakarításom is rá kell költenem.

Majd spórolhatok, hogy megszabaduljak a hitelemtől.

Majd spórolhatok, hogy elköltözhessek innen egy olyan helyre, ahol szeretnék is élni. Remekül hangzik.

Mondanám, hogy kiadom és kiveszek máshol lakást, de ilyen proli környékre csak valami proli lenne a bérlő is aki lelakná én meg foghatnám a fejemet.

Szerintem nagyon végletekben gondolkoztok. Kőbánya es a 11. ker között azért van átmenet. Sok élhető kerület van Bpn a kettò között, ami nem a luxus, de nem is a proli.

Lehet, hogy nem leszek népszerű, de:

1. Az a huszonéves, aki már látta, hogy a szülei nem tudják támogatni, annak baromi tudatosan kellett volna tanulni, pályát választani. És jelenleg nemcsak az informatikusok, ügyvédek, orvosok keresnek jól itthon, szóval ezzel kár takarozni.

2. Miért kell egy huszonéves, egyedüállónak saját lakás?éljen otthon, béreljen szobát a haverokkal, menjen ki pár évig külföldre. Mi is így csináltuk anno.

Akik úgy huszonévesek, hogy a vége fele járnak és inkább a 10 milla fele van a spórolt pénzük azok még talán-talán fognak, de a többiek már nem igazán.

Persze egyedül még azoknak a nagy része sem fog.

#14 Hát nem tudom...

Én tanultam, spóroltam, próbáltam tudatosan haladni előre. 30 éves koromig szobát béreltem másokkal, rohadt sok lemondással és kompromisszummal járt az életem, hajtottam a munkában, igyekeztem fejlődni, viszonylag élhető fizetésem is van.

Aztán nesze, ez az eredménye, egy szaros proli panellakás.

Lehet mondani, hogy végletben gondolkozom, de sajnos nekem mint egyedülálló csak a véglet volt elérhető úgy, hogy nulláról kezdve, család és állami támogatás nélkül legyen hol laknom.

Kiváncsiságból felcsaptam az ingatlan.com-ot. beírtam 30 nm-es lakás, Újpesten. Azért itt, mert én itt élek és tisztában vagyok a viszonyokkal. A 100 millás házaktól kezdve, a társasházi lakásokon keresztül, a 30 nm-eres panelokig mindenki megtalálja a pénztárcájának, igényeinek valót. Mi szerencsére a legelső kategóriába tartozunk, és ezt nem a dicsekvés vagy az orrod alá dörgölés miatt írom, hanem azért, hogy érzed, hogy még én sem érzem prolinak a kerületet. Sőt élhető, tiszta, rendezett, még a lakótelepek is szuperek. Itt van minden a szánkban, a 3mas metróval ott pikk pakk a belvárásban, ha arra van igény.

Szóval beírtam a keresőbe a paramétereket, egy garzont már 20 körül lehet kapni. Nos, aki tudatosan tanul, dolgozik, tesz félre, felvesz egy kis hitelt, azért ez nem a megugorhatatlan kategória. Nem a budai hegyek, de nem is a Havanna.