Régen (40 éve) a csóró egyetemistáknak könnyebb volt lakáshoz jutni?

A szüleimmel kapcsolatban (30 évvel ezelőtti viszonyok) már válaszoltam, a nagyszüleim pedig 50 éve jutottak lakáshoz, ők 7/10 év irodai/szakmunka után jutottak saját lakáshoz, akkor is szerencsével (és ha jól tudom, hitellel), úgy, hogy előtte a szülők lakásában laktak, rosszabb körülmények közt, mint mi most. Akkor lehetőség sem volt, nem önmagában a pénz hiánya volt a gond.

Az utolsó válaszomnál figyelmetlen voltam, megzavart egy korábbi válasz, ők nem egyetemisták voltak, tehát nem biztos, hogy releváns ez a kérdésed alapján.

Ja, és annak a 2 szoba-hallos lakásnak a mostani piaci értéke nem éri el a 70 milliót szerintem, a Kálvin térnél van, magasemeleti, liftes, panorámás lakás felújítva.

Nagyszüleim kora huszonévesen házasodtak, egyből kaptak tanácsi lakást. 7 évvel később, mikor anyám már 6 éves volt, nevetségesen alacsony kamatú OTP hitellel vettek saját lakast, abban laktak egész életükben. Az sem okozott gobdot nekik, hogy anyám egyetemi tanulmányait egy másik városban finanszírozzák, miközben elég sok pénzt össze is spóroltak, be tudtak segíteni anyáméknak az első lakásukba, később még engem éstestvéreimet is segítették. Ma ez elképzelhetetlen lenne 2 gyári munkás béréből.

Kezdjük ott, hogy 40 éve még az érettségi volt tiszteletreméltó dolog, és egyetemre kevesen mentek, még kevesebben végezték el, tehát totál ellentétes a mai magyar társadalommal. Általában akkoriban az tudott egyetemre menni, aki vagy nagyon okos volt, vagy volt otthonról segítsége. Polgári lakáshoz aki hozzá tudott jutni, az bérleti jog volt, nem volt az övé. Ez a mai napig működő rendszer amúgy, csak pl. nagyapám lakása járt úgy, hogy ki tudja hány évtizedeken át működött, aztán határidőre ki kellett költözni minimális végkielégítéssel, mert az önkormányzat emlékparkot épített a helyére. Aki nem pénzt akart, hanem másik lakást, annak sokkal rosszabb helyen, teljesen más kerületben ajánlottak fel nagyon rossz minőségű lakást. Ez kb. 10 éve volt Budapesten. Szóval azért ezek a polgári lakások nem egy 100% életbiztosítással érnek fel. De még úgy 20-30 éve sok polgári lakást meg lehetett öröklakásnak váltani, a mostani árakhoz képest fényévekkel olcsóbban, akinek volt esze és lehetősége az akkor meg is váltotta. És ahogy te is írtad Kérdező, ma már egy ilyen lakás az akkori értékéhez képest a többszörösét érheti - nem feltétlenül azért! - de az biztos, hogy sokkal drágábban lehet ezeket ma eladni, mint az akkori pénzhez és vagyoni viszonyokhoz és értékükhöz képest. Nagyon más világ volt, más helyzetekkel, szerintem nem érdemes összehasonlítani sem. Ma amikor valaki megkeres diplomásként nettó kétszázat, és egy albérletnek csak a bérleti díja lehet százezer, plusz a rezsi, stb., akkor nem véletlen laknak sokan otthon szülőkkel és inkább spórolnak, ha tudnak. Ahol nincs komoly háttérsegítség, vagyon jól fizető szakmával rendelkező fiatal, ott gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy bárkinek valaha is saját lakása legyen. De rengeteg cikk foglalkozott már ezzel a neten. Nekem ismerősi körben csak a gazdagéknak van már 18 évesen saját lakása, vagy annak lett még fiatalon, aki megörökölte.

17-es vagyok. Ha már olyan sokan lepomtoztatok, tényleg leírhatnátok, hogy találok 20-30 millióért Budapest belvárosában garzon lakásokat. Mert ha lepontoztatok, abból következik, hogy szerintetek nincs igazam, akkor viszont kell lennie ilyen olcsó lakásoknak.

17: Valamit beikszelsz, amit nem kéne. Nekünk is van 27M-s eladó belvárosi lakásunk, és hát nagyon nem vagyunk vele egyedül.:)) Helyette is szeretnénk venni 20-ig, és hát az is van!:)