Régen (40 éve) a csóró egyetemistáknak könnyebb volt lakáshoz jutni?

NEM, nem volt könnyebb! Ugyan a lakás akkor ára jóval kevesebb volt, mint ma, de egy egyetemistának jó esetben 1000-1200 Ft ösztöndíja volt, egy pályakezdönek meg 2000-2500 Fr maximum, azaz a jövedelem is nagyságrendekkel kevesebb volt.

A nagybátyádék gondolom családi segítséggel jutottak lakáshoz, nem saját zsebböl fizették ki!

(Én ebben az idöszakban voltam egyetemista, és kb 10 év múlva tudtunk a párooam egy lakást venni hitelre)

Régen egyedül a házépítés volt könnyebb, ha volt egy halom rokon, haver és lehetőleg volt köztük olyan, aki tudta lopni az anyagot, vagy ismert olyant. És érdekes módon mindig volt olyan...

A lakáshoz jutás régen még annyival nehezebb volt, hogyha valami csoda folytán volt is pénzed, még szövetkezeti lakásnál is volt egy kiutalási sorrend, amit még a pártbizottság is véleményezett, hogy mennyire vagy jó elvtárs. 40 éve sem volt másképp.

Annak idején kezdöként a fizetésem 60%-a ment egy lakástakarék-szerü számlára, a párom fizetéséböl éltünk a szülönél. 5 év múlva, amikor lejárt a takarék, ezt öneröként befizetve vettünk egy lakást hitelre, az én fizetésem ment a törlesztésre, a páromé maradt a megélhetésre.

Akkoriban ez volt a normális, senkinek nem potyogott az ölébe lakás.

Édesapám 1979-ben érettségizett, aztán a TSZ-ben dolgozott 1990-ig, aztán átképezte magát rendszergazdának a '90-es években. Ő a '80-as években tudott venni magának huszonévesen, családi segítség és hitel nélkül egy garzon lakást.

Aztán anyával a '90-es évek közepén tudtak venni harmincpár éves korukban szintén hitel nélkül egy nagyobb méretű 3 szobás tégla lakást. Továbbra is közepesnek számító alkalmazotti fizetés mellett.

Nem. Min. 3 főnek utaltak ki egy 1,5-2 szobás lakást igénylési sorrendben, ahogy épültek a lakótelepek, és részletekben ki kellett fizetni, kb. a havi munkabér 35%-a volt az ár, 30 éven át.

Mi így vettünk egy lakótelepi lakást, amiben felnőttem.

Tehát akinek nem volt keresete, amiből ezt fizesse, az nem kapott.