Milyen házimunkát végzel?

Hát nem sokmindent, mert gépesített a háztartás + a férjem kevesebbet dolgozik, és hamarabb ér haza, így ő végzi a nagyrészét.

Én általában: bevásárlás, mosogatógép-szárítógép ki-be pakolása, ruhák elrakása, fürdő-wc tisztítás

A férjem: mosogatógép ki-be pakolása,fűnyírás,locsolás, porszívózás heti-kétheti 1x (van robotporszi is, ami minden nap megy), portörlés, tükrök,üvegfelületek takarítása, avkárium (300l) takarítása,ablakpucolás néha

Főzni felváltva szoktunk, felmosni nem kell mert van felmosórobot.

1. Egyrészt lehet gépesíteni. Hosszútávon olcsóbb (pl. mosogatógép sokkal víztakarékosabb, mint a kézi mosogatás, a robotporszívó sokkal kevesebb áramot igényel, stb.); és nem utolsósorban heti szinten 3-6 órát megspórol az életedből, ha nem többet. Robotfűnyíró is van már...

2. Másrészt nem kötelező állatokat mészárolni a kertben, de ez egyébként is olyasmi amit gondolom hétvégén elintéztek aztán elrakjátok az alkatrészeket...

3. Ha visszamennél dolgozni, nyilván a férjeddel ketten végeznétek a házimunkát, gyereknevelést, így sokkal kevesebb gond hárulna rád.

Végső soron a te döntésed, de egy kert és egy óvodás gyerek (aki otthon sincs??) miatt otthon maradni szerintem is hülyeség.

Mindent amit egy kis lakásban kell. Nem sok minden. Főzés, mosás, takarítás.

Nem dolgozok.

30L

Kérdező, a te életed, a te dolgod, úgy cseszed el, ahogy tetszik.

Csak a saját családomból tudok példát hozni:

1. Apai nagyszüleim, már egyikük sem él, nagyapám 83 évesen halt meg 8-9 éves koromban, nagymamám már a születésemkor nem élt, háborús, forradalmi időben voltak fiatalok. Mindketten dolgoztak egy darabig, de a történelmi helyzet miatt a család biztonsága érdekében elköltöztek békésebb környékre, onnan viszont már csak nagyapám dolgozott, és nagymamám háztartásbeli lett. Később, mikor nyugdíjas korba lépett, nem kapott nyugdíjat, mivel nem volt elég jogszerző ideje. Nem voltak jómódúak, a háború mindent vitt.

2. Anyai nagymamám egész életében kántorként dolgozott, de kibabrált vele az egyház, és nem vezették rendesen az idejét, később, mikor a nyugdíja miatt akart intézkedni, elintézték annyival, hogy hát szeretett énekelni, így most kap valami minimális segélyt, nyugdíjat pedig nem. Tudomásul is vette, nem is tett semmit sokáig, a szüleim hiába mondták neki, hogy utána kellene járni, mert ez így nem jó. Aztán nagyapám elkezdett rohamosan leépülni testileg, és kórházba került, egyedül még enni sem tud, nagymamám ekkor kapott észbe (közel a 80-hoz), hogy valószínűleg nagyapám hamarabb elmegy, mint ő, és akkor ő egyedül marad. Nem éltek jómódban ők sem, de nagyapám a vasútnál dolgozott korábban, és ők nem csaltak, így rendes nyugdíjat kapott, és ez meg a kert, meg a baromfiudvar elég volt sokáig. Viszont néhány éve már nem bírják erővel, a kertet kiadták másnak, mert nem tudják megművelni, a gyerekeik tanultak, és azzal helyezkedtek el, így egyikük sincs ott, hogy a földet művelje.

3. Én dolgozó szülők mellett nőttem fel, ugyan kert soha nem volt, de egyik szülőm sem lógatta soha a lábát, én pár hónapig voltam bölcsis is, majd ovis, öcsém hasonlóképp, ami munka, intézkedés volt, azt közösen, illetve megosztva csinálták, nekem ez vált természetessé. Nem érezném jól magam csak háztartásbeliként, szükségem van más ingerekre is, más célokra is, más eredményekre is, más emberekkel találkozni, az otthoni dolgokat megtanultam praktikusan, párhuzamosan elintézni. Ráadásul azzal, hogy dolgozom, nem válok más ember, illetve a sors kiszolgáltatottjává. Mit csinálsz, ha a párod megcsal, lecserél, agresszívvé válik, hova tudnál menni, és miből? Mit tudnál tenni, ha a párod meghalna, vagy egy baleset miatt hónapokra kiesne a munkából, vagy lerokkanna? Miből élnétek meg?

Nekem túl sok a kockázat a te életmódodban, és ezért semmiképpen sem vállalnám.