Szerintetek milyen mértékű takarítás számít normálisnak?

az én anyám a válást nem dolgozhatta fel teljesen, inkább csak megkeményedett. elmondása szerint, akkor nagyon fájt neki, nagyon ki volt, lefogyott 56 kilóra, annak ellenére, hogy már nem szerette apámat. de mostanra annyira megkeményedett, hogy az se érdekelte, hogy azt a nőt is elhagyta apám két gyerekkel.

emlékeim szerint anyám a takaritást tekintve egy zsarnok volt. nem lehetett cipővel belépni, mert már orditott. nem lehetett fehér törölközőbe arcot vagy kezet törölni, mert hogy foltos lesz. minden "maszatért" szólt, amihez csak hozzáértem, és foltot hagyott az üvegen, vagy az asztalon. nem lehetett enni, mert minden morzsát a szemével követett és egyből ripakodott, hogy lepergett a morzsa. én gyerekként ezt terrorként éltem meg, hiszen nem is normális. ilyenért az ember érezze egy életen át rossznak magát??? mert belém úgy ivódott be hogy anyám szemében rossz vagyok, ha ezeket a szabályait megszegem. neki ugyanis ezek a tragédiák.

ha eljön hozzám (már középkorú vagyok 37) úgy kezel mint egy hülyegyereket, hogy semmit se jól csinálok. mindent kritizál. de pl olyanokért lekezelően beszél velem, hogy összegyűlt pár befőttes üveg, amit nem használok, és csak porozódik, vagy hogy a sütő mellé be vannak hajigálva a résbe a neylon szatyrok. én ezért már egy bitófára való semmirekellő vagyok a szemében. egyébként az egész házam pipec, egy két ilyen kis elhalogatott dolgot leszámitva, de összességében rend van, és rendszer. soha nem fogok neki megfelelni, az ő szabályainak, ami az ő fejében tragédiának számitanak.

a pszichológusom szerint nem dolgozta fel a válást, és rajtam, kisebb gyereken vezeti le a frusztrációját, és a saját pótcselekvését akarja rajtam bevasalni, amit arra dolgozott ki hogy apámat elfelejtse. de mivel én apára emlékeztetem, ezért akarja ezt ennyire rám erőltetni, és a saját rendszerébe beszoritani engem is. csak arra meg soha nem gondol, hogy ezzel az én mentalitásomat, énképemet, és ezzel együtt az életemet vágta tönkre egy életre. én meg belegondoltam, hogy nem fogom ez a két hülye felnőtt miatt hagyni hogy az én életem is tönkremenyjen, azért mert nekik nem sikerült. nekem nem kell hordozni az ő nyomorukat, és szerencsétlenségüket, hogy nem tudtak együtt maradni.