Miért ekkora ügy a takarítás?

Van egy hasonló korú lányom, ezért kb. tudom, miről panaszkodsz. Tudod, valahogy úgy van ez, hogy ő is mire elvégez valamit, addigra annyit kell könyörögni, noszogatni, hogy elveszti az értékét a dolog. Ráadásul olyan mártír arccal teszi, mintha valami őrült nehéz és igazságtalan dologra kényszerítettem volna (én naponta sokkal többet dolgozom, de hiába ennyi idős, nem érdekli). És szinte sose önként és jó kedvvel segít, ami nem esik ám jól az ember anyjának:)

Szóval ez a másik oldal. (Persze, nem zárom ki, biztos én is hibás vagyok, voltam - a nevelésben.)

Egyszerü nem foglalkozol vel ugyan ez volt nálunk is helyzet mig el nem költöztem sőt mostis akárhányszor jön mindig megmondja h mi nem tetszik neki persze a hátam mögött de már nem érdekel én tudom h tisztaság van mivel meg van h heti 2-3 szor felmosok heti 1 szer nagy takarítás stb.

Persze a nővéremnél akinál tényleg áll a kosz ott nem lényeg.

Mást nem tudsz vele tenni h nem érdekel.és kész.

Ez legyen életed legnagyobb problémája. Ezt a legkomolyabban mondom.

Takaríts akkor, amikor nem látja, és nem kell hallgatnod a beszólásait és a kezedből sem veszi ki. Ne azért takaríts, hogy elismerje, hanem hogy tisztaság és higiénia legyen körülötted. Pár évig még kibírod a hülye megjegyzéseket cserébe azért, hogy fizetik a sulidat. 3-4 év múlva a saját kéglidben meg annyit takaríthatsz, hogy meg is fogod unni. :)

öszíntén,én 1 nagy takarítást csinálok és utána napi 10percet kell takarítani akkor sokat mondok.

már külön lakom nem szeretek takarítani de magamnak csinálom,probáld ki 1nagy takarítás és napi 10perc senki nem fog piszkálni.

nem kell foglalkozni mással csináld meg tényleg nem nagy munka

25/L