Vannak itt akik saját bevallásuk alapján egészen elhanyagolják a takarítást?

44-es vagyok

45-ös, na ennek örülök, végre valaki nem elmondja annak vmi variációját hogy igénytelen vagyok, hanem látja a furcsa szokásaimban a stratégiát XD egyébként az is egy stratégia hogy ha nagyon depressziós vagyok meg pocsékul vagyok akkor nem az a legfontosabb, hogy van-e szennyes a földön, hanem hogy túléljem ezt a kellemetlen időszakot.

#45

Csatlakoznék, soha életemben nem volt olyan mértékű tisztaság otthon, mint a vizsgáim előtt/alatt. :D

Volt lakótársaim, ezért is költöztem el. Munka után ide-oda csavarogtak, este értek haza. Nincs ezzel gond, de a közös takarítással mindig csúsztak, vagy másnaposan pihegtek és esküdöztek, hogy holnap megcsinálják… a konyhában nem pakoltak el maguk után (lefőzött tészta a fazékban maradt napokig, pizza a dobozában az asztalon napokig, kajás tányér valahol lerakva, lejárt büdös kaja a hűtőben, ha kifutott a kaja a tűzhelyre azt sem törölték le, a mosogatásról és a kuka ürítésről nem is beszélve, folyt a szemét, ahelyett h kidobta volna a zacskót mèg beletömte a kukàba) fürdőben szintén a flakonok szanaszét, tiszta ruha a szárítón amíg le nem szedte aki teregetni akar, cipők kabátok a fogason, az előszoba szekrény meg üres volt.

A szobájukban ruhakupac, magazinok, ágyazatlan ágynemű, leszakadt függöny, tànyérok, pet palackok, poharak, zsepik mindenhol…

25-30 éves nők, magukra nagyon igényesek, márkás minden tetőtől talpig, smink-szempilla-köröm minden, de a lakhelyük hányinger!!!