Szerintetek az hogy valaki akar-e saját gyereket vagy sem jó mércéje annak, hogy az otthonról hozott minta milyen? Hogy jó szülei voltak, összetartó családból jön, vagy épp ellenkezőleg, sok rosszat látott, vitát, válást, elhanyagolást élt meg?

Szerintem azok nem akarnak gyereket, akik nagyon nem tudnak velük mit kezdeni és/vagy ők maguk gyerekként semmi tigyelmet nem kaotak, felnőtt elvárásokat kellett teljesiteniük/nem volt igazi gyerekkoruk/semmit sem szabadott, leginkább csak kussban maradni és jól tanulni.

Én legalábbis ezzel magyarázom, hogy nálam nem prioritás a gyerekvállalás.

Én tanár vagyok. A legtöbb szülő nélkül felnövő diákom alig várja, hogy gyereke lehessen, hogy végre szeresse valaki feltétel nélkül. Nem vicc, ezt ki szokták mondani. Azok között is szép számmal vannak így, akiket otthon csak vertek, meg üvöltöztek velük.

Szerintem van összefüggés a minta és a saját életvitel között (vagy azonosulás vagy teljes különbözőségre törekvés), de nem kizárólagos.

Szerintem nem feltétlenül van köze hozzá. Nekem normális a családom, jó gyerekkorom volt.

Nem akarok gyereket, mert nem akarom tönkretenni a testem, egészségem, és mert krrvára utálom őket.