Van itt aki alkoholista szülő után megfogadta, soha nem fog elmélyedni az italban, de nem tudta megtartani bármilyen komolyan is gondolta? Vagy épp ellenkezőleg, sikerült betartania?

Amikor édesapám erősen ivott, minket is folyton ezzel "riogatott" édesanyánk, hogy öröklődik a hajlam és bármilyen alkoholos ital (még akkor is, ha csak koccintottunk családi összejöveteleken) úgy volt kezelve, mint valami démoni dolog. Mindig csúnya pillantásokat kaptunk a tesómmal anyukámtól a legkisebb alkoholfogyasztásért is.

Nekem személy szerint ritka az az alkoholos ital, aminek szeretem az ízét, és úgy érzem, néha-néha egy-két gyümölcsös sör itthon, a mindennapokban is még nem visz le a lejtőn.

Ilyen "hátszéllel" nyilván többet pörög ezen az ember, de az, hogy rettegsz, az sem megoldás. Keress fel egy szakembert, aki tud neked segíteni ebben és feloldja benned a gátakat. Akaraterő kérdése, plusz ott van mindig a szemed előtt a rossz példa, amibe kapaszkodhatsz, ha úgy érzed, elszalad veled a ló.

Mindenképp azt javaslom, hogy kérjél szaktanácsot, sokat tud enyhíteni a lelkeden.

Nálunk is alkoholista volt az egyik szülő, de mi nem lettünk azok. Mindig úgy gondoltam, hogy tudatossággal nem leszek az.

Meg kell kérdezni magadtól hogy miért iszol amikor éppen iszol alkoholt. Mert problémád van, bulizol, vagy mert ellazít. En sokszor vagyok feszült, és ellazít az alkohol, de egy óra múlva minden a régi. Belegondoltam hogy ezért nem éri meg inni, mert csak pillanatnyi megoldás. Mint a drogok (soha nem drogoztam) . Ezért nem iszok sokszor akkor akkor se ha jól esne. Nem beszélve a másnaposságról. Ha nem is sokat iszok, de másnap fáradtan kelek és a fél napom oda van, mert nem tudok figyelni semmire. Az egészségem is többet ér. Engem ezek nagyon visszatartanak.

Azt mondják nem szabad semmihez nyúlni ha valami problémád van. Ezt nem mindig sikerült betartanom, de így hogy "átlagivó" vagyok nem vittem soha túlzásba. Van itthon ital, de nem nyúlunk hozzá sokszor. Szerencsére a férjemnek se kell, ennek nagyon örülök, mert így nem visz bele. Mondjuk kifejezetten zavarna ha inna rendszeresen.

Mindkét szülőm alkoholista volt. Én egyáltalán nem iszom, soha, egy kortyot se.

Nem kellett megfogadnom. Ha megérzem az alkohol szagát, görcsbe rándul a gyomrom, mint gyerekkoromban... annyira már nem esek pánikba, de az első gondolatom még mindig a menekülés.

A testvérem nagyon-nagyon ritkán iszik, ünnepeken koccint, de például még az esküvőjén is alkoholmentes pezsgő volt.

Nem attól félek, hogy alkoholista leszek, egyszerűen gyűlölöm az alkoholt. Ha más iszik, régen az is nagyon zavart, de ez gyerekkorom óta nagyon sokat enyhült. Nagyivó barátaim viszont nincsenek, legfeljebb egy-egy sört vagy pohár bort isznak ők is.

Nem hiányzik az alkohol az életemből, nélküle is nagyon jól tudom érezni magam.