Szerintetek az hogy valaki akar-e saját gyereket vagy sem jó mércéje annak, hogy az otthonról hozott minta milyen? Hogy jó szülei voltak, összetartó családból jön, vagy épp ellenkezőleg, sok rosszat látott, vitát, válást, elhanyagolást élt meg?

21# vagyok, most olvastam a 11# válaszát.

Nem értem miért fáj az neked, ha valaki nem szereti a gyerekeket és kutyát/macskát tart.

Felnőtt emberek vagyunk, csak el tudja mindenki dönteni, hogy mire vágyik.

Az jobb lenne, ha mindenki vállalna gyereket, ha akar, ha nem? A gyerek biztos rohadtul élvezné, ha a szülei nem szeretnék úgy és esetleg úgy éreznék, hogy sok mindenből kimaradtak a gyerek miatt.

Sokkal boldogabb társadalmat tudhatnánk magunknak, ha nem vállalnának sokan társadalmi nyomás miatt gyereket.

Én kifejezetten örülök, hogy szerető családban nőttem fel. Ha tudom magamról, hogy ezt a légkört nem tudnám megadni egy gyereknek, akkor is vállalnom kellene? Kinek lenne az jó?

Egyáltalán nem biztos.

Lehet, de fordítva is lehet. lehet valakinek rossz gyerekkora, és éppen azért gyereket, hogy neki jobb legyen. Vagy szerető családban nőtt fel, de egyszerűen nem érez késztetést saját gyerekre.

Én sem akarok.

18/F

Régi kérdés, de azért vàlaszolok.

Nincs összefüggés. Én egy boldog, 4 tagú családból származom. A szüleim a mai napig boldog házasságban élnek 42 éve.

Sem én, sem a nővérem nem szeretnénk gyereket soha. Ő párkapcsolatot/ házasságot sem.

Én házas vagyok, 13 éve együtt vagyunk a férjemmel. Szóval nem a társkeresési probléma az oka.

Egész egyszerűen nem vágyom gyerekre, 15 éves korom óta tudom, hogy nem szeretnek gyerekes életet élni. Nem szeretem őket ( leginkább érdektelenek, közömbösek számomra egy kisbaba sem cuki, nem aranyos, semmi ilyen érzést nem vált ki belőlem). Ellenben a sírás, hiszti, követelőzés, stb szokott idegesíteni , és ez elég jellemző a gyerekekre. A férjem unokahúgát 3 éves kora óta ismerem, vigyáztunk is rá párszor, pont elég is volt belőle ennyi. Szóval egy dolgot megiscsak szeretek a gyerekekben, hogy vissza lehet passzolni a szüleinek ha már sok🤣.

Szóval se kedvem, se energiám, se türelmem, se időm nem lenne rájuk.

A hátam közepére se kéne, nem hiányzik, se a terhességgel , szüléssel kapcsolatos nyűg, se a gyerekkel kapcsolatos dolgok-nonstop gyereksírás, hisztik, dackorszak, szaros pelenkák, lehányt ruhák, ágybavizelés, játszótérre mászkálás, orvoshoz járás, ovi, suli, lecke, betegeskedések, kamaszkor stb stb, folyamat stresszforrás az egész.

Annyi önismeretem azért van, és előre gondolkodó emberként tudom magamról, hogy nem vagyok alkalmas erre az életre minimum 18 évig, és nem is vágyom rá. Ha hazaérek melóból, beiktatom a napi házimunkát, utána már nyugalmat szeretnék, pihenni, a hobbijaimmal foglalkozni, a férjemmel lenni. Nem kell a következő, gyerekezős műszak meló.

Úgy szeretem az életem ahogy van, gyerekmentesen.