Miért nem bírja megérteni a férjem, hogy a pénz nem csak arra való, hogy két kézzel szórjuk?

Én szeretek spórolni, félretenni, mert azért a jövőre is gondolok, de ő szerinte élveznem kéne jobban egy kicsit a mát. Ő kizárólag csak márkás ruhát hajlandó hordani, és meg is említette, hogy nagyon cikinek találja, hogy én olcsó ruhákat veszek inkább, sőt az a legcikibb, hogy turkálóba is szoktam járni, és hogy ő ilyet még soha életében nem látott a családjában, vagy baráti körében. Most lesz majd a születésnapja, de már előre közölte, hogy ruhaneműt inkább ne vegyek neki, mert ő csak a drága márkásat hordja, én meg biztos valami kínaist vennék. Néha kicsit vicces, de valójában nem az, egyszerűen nem bírja felfogni, hogy nem csak mindig a mára kell gondolni. De ugyanez a helyzet a kajával is. Hetente 20-25 ezer csak kajára megy el. Persze a fele kb. a kukában landol, de ő akkor is meg akar venni mindent. Nem tudom, hogy hathatnék rá, mert tulajdonképpen így nőtt fel. Mindig is megkapott mindent, de ha valami folytán nem lesz ez mindig így, akkor majd a márkás cuccaiból élünk, vagy mi?