Az idősek (is) tehetnek róla, hogy a mai fiatalok nem jutnak saját otthonhoz és nem tudnak hova családot alapítani?

A 90-es évek elején születtem, mikor divatba jött azokat a hatalmas 150-160 nm-es családi házakat felhúzni, a mi szüleinek generációjának nagy része azóta is ebben él. Na de, ugye a többségnek azóta a válságok és minden egyéb miatt nem úgy alakult az élete, mint tervezte, nem mondanám, hogy tömegesen költenek ezekre a házakra, azok egyre lepukkantabbak.

Közben ott az a probléma, hogy a lakásárak az egekbe szöktek és a fiatalok akkor sem tudnak 30-50 milliókat előteremteni, ha meggebednek, de a szülők/nagyszülők inkább beledöglenek a 3-4 szobás házak fenntartásába, semmint kisebbe költözzenek és a különbözettel segítsék a gyerekeiket.

Szóval most tulajdonképpen az a helyzet áll fenn, hogy a nagy lakásokban/házakban kergetik egymást a szülők ketten, a fiatalok meg 30 évesen garzonokban és kétszobás lakásokban laknak, ahova nem tudnak gyerekeket vállalni. Nincs komoly cserebere az ingatlanpiacon.

Ne értsetek félre, természetesen megértem, hogy az ember hozzánő a házhoz, amiben az elmúlt 30 évet töltötte, de most annak van értelme, hogy valaki nem bírja már sem anyagilag, sem fizikailag a háza fenntartását és mégis el nézi, hogy a gyereke meg kis lakásban nyomorog? Az én szüleim generációja még simán kapott a Tsz-ből megmaradt telket és építkezett kalákában huszas évei elején, ők már nem tudják ugyanezt adni a gyerekeiknek, akkor miért nem költöznek kisebb lakásba és adják oda a különbözetet a fiataloknak, ha mással nem tudnak segíteni?

Mielőtt valaki megkérdezi, a szüleink házára áhítozunk-e, nekünk szerencsére van sajátunk, mert évekig külföldön robotoltunk, úgyhogy nem erről van szó, szimplán látom ezt a helyzetet az ingatlanpiacon és nem tudom, van-e értelme hosszútávon.